Magyarországon egy új kutatás szerint az egész EU-ban a legnehezebb megújuló energiaforrásokat telepíteni. A jogszabályi környezet, a kormány elköteleződése az atomenergia mellett és a munkaerőhiány még a többi, egyébként szintén nem túl rózsásan teljesítő uniós tagállam között is a legrosszabb helyre tesz minket.
„A háború kitörése a zöld átállásnak etikai és nemzetbiztonsági vonulatot is adott” – így kezdte a Másfélok.hu által szervezett sajtóbeszélgetést Vígh Péter, az oldal alapítója.
Oroszország ellen az EU is sorra jelenti be a szankciókat, de az Ukrajna megtámadása óta eltelt majdnem egy hónapban így is kilencmilliárd eurót fizettek a tagállamok az oroszoknak. Ennyibe kerültek az onnan érkező fosszilis energiahordozók.
Az Unió gázellátásának nagyjából 40 százaléka, a kőolajának pedig 25 százaléka érkezik orosz forrásból. Magyarország jóval az uniós átlag fölött, 90 százalékban Oroszországtól szerzi be a gázt.
Ez is téma volt a sajtóbeszélgetésen, amelyen a CEU doktorjelöltje, az ELTE KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos segédmunkatársa, Szabó John beszélt egy nemrég lezárult kutatásról. Ebben az Eclareon think-tank munkatársai arra keresték a választ, hogy az Európai Unióban és Nagy-Britanniában milyen akadályokat gördítenek az országok a nap- és szélenergia terjedése elé. Céljuk az akadályok azonosítása, a párbeszéd kezdeményezése és a jó gyakorlatok bemutatása mellett az Európai Bizottság konzultációját is támogatni.
Magyarország az első
Szabóék számításai szerint – bár Európában ilyen-olyan módon mindenhol jellemző a vonakodás az átállásra – Magyarországon kell a legkeményebb bürokratikus akadályokkal szembenézni a zöldenergiára átálláshoz.
A térképen persze az is látszik, szó sincs arról, hogy más országokban sokkal jobb lenne a helyzet.
Ötféle csokorba gyűjtötték a zöldenergia terjedését hátráltató tényezőket:
- politikaik és gazdaságiak,
- piaciak,
- adminisztratívak,
- hálózathoz köthetőek,
- és egyéb.
Magyarország több tényező alapján is a legrosszabbul teljesítő országok között van. A kormány elköteleződése az atomenergia mellett a politikai és gazdasági; a szélerőművek telepítésének tulajdonképpeni betiltása az adminisztratív; a hálózatokhoz csatlakozás bürokratikus megnehezítése a hálózati; a szakképzett munkaerő hiánya pedig az egyéb kategóriában tett minket a legrosszabbul teljesítők közé. Előbbi háromban ráadásul nem egyszerűen az élmezőnyben vagyunk, de előzzük a koncepciótlan törvényhozással ide kerülő románokat, az átláthatósággal küzdő bolgárokat vagy a hosszú és értelmetlen adminisztrációs szabályaik miatt rossz pontszámokat kapó észteket és portugálokat.
Szabó azt is hangsúlyozta, hogy önmagában a zöldenergia telepítése sem garancia arra, hogy valaki a kutatásban jól szerepel. Spanyolország például hiába telepített nagy számban megújuló kapacitásokat, de ehhez nem rendeltek megfelelő integrációt, így a hagyományos erőművekkel együtt túlkapacitás keletkezett – ez pedig végső soron lassította a további beruházásokat.
De Észtország az egyéb kategóriában kapott rossz pontszámot amiatt, hogy a lakosság és a civil szervezetek állnak újtába a megújulók telepítésének.
Van kapacitásbővülés, de még mindig lassú az átmenet
A kutató szerint alapvetően bizakodásra ad okot, hogy az EU elkötelezett a zöld megújulás mellett, ennek pedig számszerűsíthető jelei is vannak.
- 25,9 GW-tal nőtt a napenergia-kapacitás 2021-ben a 27 tagállamban, ebben az ütemben azonban még mindig csak 672 GW-ot lehet elérni 2030-ra, ami elmarad a 870 GW-os tervtől
- 11 GW-tal nőtt a szélenergia-kapacitás tavaly, de még plusz 30 GW kellene a 2030-as célok eléréséhez
- 2021-ben 8000 TWh kapacitást értek el a megújulók globálisan, ez 500 TWh-val magasabb, mint egy évvel korábban
- ugyanakkor 2021-ben a CO2-kibocsátás is hat százalékkal növekedett 2020-hoz képest
Szabó szerint a kapacitásbővülés bár pozitív, ennek nemcsak gyorsabbnak kell lennie, de arra is figyelni kellene, hogy ezzel együtt ne használjunk több energiát. Ebben például épületfelújítási programok lehetnek a segítségünkre.
A kutató azt mondja, fontos lenne a kiszámítható és átlátható jogi környezet a megújulók telepítéséhez, emellett pedig az is, hogy a különböző projektek minél könnyebben megvalósulhassanak, és hogy legyen érdemi párbeszéd a beruházásban érdekelt felek között.
Felgyorsítja a háború a zöld átállást?
„A Bizottság már eleve erre húzta fel a működését. Persze jött a covid, ami ezt részben felülírta, de ott is szempont volt, hogy kapcsoljuk össze a változásokat a zöldítéssel” – mondta Szabó az EU zöldügyi tevékenységéről.
Szerinte EU-s szinten látszik egy folyamat, amelyben „a klímapolitika nem a szakpolitikai eszközkészlet eleme, hanem áthat mindent”.
A háborúval kapcsolatban azt mondta, hatalmas előrelépés az energiabiztonság és a klímaváltozás kérdésének összefonódása, és ez végeredményben gyorsíthatja a zöld átállást az EU-ban, amihez szerinte minden adva van.
Mindeközben a németek éppen arról tárgyalnak Katarral, hogy az arab ország szállítson cseppfolyósított gázt az országba. Szabó a Forbes.hu ezt a kettősséget firtató kérdésére azt mondta, „bízik benne”, hogy hosszú távon nem ez lesz az irány, és eleve furcsállja, hogy Németország mostani lépését, mert elképzelhető, hogy a Nagy-Britannián és Franciaországon keresztül futó vezetékek kapacitásának bővítésével is meg tudná a gázproblémáit oldani.
Kapcsolódó: