Az egész Európát sújtó aszály mellékhatása megdöbbentette a spanyol régészeket, ahol az ország egyes részein egészen 46 Celsius-fokig kúszott a hőmérséklet.
Terjednek a fotók és videók a kontinensen pusztító erdő- és bozóttüzekről, itthon a Duna rendkívül alacsony vízállása, valamint a Fertő tó kiszáradás közeli állapota jól mutatja a helyzet súlyosságát. Az évtizedek óta nem látott szárazság Spanyolországot sem kíméli. A forró nyaraknak azonban egy üdvözlendő jelenséget is köszönhetünk. A Reuters beszámolója szerint Spanyolország Cáceres tartományában egy ritkán látható műemlék került felszínre az évtizedek óta nem látott aszálynak köszönhetően:
egy őskori sziklakör bukkant elő egy víztározóból a drámai módon lecsökkent vízállás következtében.
A spanyol Stonehenge
A hivatalosan guadalperali dolmen néven ismert, de spanyol Stonehenge-nek vagy „Guadalperal kincsének” is nevezett, több tucat megalitikus kőből álló kör a feltételezések szerint időszámításunk előtt 5000-ből származik, más források alapján az i.e. 3. és 2. évezred között, a bronzkorban keletkezett. Az biztos, hogy az évszázadok során átépítették: először a kövekből álló kör készült el, ami naptemplomként szolgálhatott, majd a következő években menhirekkel (függőlegesen beállított sziklákkal) bővítették, végül az egészet vízszintes lapokkal fedték be, hogy dolmeneket hozzanak létre.
Így fest mostanság a guadalperali dolmen. (3 kép)
A sziklakört Hugo Obermaier német régész fedezte fel 1926-ban, de a területet 1963-ban Francisco Franco diktatúrája alatti vidékfejlesztési beruházás során elárasztották.
„Igazi meglepetés, ritka lehetőség, hogy hozzáférhetünk a sziklakörhöz”
– mondta a Reutersnek Enrique Cedillo régész, a madridi Complutense Egyetem munkatársa.
A Stonehenge-hez és a guadalperali dolmenekhez hasonló műemlékeket Nyugat-Európában több helyen is találni, de viszonylag keveset tudunk arról, hogy ki állította őket. Mivel sok sziklakör közvetlen közelében találtak már emberi maradványokat, ami megerősíti azt a népszerű elképzelést, hogy a sziklák egykor temetkezési helyszínként szolgálhattak.
A látnivaló jelenleg teljesen szabadon áll a Valdecanas víztározó egyik sarkában, ahol a hatóságok szerint a vízszint a tározó teljes befogadóképességének 28 százalékára csökkent. Franco diktatúrája óta csupán négyszer, legutóbb 2019-ben, évtizedek után vált láthatóvá a műemlék.
Pusztító hőség az egész kontinensen
Európa-szerte küzdenek idén nyáron a hőséggel. A példátlan forróságot bizonyítja, hogy Nagy-Britanniában júliusban mérték a valaha volt legmagasabb hőmérsékletet, kereken 40 Celsius-fokot, Spanyolországban és Portugáliában pedig többen is életüket vesztették az akár 46 Celsius-fokig kúszó forróságtól. A napokban 20 ember szerzett égési sérüléseket, miután egy erdőtűz miatt visszafordulni kényszerülő vonat utasai az életüket mentve kiugrottak a felforrósodó vagonokból. Három utast súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba.
Az elmúlt ötven év legsúlyosabb aszályával kapcsolatban Kis Anna meteorológus, az ELTE Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa arra figyelmeztetett, ha nem változtatunk, a 21. század végére mindennaposak lesznek a idei nyárhoz hasonló száraz és forró események.
