2034-re gázmentes konyhák, 2025-től gázmentes új épületek, több megújuló energia, zöldebb közlekedés és persze a fogyasztás jelentős csökkentése. Átfogó szakpolitikai javaslatot dolgozott ki az Egyensúly Intézet a magyar energiastratégia kialakítására.
Hogyan újítsuk meg 2030-ra Magyarország energiarendszerét? Ezzel a címmel publikálta az Egyensúly Intézet átfogó szakpolitikai javaslatát, amit március 23-án mutattak be. Az intézet négy területen fogalmazott meg szakpolitikai javaslatokat – Magyarországnak az agytröszt szerint olyan energiarendszerre van szüksége, ami egyszerre szolgálja az ellátásbiztonságot, a klímavédelmet és a gazdasági versenyképességet.
„Sokan azt gondolják, a stratégia azt jelenti, hogy megpróbálom kidolgozni a módszereimet arra, hogy hogyan reagálok majd, ha a világ változik – vetette fel a javaslatcsomag kidolgozásában szintén részt vevő Holoda Attila energiaszakértő a sajtótájékoztatón. – De igazán lényeges változtatásokat az tud hozni, aki elindul egy úton, és ehhez képest csak legfeljebb korrekciókat végez.” Holoda példának a skandinávokat hozza, ezzel szemben az elmúlt 20 év magyar energiapolitikai próbálkozásai nem nevezhetők stratégiának:
„Olyasmi ez, mint az amatőr futball: mind a 22 ember oda szalad, ahol a labda van.”
A beszélgetés többi résztvevője, Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet vezető klíma- és környezetpolitikai szakértője, Szabó John, a KRTK Világgazdasági Intézet tudományos munkatársa, valamint Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója is egyetértenek abban, hogy Magyarország nem teljesen tudja, hova akar kilyukadni energiaügyben.
„Az első és legfontosabb dolog, amit tennünk kell: hogy csökkentsük az energia-felhasználásunkat – mondja Csernus. – És nem arról van szó, hogy más forrásokból vagy technológiák segítségével állítunk elő ugyanannyi energiát, hanem nagymértékben csökkentenünk kell az összfelhasználáson. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az épületek felújításában mekkora potenciál van: hetven százalékuk használ gázt vagy gázt is.”
Az Egyensúly Intézet ezzel kapcsolatban négy javaslattal állt elő:
- 2030-ra használjunk 25 százalékkal kevesebb energiát, mint 2010-ben;
- Legyen rugalmas az árazás a hatékony energiagazdálkodás érdekében;
- Évente legalább 100 ezer lakóingatlanon hajtsunk végre mélyfelújítást;
- Ösztönözzük az okos energiaszabályozási rendszerek terjedését.
Filippov Gábor, Szabó John, Holoda Attila, Csernus Dóra // Fotó: Egyensúly Intézet
Nap, szél, geotermia
Magyarország lemaradása nagyon jelentős a megújulók terjedésében: a hazai energiatermelésen belül a megújulók aránya kevesebb mint 14 százalék, szemben a 38 százalékos EU-átlaggal. Az Egyensúly Intézet javaslatai természetesen kitérnek a megújuló energiára is – Holoda szerint fontos szempont a használatukban az is, hogy jóval gyorsabban bevethetőek, mint a gáz- vagy atomerőművek. „A szélerőműveket piszok gyorsan fel lehet építeni, a napról nem is beszélve. Az tényleg szinte csak azon múlik, hogy találunk-e megfelelő helyet.” A szakértő azt mondja, el kellene engedni azt a sztereotípiát is, hogy napban „jobbak vagyunk”, mint szélben, hatékonyság szempontjából veri a szél- a napenergiát (és elejtett egy funfactet is: 1937-ben több mint hatszáz szélmalom működött az országban).
Az Egyensúly Intézet a megújuló energia kapcsán fogalmazta meg a legtöbb javaslatot, ezek közül a főbb pontok:
- 2030-ra a megújuló energia aránya legyen legalább 30 százalék a végső energiafogyasztáson és 36 százalék a villamosenergia-felhasználáson belül;
- 2024-re legyen magyar megújulóenergia-törvény;
- 6500 MW helyett növeljük legalább 9000 MW-ra a napenergia-kapacitásunkat;
- Töröljük el az új szélerőművek telepítését akadályozó, felesleges korlátozásokat; 2030-ra növeljük 330 MW-ról 4000 MW-ra a magyar szélerőmű-kapacitást;
- Fejlesszük intenzíven a villamosenergia-hálózatot és alakítsunk ki országos villamosenergia-tárolási koncepciót;
- Legyen több automata elektromos töltő és LNG-töltő;
- Zöldítsük a városi közösségi és taxis közlekedést;
- Villamosenergia-termelés helyett hőtermelésre használjuk a geotermikus energiát és növeljük 6-ról 18 PJ-ra a geotermikus energia termelését a fűtési-hűtési szektorban 2030-ig;
- Új biogázerőművek építésével decentralizáljuk az energiatermelést;
- Építsünk új hulladékhasznosító erőműveket;
A geotermikus energiával kapcsolatban Szabó a technológia bonyolultsága miatt pesszimista, Holoda szerint viszont „egyértelműen” itt van a legtöbb tartalékunk a megújuló energiák közül. Azt a gondolatot el kell felejtenünk, hogy alkalmas villamosenergia termelésére, a távhőt viszont tudná támogatni. „Nyugodtan lehetne használni új családi házas övezetek létrehozásakor.
Merhetnénk nagyot álmodni: sokkal nagyobb potenciál van az energiaközösségekben, mint gondolnánk.”
Ne legyen gáz a konyhában!
Csernus Dóra szerint fontos, hogy belássuk: ha 2050-ig teljesíteni akarjuk a nettó 0 kibocsátásra vonatkozó uniós vállalásokat, nem elég, ha 2030-ra mindössze negyven százalékkal csökkentjük a kibocsátásokat, mert túl sok feladat maradna a következő húsz évre. A kibocsátás-csökkentéssel kapcsolatban ezek a főbb célok:
- Növeljük 40-ről 55-60 százalékra a 2030-as kibocsátás-csökkentési célunkat,
- 2026-ig az állam támogassa intenzíven az elektromos főzésre való átállást és 2034-re az összes háztartásban vezessük ki a gázt a konyhából;
- Legkésőbb 2025-től legyen tilos a gáz bekötése az új épületekben; 2030-ig válasszunk le 200 ezer háztartást a gázhálózatról;
- Ellátásbiztonságunk garantálása érdekében folytatni kell a Paks II-beruházást;
- Hosszabbítsuk meg a működő paksi blokkok üzemidejét;
- Alternatív beszerzési források segítségével radikálisan csökkentsük az orosz atomfüggőséget;
A szakértők szerint egyértelmű, hogy 2030-ban még lesz szerepe a földgáznak. „A kormányzati szándék is erre utal. Nem látom azokat a lépéseket, amik elősegíthetnék, hogy jelentősen és gyorsan kiszorítható legyen” – mondja Szabó, hozzátéve: sok függ az iparpolitikától is. Ezzel kapcsolatban Holoda úgy fogalmazott, nem számoltak azzal, hogy óriási energiaigényű iparágak (ld. akkumulátorgyárak) jönnek az országba; komoly probléma, hogy az ország ipar- és energiafejlesztési iránya nem találkoznak egymással.
A javaslatok összeállításakor az atomenergia és Paks II okozta a legtöbb dilemmát. Holoda szerint túl kell lépnünk azon, hogy abból indulunk ki, hogy évtizedek múlva is ugyanazok az erőművek működnek majd, mint amihez most szokva vagyunk. „Mások lesznek a biztonsági feltételek, és a hulladékképzés sem olyan lesz, mint most megszoktuk. Látok abban potenciált, hogy olyan típusú újrahasznosítása fog bekövetkezni az atomhulladéknak, ami akár teljesen újgenerációs atomerőművek építését teszi lehetővé.”
„Óriási szakadék tátong aközött, ahol most vagyunk, és ahova el szeretnénk érni 2050-re
– mondja Csernus. – Atomenergia nélkül ez a szakadék még nagyobb. Én bízom abban, hogy lesz akkora áttörés a megújuló energiában, hogy nem lesz már rá szükség. De felmerül a kérdés, hogy mi van, ha ez nem sikerül? Atomerőművet nem lehet két év alatt építeni.”
Filippov szerint bár egyértelmű, hogy gazdaságilag nem térül meg, az időfaktor miatt ezen a ponton már kockázatos lenne leállítani Paks II-t. „Sok forgatókönyv van, a többségük feleslegessé teszi Paks II-t – mondja Filippov. – De van kedvezőtlen forgatókönyv is, amiben van politikai felelősség. A szájízünk ellenére is nullára akarjuk csökkenteni annak a lehetőségét, hogy ne legyen kielégítve az energiaigény.”
A magyar energiafüggőség mértéke ma összességében 80 százalék feletti – ez jórészt orosz irányú kitettséget jelent, különösen a földgázban és a nukleáris fűtőanyagokban. Az oroszoktól való függést a szakértők nem ragozták sokáig: függőség és függőség között is van különbség; más az, ha az európai szövetségeseinktől függünk importban, mint Oroszországtól.
Az Egyensúly Intézet szakpolitikai javaslatcsomagja itt, a részletes háttértanulmány pedig itt olvasható.
