Wáberer György ideje nagy részét magánklinikája fejlesztésével, az itthon újdonságnak számító walk-in center indításával tölti, nagyra nőtt kamioncégének eladása után három évvel már csak hobbiszinten foglalkozik logisztikával. Leginkább az hajtja, hogy egészségesebben éljünk, maga is 120 éves koráig tervez, és ettől nem függetlenül vegán életmódra váltott. Részlet a januári Forbes magazin címlapinterjújából.
A Wáberer Györggyel készített teljes interjúnkat a januári Forbes magazinban találod
Kérdezett: Ács Gábor és Sándor Krisztián
Mennyivel dolgozik kevesebbet ma, mint öt éve?
Változott
a ritmusom. Akkor fontos volt, hogy egy több ezer embert foglalkoztató
cégnél mindig én legyek az első reggel, aki beér. 8-kor mindig benn voltam,
most ez nincs, a legkisebb gyermekemmel kelek, ötéves. Együtt reggelizünk,
gyakran én viszem az oviba is. Az viszont, hogy 5-kor kiessen a toll
a kezemből, továbbra sem megy. Ennek azonban most már van határa: amikor
a feleségem szól, hogy fél óra múlva vacsora, akkor nincs mese, indulnom
kell haza. Ez teljesen más, mint öt éve.
Akkor, 2014 januárjában a magyar Forbes harmadik számának címlapján szerepelt kamionkirályként, részben bringássisakban. Megvan még a mountain bike, és használja is?
A koromnál fogva
lebeszéltek az orvosok a többórás intenzív versenyekről. Két éve még
spartan race-t teljesítettem, de elfogadom, hogy hatvan felett ez már nem tesz
jót. A rendszeres testmozgásban hiszek, és abban is, hogy az egészséges
élethez nem szükséges versenyszerűen sportolni. Inkább úszom, kocogok, síelek
és továbbra is biciklizek.
És befektetőként mire koncentrál, mi tölti ki a napjait?
Huszonöt évig
a fuvarozás volt az életem, nem is láttam ki a mókuskerékből.
Az volt a célom, hogy ebben az ágazatban a legjobbak legyünk, és
büszke is vagyok rá, hogy Európában az első háromba fel tudtam vinni a Waberer’s
Internationalt. Most belekezdtem egy merőben új üzletbe, az egészségügyi
szolgáltatásba, ami sokkal nagyobb kihívás. Több mindent meg kell ismerjek,
hogy olyan irányba kormányozzam a dolgokat, amilyenbe szeretném. Nagyon
kreatív feladat.
Magyarországon sok jó magánegészségügyi központ van, nem az a kihívás, hogy eggyel többet hozzak létre, hanem az, hogy egy teljesen más típusút.
A Wáberer Medical Center már működik, harmincféle ellátási formát építettünk ki, megvettük a legkorszerűbb diagnosztikai berendezéseket, hogy az ellátás helyben legyen. Megteremtettünk valamit, ami Magyarországon eddig nem volt: a walk-in centert. Ennek az a lényege, hogy ha valakinek akut egészségügyi problémája van, elég, ha besétál hozzánk, és mi megoldjuk.
Sürgősségik vannak az állami, ingyenes rendszerben is.
Az a különbség,
hogy mi azonnal fogadjuk, és egy órán belül megvizsgáljuk a pácienst.
Nincs várólista. Azt a hiányt pótoljuk, ami jelenleg a háziorvosi
ellátás és a sürgősségi ellátás között van. Az mindenkit
foglalkoztat, hogy miért mennek el külföldre a magyar orvosok, de azzal
kevesebben foglalkoznak, hogy miként lehet ezt megfordítani. Mi hazahoztunk
kiváló magyar orvosokat. Ők már magukkal hozták azt a szemléletet, illetve
azt a gyakorlatot, amit kint megtanultak. Az egyik ilyen például
a modern walk-in center. Azaz mi az orvosokat is szeretnénk hazahozni jó
fizetéssel, meg azokat az újításokat is, amiket ők máshol használnak.
Milyennek értékeli a magyar egészségügyi rendszert?
A feleségem beiratkozott az orvosi egyetem menedzser szakára. A nyugati országokban működő legjobb egészségügyi rendszerekről tanul. Nekem ezeket minden este elmeséli, ezért én is minden nap tanulok. Úgy látom, óriási lehetőségek vannak az egészségügyi ellátás javításában.
Ennél kicsit konkrétabban?
Mondjuk úgy: van benne fejlődési potenciál.
Kevesen tudják, hogy az uniós átlag felét költjük egészségügyre, más szóval a jelenlegi dupláját kellene.
Most a 24.-ek vagyunk a 28 tagállam közül a várható életkor tekintetében az unióban. Lehetnénk sokkal előbbre is. Bekerülhetnénk az első tízbe? Szerintem igen. Ha ehhez egy pici lépéssel hozzá tudunk járulni, az nagy sikerélmény lenne.
A teljes interjú a nemrég megjelent, januári Forbes magazinban olvasható, ahogy Magyarország 50 leggazdagabb emberének listája is. Ez utóbbiról itt írtunk bővebben, a magazinba pedig itt tudsz belelapozni:
