A nemrég elfogadott, egy salátatörvénybe rejtett, úgynevezett tarvágás törvény környezetvédelmi szempontból kimeríti a vörös vonal kategóriáját, a kormány ezzel egy több mint 15 éves erdővédelmi status quo-t döntött meg. Bár Sulyok Tamás köztársasági elnök – teljesen váratlanul – visszadobta a törvényt a tarvágás problematikájára hivatkozva, az Országgyűlés június 11-én mégis érdemi változtatások nélkül fogadta el a jogszabályt. Sipos Katalinnal, a WWF Magyarország igazgatójával beszélgettünk a törvény hatásáról és magyar erdők állapotáról.
Forbes.hu: Milyen előzményei voltak a május 20-án elfogadott „tarvágás” törvénynek?
Sipos Katalin: A törvényjavaslat az ukrajnai háborúra tekintettel kihirdetett veszélyhelyzeti rendeletek törvényi szintre emeléséről szól, tehát az előzménye elvileg egy már meglévő rendelet. A szabályozás tárgya alapján itt arra lehet következtetni, hogy a védett területek tarvágását lehetővé tevő 2022-es „tűzifarendelet” lehetett az előzmény. A tűzifarendeletet azonban rendkívül nagy társadalmi tiltakozás övezte, ezért az agrárminiszter utasításban korlátozta annak alkalmazását állami erdőkben. Az egyik rendelkezését pedig később az Alkotmánybíróság semmisítette meg.
A május 20-án a parlament által elfogadott, és a köztársasági elnök által végül megfontolásra visszaküldött törvény, bár technikailag kissé eltér elődjétől, a legfontosabb dologban sajnos azonos a korábbi jogszabállyal:
kiváló természetességi állapotú, védett, állami tulajdonú erdőkben szélesíti a tarvágás lehetőségét.
A törvénymódosításban már nyoma sincs a veszélyhelyzeti rendeletet érintő miniszteri korlátozásnak. Tűzifaellátási problémákkal mára aligha indokolható ez a jogszabály-változtatás, érdemi indokolást nem is fűztek a törvényjavaslathoz, csak zavaros utólagos magyarázatokat lehetett hallani arról, hogy a módosítás célja a klímavédelem. A törvénymódosításról az Országgyűlés weboldaláról értesültünk, és úgy tudjuk, az erdészszakma túlnyomó többsége sem tudott arról, hogy tervben van ilyen változtatás.
Milyen állapotban érte a magyar erdőket a törvény?
Magyarország erdei alapvetően két nagy kategóriába sorolhatók. Egyrészt léteznek a természetes erdőtakaró maradványai, az őshonos fafajok alkotta különféle tölgyesek, bükkösök, szurdokerdők, amelyek ma már csak alig több mint a felét adják az országos erdőterületnek. Leginkább a hegyvidékeken maradtak meg, dombvidékeken és síkságokon néhol szinte alig. Ide tartoznak a legismertebb kirándulóerdők, gondoljunk a Normafa környékére, a Börzsöny, a Mátra és a Bükk turistaútvonalaira. Azok az igazi szentélyerdők, amelyekben 140-150 évnél idősebb fákat is találhatunk, kevesebb mint egy százalékot tesznek ki.
A másik nagy kategória az elmúlt száz év során létrehozott „műerdők”, az akácosok, nemesnyárasok, telepített fenyvesek. A többnyire egyenes sorokba ültetett állományaikkal legnagyobb arányban a síkságokon találkozhatunk. Az őshonos fafajú erdők európai összevetésben jó állapotúak, a műerdők – kultúrerdők és faültetvények – azonban meglehetősen alacsony természetességűek, természetvédelmi szempontból rendkívül degradáltnak mondhatók.
Magyarországon az erdőterület több mint 90 százalékán vágásos erdőgazdálkodást folytatnak. Ennek jól ismert tájképi megjelenése az „üres hegyoldal”, azaz a vágásterület. Síkvidékeken főként tarvágással, vagyis egyetlen lépésben termelik le a faanyagot, de hegy- és dombvidékeken sem ismeretlen ez a módszer. Védett és Natura 2000 területeken ugyancsak alkalmazzák, így akár a nemzeti parkok határain belül is.
2009 óta ugyanakkor a magasabb természetességű, tehát leginkább őshonos fafajokból álló természetvédelmi, tájképvédelmi és közjóléti rendeltetésű erdőkben tilos a tarvágás. Az elfogadott, jóllehet a beszélgetésünk idején a köztársasági elnök által az országgyűléshez megfontolásra visszaküldött törvénytervezet éppen ezt a korlátot kívánja megszüntetni.
Az ország erdeinek fajösszetétele és korosztályviszonyai általánosságban jelentősen eltérnek a természeteshez hasonló állapottól. Az egy-két fafajból álló egykorú állományokat egyértelműen a vágásos erdőgazdálkodás tartja fenn, ami az ellenálló képességüket is nagymértékben behatárolja.
A legújabb és legnagyobb veszélyeket rejtő stresszhatás, a klímaváltozás ezért egy alapvetően sérülékeny erdőtakarót ér.
A pontos következmények egyelőre még nem láthatók, de kevés jóval kecsegtetnek. Akár optimista, akár pesszimista forgatókönyvekben gondolkodunk azonban, fontos megjegyezni, hogy az erdőterület jellemzőihez – például védettségéhez, fafajaihoz, domborzati viszonyaihoz – igazodva más és más módszert kell alkalmazni az erdők klímaváltozásra történő felkészítéséhez. Ezek közül a tarvágás finoman szólva sem a legjobb eszköz, sőt az esetek egy részében drámai módon siettetheti a leromlás folyamatait.
Ez mennyire elterjedt nemzetközi gyakorlat?
Vannak európai országok, amelyek tájtörténete a miénknél is pusztítóbb következményekkel járt az erdőkre nézve, gondoljunk Írországra vagy Máltára. Más országokban, különösen az Alpok és a Balkán-félsziget államai esetében, az erdők a hazai viszonyokkal összehasonlítva sokkal természetesebb állapotban maradhattak fenn.
Ami ugyancsak jelentős eltérés, hogy más európai országokban a védett területen álló erdők számottevő részében általában nincs gazdasági célú fakitermelés. A nemzeti parkokat külön kiemelném, amiket a legtöbb európai országban – a magyarországi gyakorlattól eltérően – valódi nemzeti kincsként igyekeznek háborítatlan állapotukban megőrizni,
valóban figyelembe véve a társadalom természetvédelem, turisztika, közjólét iránti igényeit.
Mi a probléma az elfogadott törvénnyel? Miben hozhat változást a magyar erdők szempontjából?
Az erdőtörvényt módosító elemek közül a legtöbb a tarvágás előtérbe helyezését segíti elő. Akár állami, akár magántulajdonú erdőkről van szó, eddig az volt a főszabály, hogy ha az állomány képes magról, természetes úton felújulni, akkor ezt az utat kell választani.
A módosítás értelmében dönthetne úgy a gazdálkodó – a hatóság bevonásával –, hogy helyette más módszert választ. Például tarra vágja az erdőt, és a felújulás a tuskósarjak révén történik meg, vagy mesterséges úton, más fafajok magjainak elültetésével.
A tarvágást a magas természetességű, különleges rendeltetésű állami erdők esetében is lehetővé tenné a módosított jogszabály, ami ebben a körben 2009 óta lényegében tilos volt.
Bár a tervezethez eredetileg nem csatolt indoklást a jogalkotó, utóbb elterjedtek olyan magyarázatok, hogy a klímaváltozás hatásainak csökkentése érdekében születtek a javaslatok. Gyengíti az érvelést, hogy a módosítókhoz a mintát egyértelműen a tűzifarendelet pontjai adták, amelynek fő célja a faanyag minél gyorsabb piacra juttatása volt.
Másrészt számtalan szakmai érv hozható fel a tarvágás mint klímaváltozáshoz való alkalmazkodást segítő eszköz ellen. De az is kifogásolható, jogosan, hogy más, klímaalkalmazkodást segítő eszközök miért nem kerültek megfogalmazásra, továbbá, hogy miért nem volt ezekről átfogó szakmai vita az érintettekkel.
Ugyancsak aggodalomra adhat okot, hogy a bejelentési kötelezettséggel járó erdőgazdálkodási tevékenységeket a hatóságoknak még kevesebb ideje lenne elbírálni, mindössze egy hetük lenne, hogy szükség esetén közbelépjenek, ami várhatóan növelné a problémás esetek számát.
A módosítások nyomán arra számíthatnánk, hogy eddig „tabunak” számító magas természetességű, adott esetben idős és különösen értékes állami erdőkben is előfordulhatnak tarvágások. Sajnos láttunk már példát erre a közelmúltban
a Fényi-erdő területén, korlátozottan ugyanis korábban is megvolt erre a lehetőség.
Tarvágás az alföldi Fényi-erdőben. Fotó: Gálhidy László / WWF
A törvény ellen egy online petíciót is indítottatok, amit a beszélgetésünkig nagyjából 47 ezren írtak alá, köztük 168 szervezet. Mikor és miért fogalmazódott meg a petíció ötlete? Milyen eredményt vártatok tőle?
Eredetileg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel és a Magyar Természetvédők Szövetségével írtunk közösen leveleket a törvényjavaslatot benyújtó országgyűlési képviselőnek, Tuzson Bencének, valamint Nagy István természetvédelemért és erdőgazdaságért is felelős agrárminiszternek, továbbá Orbán Viktor miniszterelnök úrnak.
Annyira váratlanul érte az érintett ágazatokat ez a számos jogi és erdészszakmai furcsaságot tartalmazó törvénymódosítás, hogy azt gondoltuk,
ez csak valamilyen hiba vagy figyelmetlenség miatt kerülhetett a veszélyhelyzeti rendeletek törvényi szintre emeléséről szóló salátatörvénybe.
A leveleinkre választ végül nem kaptunk, de a parlamenti felszólalásokból nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány kitart a módosítások mellett, még csak finomítani, javítani, megfontolni sem kívánták a törvényjavaslat szövegét. A petíció ötlete tehát azért fogalmazódott meg, hogy felhívjuk a döntéshozók figyelmét arra, hogy az erdők védelme egy kiemelten fontos ügy, ami mögött jelentős társadalmi támogatottság is van.
A törvényt elfogadták. Milyen további lehetőségei maradtak az erdővédőknek?
Határozott álláspontunk, hogy a mostani erdőtörvény-módosítás ellentétes az Alaptörvénnyel. Nem ez az első olyan változtatása a törvénynek, ami aggályos, például egy 2017-es módosítás után a jogszabály több rendelkezését is megsemmisítette az Alkotmánybíróság. A megsemmisített részek között volt egy olyan pont is, amit a mostani módosítás lényegében visszaemelne a törvénybe, ami már önmagában is kifogásolható. Erre utalt Sulyok Tamás köztársasági elnök úr is abban a levélben, amelyben megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek a törvényt.
Még most, hogy elfogadták a törvényt, sincs minden veszve: az Alkotmánybíróság ugyanis még megvizsgálhatja az elfogadott jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját.
Amíg adott esetben ezek a jogi procedúrák zajlanak, akár tarra is vághatnak olyan erdőket, amelyeket eddig nem lehetett?
Az már egy másik kérdés, hogy milyen módon fog a testület elé kerülni a törvénymódosítás. Ez befolyásolja azt is, hogy az mikor fogja napirendre venni az ügyet. Igen, sajnos ez egy hosszú eljárás, ami alatt sok nemkívánatos tarvágás megtörténhet. A hosszadalmas alkotmánybírósági út alatt nincs más eszköz a kezünkben, csak szorosan figyelemmel kísérni a fakitermeléseket. Mindenképp törekedni fogunk rá, hogy a lehetővé vált tarvágások legkirívóbb eseteit bemutassuk a nagyközönségnek, és ezzel növeljük a társadalmi tudatosságot a probléma kapcsán.
Sajnos még mindig ott tartunk ugyanis, hogy a természetjárók, vagy az erdőterület közelében élők nincsenek elegendő ismeret birtokában ahhoz, hogy megítéljék a szomszédjukban zajló beavatkozásokat.
A hozzánk levélben forduló túrázók és más természetrajongók nagy része illegálisnak véli a látott fakitermeléseket, különösen a védett területeken, majd döbbenettel veszik tudomásul, hogy azokat a jogszabályok mindenestől lehetővé teszik. A mostani módosítók nyomán a jövőben tovább szaporodhatnának a csalódást keltő példák. Leginkább abban bízunk, hogy a gazdálkodók és a hatóságok nem élnének gyakran az új lehetőségekkel, és abban is, hogy a legértékesebb idős szentélyerdőkben még véletlenül se fog sor kerülni tarvágásokra.
