Állami és multi céges karrier után Mészáros Andrea startupot épít. Férje a legfőbb tanácsadója, fia segített a platform fejlesztésében, lánya a cég arca. A Click for Work túl van több száz elvégzett munkán és egy kezdeti tőkeinjekción, most próbál fenntartható pályára állni.
„Mi egy online piactér vagyunk, ahol alkalmi munkákat lehet feltölteni, amire diákok jelentkezhetnek”
– ma már álmából felébresztve is elhadarja ezt a mondatot saját vállalkozásának tevékenységéről Mészáros Andrea, de nem volt ez mindig így.
Amikor pár évvel ezelőtt férje hazaállított a Click for Work alapötletével, még csak homályosan annyi körvonalazódott, hogy csináljanak egy platformot, ahol bárki bárkinek kiszervezhet bármilyen munkát. A sok együttgondolkodás, a sok startup-verseny, a sok családi, befektetői, mentori körben eltöltött ötletelés evolúciós eredménye az, ahol most a cég tart:
- van egy letisztult, jól fókuszált profil – szakképesítést nem igénylő, kifejezetten diákok által könnyen elvégezhető, alkalmi munkák piactere a fűnyírástól az esetenkénti gyerekvigyázáson át a spájz kipakolásáig
- van egy profi külsejű és jól működő weboldal, diákok tervezte logóval
- a háttérben az ötletet felkaroló külső befektető (a Hiventures és 9 millió forint magvető befektetés formájában),
- ezernél több regisztrált diák, 500-nál több megrendelő és 300-nál több elvégzett munka.
„Nem elképesztő eredmények, de megdolgoztunk értük” – mondja Andrea. Szerényen, feltűnően halkan beszél – jó látni, hogy ebben az egyre kompetitívebb startup világban sem csak a cápák, hanem a csendesen és kitartóan építkezők is előre jutnak.
A K&H Start it mentorációs programjának közösségi irodájában ülünk, minden asztalnál ifjú titánok, zömében fiatal férfiak, villámgyors wifi, közös kis konyha, tárgyalók, pesti belvárosi nyüzsgés. Néhány hónapra most biztosan itt van a Click for Work bázisa, miután második próbálkozásra bejutottak az inkubátorba. 7/24-ben ingyen használható irodához, külső, belső mentorokhoz, inspiráló közeghez, szakmai és networking segítséghez jutottak így, azóta Andrea és a vállalkozásban most már legalább olyan aktív lánya, Kinga naponta innen építi a céget.
Mészáros Kinga, a Click for Work arca. Startup-versenyeken külön örülnek neki, hogy nőként prezentál (Fotók: Sebestyén László)
Andrea a CEO, Kinga főleg a marketingért felel, de mindig azt csinálja, amire épp a legnagyobb szükség van, és ami corvinusos mesterképzése mellett még belefér az életébe. Továbbá ő a cég arca, ő jár pitchelni – potenciális befektetők előtt és startup-versenyeken öt percben strukturáltan előadni a koncepciót és az üzleti modellt –, és azon túl, hogy ezt különösen jól fogadja a férfiak dominálta technológiai és startup világ, eredményeket is hoz. Pár hete például továbbjutottak a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány (BVK) Be smart versenyén, így hamarosan Lisszabonban mutatkozhatnak be, előtte Kinga még nőnapon átveszi a BVK női startupper díját.
Az efféle elismeréseknek is örülnek, de azért sokkal fontosabb, hogy maga a projekt rengeteget alakult, fejlődött a 2017-es indulás óta. Tavaly télen sikerült egy 9 millió forintos magvető befektetésről megállapodniuk a Hiventures kockázati tőkealap-kezelővel, amely így 9 százalékos tulajdonossá is vált a cégben.
A plusz tőke és az ezért cserébe szűk határidőre bevállalt feladatok pedig új fejezetet nyithatnak a Click for Work életében: ha minden a tervek szerint alakul, akkor idén elkezdődhet az eddig csak ráfordításokat emésztő vállalkozás termőre fordulása.
