Most vagy soha címmel foglalta össze az IPCC legújabb klímajelentését Ürge-Vorsatz Diána fizikus, éghajlatkutató, a CEU professzora. Szerinte eljött az utolsó három év, különben végleg elmegy a másfélfokos vonat és elbukjuk a klímacélokat, de ennyi idő alatt még nagyon sokat lehet csinálni. Csak minden egyes embernek meg kell tennie a magáét.
- Ha nem csinálunk semmit, a kritikus 1,5 fok helyett 3,2 fok felé halad a világ.
- 2025 előtt el kell érni a globális károsanyag-kibocsátás csúcsát a 1,5, de még 2 fokos klímaváltozás megtartásához is.
- 2050-re meg kell valósulni a nulla emmissziónak ahhoz, hogy stabilizálni tudjuk a Föld éghajlatát.
A jelentés, amire az egész világ figyel
Az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) 5-6 évente ad ki átfogó jelentéseket bolygónk klímahelyzetéről. A covidjárvány miatt most hét év telt, mire tavaly augusztusban kijött az IPCC első friss jelentése, amely kerek-perec a világ elé tárta, hogy a klímaváltozásért az emberi tevékenység a felelős. Az idén februári második jelentés a klímaváltozás következményeit, a természetre és az emberre gyakorolt hatásait vette számba.
A most bemutatott harmadik jelentés a lehetséges megoldásokra fókuszál, és az elmúlt hét év 18 ezernél is több tudományos cikkéből rakja össze, kinek, mit és miként lehet tennie azért, hogy azon a bizonyos 1,5 fokos kritikus szinten tartsuk a klímaváltozás mértékét, amin túl már visszafordíthatatlan változások indulnak el a Földön.
„Nem tartunk ott, hogy a másfélfok irányába menjünk, sőt 2010 és 19 között sem értük el a tetőzést a globális károsanyag-kibocsátásban. Pedig azt már az 1992-es Riói Egyezmény is megcélozta” – kezdte a Másfélfok civil szervezet sajtóklubján Ürge-Vorsatz Diána, az IPCC harmadik munkacsoportjának alelnöke.
„Ami viszont jó hír, hogy legalább lassult a kibocsátás emelkedésének az üteme, hogy sok minden megváltozott és elindult az elmúlt években, és hogy egyéni szinten is rengeteget lehet tenni azért, hogy megtartsuk a másfél fokot. De erre, vagy akár a kétfokos szint megtartására is legfeljebb három évünk van, vagyis azonnali és széleskörű cselekvésre van szükség.”
A pozitívumok között Ürge-Vorsatz Diána a következő adatokat említette:
- húsz év alatt a napenergia ára 85 százalékkal csökkent (bár még így is csak 3%-át adja a napenergia a globális villamosáram-termelésnek)
- a szélenergia költsége is jelentősen csökkent, így mindkét megújuló ára a fosszilis energia árszintjére vagy az alá esett (a szélenergia részesedése a villamosáram-termelésben: 6% volt 2020-ban)
- az elektromos személyautók akkumulátora is legalább 80 százalékkal lett olcsóbb, ez segíti terjedésüket (bár még itt is nagyon alacsony számokat látunk: globálisan a személyautók 1 százaléka volt elektromos 2020-ban).
Te is tehetsz!
A jelentés egyik legérdekesebb része az, hogy egyéni szinten mennyi mindent és milyen eredménnyel lehet tenni a klímaváltozás megfékezéséért.
„Ha mindenki változtatna, amin tud, akkor akár 40-70 százalékkal is csökkenhetne a károsanyag-kibocsátásunk 2050-re. Nagyon nagy az egyéni cselekvés potenciálja”
– mondja Ürge-Vorsatz Diána, hozzátéve, hogy az egyéni lépéseket persze infrastrukturális és rendszerszintű változásoknak is kísérniük kell.
Itt olyan dolgokra érdemes gondolni, minthogy:
- biciklivel vagy gyalog munkába járni
- elektromos autóval közlekedni
- távmunkában (is) dolgozni
- eleve úgy tervezni a városokat, hogy minél kisebb legyen a közlekedési igény (egymáshoz közel hivatalok, üzletek stb.)
- kiegyensúlyozottabban, egészségesebben táplálkozni (sokkal kevesebb húst, pláne marhahúst enni)
- kevesebbet repülni
- lakásfelújításoknál, építkezésnél, háztartási gépek vásárlásánál radikálisan (akár nullára) csökkenteni az emissziót
- hulladékot minimalizálni
- használati tárgyakat nem kidobni, hanem megjavítani (eleve olyat venni, amit tartósra terveztek és újra hasznosítható anyagokból gyártanak)
- vigyázni az erdőkre, mezőkre, természetes ökoszisztémára, zöld felületeket, zöld infrastruktúrát növelni.
Valaki nagyot bukik: vagy a klíma, vagy a befektetések
Az egyéni akcióknál nyilván még nagyobb hatású, ha az ipari termelés minél nagyobb arányban át tud állni zéró kibocsátásra, illetve, ha komplett országok energiapolitikája és infrastruktúrája megújul. Ezt sajnos nem segítette a covidjárvány, és az orosz-ukrán háború következménye sem egyértelmű. Európa nagy részén most óriási a késztetés, hogy az orosz gáztól való függetlenedés jegyében hatalmas infrastrukturális beruházások induljanak, és miközben sokan ettől remélik a zöld fordulatot, a fosszilis energiahordozók kiaknázása is újra lendületet kaphat. irányában is óriási számok röpködnek .
„Ha ezek a földgázt, olajat, szenet hasznosító új beruházások megvalósulnak, akkor már most látszik, hogy valaki nagyot fog bukni: vagy a klíma és mi, vagy a befektetések” – fogalmazott Ürge-Vorsatz Diána. Szerinte ugyanis ezzel a másfél fok elengedését és akár egy 4 fokos klímaváltozást is kockáztatunk, vagy azt, hogy 1-4 billió dollárnyi befektetés nagy része kárba fog veszni.
Az IPCC legfrissebb jelentése teljes terjedelmében itt olvasható.
Nyitókép: Qingbao Meng / Unsplash
