Kling dédapa apró kovácsműhelye apáról fiúra szállva élt át háborút, szocializmust, rendszerváltást, és nőtt milliárdos forgalmú vállalkozássá, a legismertebb magyar garázskapu-nagyhatalommá. Most a negyedik generáció, egy egykori profi vízilabdázó és egy Angliából hazatelepült Forma-1-es tervezőmérnök készülnek rá, hogy ne csak átvegyék az irányítást, hanem dobjanak is valami nagyot.
Majdnem száz éve történt, valamikor a múlt század húszas éveinek elején (a család sem emlékszik a pontos évszámra), hogy Kling Sándor megnyitotta apró kovácsműhelyét a Dohány utcában. Fiát – szintén Kling Sándort – hamar belenevelte a szakmába, a két háború között, a negyvenes évektől már együtt kovácsolták a kapukat, kerítéseket. Ekkorra volt egy vasudvaruk a Váci úton és egy gépkereskedésük is az Alpár utcában, nem messze a Keleti pályaudvartól.
A család története tipikus huszadik századi kelet-európai sors, államosítással, megúszott kitelepítéssel, megszakított polgárosodással. A háború után csaknem minden vagyonuk az államé lett, elvették a műhelyt, a vastelepet, az üzletet és a lakást is, egyedüliként a dédapa rákosmezei nyaralóját sikerült megtartaniuk. Innen folytatták azt, amihez mindig is értettek, ajtókat, kerítéseket, kapukat, zárakat kovácsoltak – valahogy mindig kiügyeskedtek egy iparengedélyt maguknak. A hatvanas években így 1. és 2. Sándornak is volt egy-egy önálló műhelye, mindkettőben 10-12 emberrel.
Dióhéjban így kezdődik a legismertebb magyar garázskapugyártó dinasztia hosszú és kanyargós története, amelyet a februári Forbes címlapsztorijaként mutatunk be.
A ma is családi tulajdonban lévő, a rendszerváltáskor alapított Kling Kft. időközben milliárdos forgalmú kaputechnikai és mérnöki céggé nőtt, erős névvel, körülbelül hatvan emberrel, egy négyhektáros kőbányai gyárteleppel, exportjelenléttel és egy újabb generációváltás feladataival.
A cégvezetésben ma még intenzív szerepet vállal a harmadik generáció – 3. Kling Sándor és testvére Imre, valamint Sándor felesége, Katalin –, de már bekapcsolódott az irányításba a negyedik generáció is, az egykori profi vízilabdázó Kling Szandra és bátyja, az Angliából nemrégiben hazatelepült Forma-1-es tervezőmérnök, 4. Kling Sándor.
Hogy kinek, mennyire volt magától értetődő, hogy tovább vigye a családi boltot, arról álljon itt pár idézet a cikkből:
„Ebből volt a zsebpénzünk, és így vált ez az életünk részévé”
– mondja például Sándor (a 3.), aki öccsével együtt már kisgyerekként bejárt nagyapjuk és apjuk műhelyébe, bevonták őket is, amibe lehetett. Sándor ötévesen már hegesztett, később mindketten segítettek kiszállításban, szerelésekben – akkoriban főleg hullámfonatos kerítéseken dolgoztak.
Sándor (3.) szerint a környékbeli milimárik – a városba bejáró sváb gazdasszonyok – intelme is beléjük ivódott, miszerint:
„nem szabad veszni hagyni ezt a családi hagyományt”.
A most 32 éves 4. Sándor műszaki igazgató a vállalkozásban, nemrég tért haza Angliából, ahol Forma 1-es tervezőként álommelója volt. Néhány év után mégis otthagyta a Red Bull Racing csapatát, holott a hazatérése előtti hetekben váratlanul még meg is kínálták egy konkurens versenytárs ajánlatával. Minderről ezt mondja:
„Mindig arra készültem, hogy külföldön tanulok szakmát, szemléletet, vállalati kultúrát, amit majd hazahozhatok és úgy hasznosíthatok, hogy nyoma is legyen annak, hogy kint voltam. De azért nem kívánom senkinek azt az egy-két hetet.”
A legfiatalabb lány, Szandra öt évvel ezelőtt dobta be egy családi ebéden, hogy szívesen dolgozna a cégben, pedig úgy gondolja:
„Mi Sanyóval tudjuk, hogy sokkal nehezebb beállni egy családi vállalkozásba, mint elmenni valahová megmászkálni a lépcsőket”.
Ma stratégiai igazgató, de az első időszak neki és vele sem volt könnyű.
„Mindig belekötöttem a fater dolgaiba, miközben semmi rálátásom nem volt a cég ügyeire. Ajtócsapkodással indultak a dolgok”
– mondja önkritikusan, mire apja leinti: „Mondjuk inkább úgy, hogy vitáink voltak”. A család egyik tagja sem titkolja, hogy nem könnyű összecsiszolni a rutint, a tapasztalatot az új ötletekkel és fiatalos lendülettel, de mindannyian úgy gondolják, megéri a fáradságot. A fiatalabb Sándor és Szandra a testvériség jegyében összezárnak, ha éleződnek a generációs különbségek, miközben osztják apjuk nézetét:
„Az a jó a családi vállalkozásban, hogy itt a nagy egymásnak feszülések nagyon hamar megoldódnak, azért, mert szeretjük egymást.”
Címlapsztorinkban bemutatjuk, hogy fejlődött a dédapa kis kovácsműhelye a piaci versenyben is helyt álló milliárdos forgalmú vállalkozássá, hogy lett a díszkovácsolt kerítésekből iPadről irányítható motoros ajtó, mivel foglalkozik 4. Sándor Kling Technology néven alapított önálló cége, és mit gondol a legismertebb magyar kapumárkáról a legerősebb német konkurens, Herr Hörmann.
Részletek a februári Forbesban. Lapozz bele a magazinba!