A vegyészmérnök végzettségű, a számokhoz mindig erősen vonzódó Andrea dolgozott már a közigazgatásban (hosszú éveken át a Központi Statisztikai Hivatalnál), volt a 6000 főt foglalkoztató hatvani Bosch gyár kontrollere, közben tudatosan képezte magát és egyre nagyobb rendszerek megismerése révén építette SAP-karrierjét. Mindeközben mindig is izgatta a saját vállalkozás ötlete, elsősorban a folytonos időhiány miatt. A nyolcórás munka, a sok ingázás, a gyerekek hétvégi sportmeccsei mellett a háztartásra már végképp nehezen jutott ideje.
„Mindent kiszerveztem, amit lehetett, volt egy vasalófutárom, a G’Roby hozta a bevásárlást, takarítók jöttek, mentek, de ennek a menedzselése is sok időt vett el.”
Andreának mompreneurként sincs sokkal több ideje, de legalább a lányával együtt dolgozik
Részben ezek a hétköznapi nehézségek ágyaztak meg annak, hogy ma már mompreneur, vagyis vállalkozó anyuka, és hogy a Click for Work profilja a ház körüli teendőkre irányul. Abban, hogy ezeket a munkákat kifejezetten a diákoknak lehet kiírni, még egy körülmény szerepet játszott: Andrea saját gyerekeinél tapasztalta, hogy egyetemistaként milyen nehéz munkát vállalniuk. A diákszövetkezeteken keresztül elérhető heti 25–30 órás munkák nappalis hallgatóként nehezen vállalhatók be és rosszul is fizetnek. A 600 forintos órabér egyáltalán nem vonzó, ezért a Click for Work platformján minimum ezer forintot kell óránként fizetni, bármilyen feladatról legyen szó.
„Kedvencünk a babacipelés volt” – ezt már Kinga meséli a rendszerbe feltöltött egyik első munkáról. Egy anyuka ahhoz keresett segítséget, hogy legalább fél órára hordozza valaki a kisbabáját, amíg ő átmegy a másik szobába edzeni egy kicsit – azonnal elkelt, egy óvódapedagógusnak tanuló lány örömmel elvitte. Azóta volt már macskaetetés, gyerekfelügyelet angol nyelven (mindkettő nagyon népszerű), sitt hordás és lomtalanítás, spájz rendberakása, fűnyírás és hasonló kerti munka, vagy például panzióban segítség a reggeliztetéshez.
„Nagyon figyelünk arra, hogy ami munka kiíródik, arra legyen jelentkező”
– ez Andreáék egyik alapelve, amit kezdettől fogva szem előtt tartanak. Éppen ezért először a potenciális munkavállalókra koncentráltak, csak azután kezdték hirdetni a weboldalt (főleg Facebookon), midőn volt legalább 200 regisztrált diák. A diákok valahogy amúgy is könnyebben, szinte maguktól rátalálnak a Click for Workre, legalábbis eddig ez a tapasztalat, aki pedig már benne van a rendszerben, automatikusan kapja az értesítéseket, ha hozzá passzoló új munka érkezett a platformra.
Egy ilyen kétoldalú piactér építése azért nem könnyű feladat. Nem csak azért, mert egyszerre kell a munkaadói és munkavállalói sokaságot bővíteni, és nehéz belőni, hogy melyik is húzza a másikat, vagy hogy miképp érdemes ezt befolyásolni, hanem mert technikailag is elég bonyolult a feladat. Annak ellenére, hogy Andrea fia, a Műegyetemet végzett Bálint az elején bekapcsolódott a munkákba és például az úgynevezett dróthálót elkészítette, nem volt könnyű fejlesztőt találniuk. A honlap első verzióját egy német csapat vállalta el, viszonylag sok pénzért (a 10 ezer eurós ajánlatot sikerült kicsit lealkudniuk), cserébe félsikerrel. Egy évvel ezelőtt viszont rátaláltak egy kecskeméti programozóra, aki azóta már a csapat állandó tagja lett, és aki most épp azon a következő mérföldkövön dolgozik, hogy fizetőssé váljon az egész szolgáltatás.
Eddig ugyanis Andreáéknak egy fillér bevételük nem származott abból, hogy sikeresen kiközvetítettek most már több száz elvégzett munkára diákokat, és felépítettek egy jól működő platformot. Mivel annyi mostanra biztosan látszik, hogy amit csinálnak, arra van igény, már javában dolgoznak a fizetési rendszer bevezetésén. Ennek struktúráját megint csak Andrea – egyébként egy számítástechnikai cég igazgatójaként dolgozó – férje eszelte ki, a fejlesztő most ennek mentén dolgozik.
A rendszer így eggyel komplexebbé fog válni: továbbra is lesz lehetőség az eredeti koncepciónak megfelelő alkalmi munkák feladására és vállalására, de kiegészül a profil a rendszeres munkák meghirdetésével is. Előbbinél jutalékot csíp majd le a rendszer közvetítői díjként minden egyes munka után, az utóbbinál pedig egyszeri hirdetési díjat kell majd a munkaadóknak megfizetniük. Hogy pontosan mekkora jutalékot, és mennyi díjat, azon még most folyik a gondolkodás.
Figyelnek rá, hogy minden munka gazdára találjon. A macskaetetésnél ez nem gond, a sitt hordásnál már nehezebb
Ez most az egyik nagy feladat, ami nem csak azért fontos, mert a kockázati tőkebefektetők felé vállalták, hanem mert ettől válik fenntarthatóvá az üzleti modell. A Hiventures 9 millió forintján kívül eddig mind a családi büdzsét terhelték a fejlesztések és a marketing költségek, körülbelül 4–5 millió forintot kellett erre áldozniuk.
„Ha a jövőben bevétel is generálódna, az tényleg óriási dolog lenne, egy új korszak”
– mondja Andrea, hozzátéve, hogy valószínűleg áprilisban indulhat el a fizetési rendszer, és április-májusban 85 fizetési tranzakcióval terveznek.
A távolabbi tervek még alakulnak. Ami a finanszírozást illeti, a Hiventuresnél elvileg van lehetőség egy következő körös befektetésre (ez 30 millió forint lenne, tulajdonosi kölcsön formájában), de nem zárják ki, hogy más magánbefektetőket keressenek meg. Az biztos, hogy kell még pénz a további terjeszkedésre, ugyanis a cél egyrészt egy applikáció a jelenlegi webes felület mellett, másrészt az országos lefedettség (jelen lenni a nagyobb hazai diákvárosokban), majd pedig a regionális piacra lépés. Bécs például nagy álom – sok a diák és pont ilyen konkurens tudomásuk szerint nincs a piacon –, de ezt még nagyon alapos piackutatásnak kell megelőznie.
Kutatás egyébként most is épp zajlik a hazai piacon, Andrea szeret mindent megrágni a főbb döntések, új irányok előtt. Apránként, de nagyon kitartóan építkeznek, és láthatóan semmilyen feszültséget nem okoz közöttük, hogy anya-lánya kapcsolatban dolgoznak együtt, és naponta intenzív munkaórákat töltenek el egy közös irodában. Kinga mintha nem is találná ezt szokatlannak, Andrea pedig egyértelműen rávágja, hogy:
„Ajándék ez a sorstól. Olyan dolgokra lelek, amik nem adódnának egy sima anya-lánya viszonyból.”
Ezt olvastad már? Mompreneur-sorozatunk első darabja ez volt:
Épül a szabadúszók Airbnb-je: egy magyar kisgyerekes vállalkozó anyuka régiós tervei