A nyilvánosságban az erdőtörvény módosítását az átláthatóságinak nevezett törvény takarta ki az elmúlt hetekben. A független sajtó és a civil szervezetek ellen irányuló kormányzati fellépés érintheti a WWF-et? Hogyan értesültetek a fejleményekről?
Erről a szabályozásról is, mint ahogy a salátatörvényről is, a sajtóból, illetve a Parlament honlapjáról értesültünk. Az átláthatósági törvényt egyelőre nem szavazta meg a Parlament, jelenleg zajlik a jogalkotási folyamat részét képező vita. A hatáselemzéssel mi egyelőre megvárjuk a jogszabály végleges formáját, igyekszünk higgadtak maradni és figyelni, hogy a felfokozott politikai kommunikációs térben mik a valódi jogalkotói szándékok.
2017-ben már megtapasztaltunk egy kissé hasonló helyzetet, ahol a 2018-as választások előtti kampányban az ún. civil törvénnyel (2017. évi LXXVI. törvény a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról) igyekezett megbélyegezni a kormány a többek között európai uniós pályázatokból működő szervezeteket, ami akkor nem igazán gyakorolt hatást ránk, illetve a zöld szervezetek többségére.
Ezzel együtt rendkívül aggasztó a mostani szabályozás, amivel szemben a zöld civil szervezetek is közös nyilatkozatban álltak ki. A nap végén ezekben az ügyekben alapvető fontosságot játszik az, hogy mit gondol a közvélemény, a magyar állampolgárok többsége. Ha ők nem vevők az ilyen szabályozásra és ezt meg is mutatják, azt a politika kényszerűen figyelembe fogja venni.
Hogyan néz ki a WWF finanszírozási szerkezete? Az WWF működését milyen szinten lehetetlenítheti el az átláthatóságinak nevezett törvény?
A WWF Magyarország három finanszírozási lábon áll, de a bevételeink legalább 50 százaléka európai uniós természet- és klímavédelmi projektekből áll, ami a jogszabály szerint külföldi finanszírozásnak számít.
Emellett mi is gyűjtünk hazai magánadományokat és dolgozunk együtt hazai és nemzetközi cégekkel vállalati fenntarthatósági témakörökben. Erre példa a közelmúltban a K&H Bankkal közösen megvalósított és átadott élőhely-rekonstrukció. Ahogy már említettem, egyelőre nem látjuk tisztán, pontosan mi lesz a jogszabályban és hogyan fogják azt alkalmazni. Mindenesetre számunkra eddig is fontos volt az átláthatóság, úgyhogy nem hiszem, hogy bármit is máshogy fogunk csinálni, mint eddig.
Milyen eszközeik maradtak nektek és a civileknek a céljaitok elérésére az átláthatóságinak nevezett törvény után?
A civil szektor nagyon sokszínű, rengeteg témakörrel foglalkozik, sokféle szervezeti formában, ezért általánosságban nehéz válaszolni erre a kérdésre. Természetvédelmi szervezetként mi folytatjuk azt a munkát, amit eddig is csináltunk. Az, hogy Magyarországon a máig túlélt természeti értékek ne most tűnjenek el a térképről, hogy legyen elég erdő, gyep és vizesélőhely ahhoz, hogy a klímaváltozás hatásaival, például az aszállyal szemben kevésbé legyünk sérülékenyek, hogy jó forgatókönyveket válasszunk a megújulóenergia-átmenetre, hogy fenntartható irányban haladjon a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás, hogy a cégek érdemi vállalásokat tegyenek víz és biodiverzitás témakörben – ezek eddig is és ezután is a munkánk alapvető céljai.
És ahogy eddig is, ezután is mindent megteszünk az átláthatóságért, amiben a civil szektor számos szereplője idáig is példamutató volt. Ha pedig minden józan megfontolás ellenére ez a jogszabály érdemi károkat fog okozni a civil szervezetek és a független média köreiben, állampolgárként akkor is tehetünk azért, hogy Magyarország élhető hely legyen.
Megjelent a júniusi Forbes magazin! Lapozz bele itt, és keresd az újságárusoknál:
