Miután Karina és Áron belefáradtak koppenhágai életükbe, a Balatonnál, a Szent György-hegyen találtak otthonra. Soha nem akartak máshogy bort készíteni, mint organikus módon, kemikáliák nélkül. Így jött létre a PAP Wines, aminek biodinamikus minősítésű natúrborai különleges amforákban érlelődnek a hegymagasi pincében. Megjelent a Zöld Forbes, ez pedig itt egy ajánló a magazinból.
A Szent György-hegy kanyargós földútján kaptatok felfelé, a kihunyt vulkán bazaltkúpján pincék és szőlőültetvények tűnnek fel az őszi ködpaplan alatt. Nem csoda, hogy a lett származású Vissonova Karina és Molnár Áron több évtizedes világjárás után itt, Hegymagason találták meg azt az otthont, ahonnan már sehová nem vágyódnak el.
Szolid tábla – rajta a felirat: „PAP” – jelzi a csodás székelykapun, hogy megérkeztem a Papa Áron Pincéhez. A gyönyörűen faragott kapu Áron édesapjának ajándéka volt. Franchie, a négyéves mudi bizalmatlanul kerülgeti az én ebemet, de hamarosan már lelkesen ugatva mutatja meg neki a birtokot. A cica ennyire nem lelkes, őt Karina inkább biztonságos helyre kíséri.
Áron, – rangidős DJ-ként ráragadt – művésznevén Papa Áron húsz évet élt Koppenhágában, felesége Karina pedig tizenötöt. Ott találkoztak huszonhárom évvel ezelőtt egy szilveszteri házibuliban, ahol Áron lemezlovas volt. Áron a zenélés mellett egy lemezboltot is vitt, Karina pedig egy üzleti iskolában japánul tanult.
„Én szúrtam ki őt a partin. Próbáltam felkelteni a figyelmét, de nem sok sikerrel, majd hat hónappal később ő kezdett el udvarolni nekem” – meséli Karina, aki vérbeli rigai lánynak vallja magát, habár a legtöbb rigai lány azért mégsem a Szent György-hegyen lakik.
„Belefáradtunk a koppenhágai életbe, túl anyagias volt az a világ nekünk.” Fotó: Molnár Anikó
„Egy idő után belefáradtunk a koppenhágai életbe, túl anyagias volt az a világ nekünk.”
Áron családja akkor már a zalai dombok között, Lentikápolnán élt, nem messze innen, a rokonságának volt nyaralója Ábrahámhegyen. Sokszor utazgattak a 71-es főúton, de sokáig nem jártak a Szent György-hegyen. Amíg 2010-ben egy viharos napon egy hirtelen ötlettől vezérelve erre nem kanyarodtak.
És beleszerettek a hegybe. „Mindketten tudtuk, hogy itt akarunk élni.”
Visszamentek Koppenhágába, és 2011-ban néhány hét alatt felszámolták ottani életüket, eladták a házukat. Amikor hosszas keresgélés után rátaláltak arra a házra, ahol most is beszélgetünk, szinte azonnal tudták, hogy ez az, amit kerestek.
Az alapoktól építették újra, nagyon kifinomult ízléssel. Karina még visszament a doktori iskolába Koppenhágába. Négy évig oda-vissza utazgatott, hazaküldte az ösztöndíját, amiből Áron elkezdte fejleszteni a borászatot a ház pincéjében.
Eredetileg ugyan még úgy volt, hogy éttermet nyitnak, de letettek róla az akkori szigorú feltételek miatt. Így jött az ötlet, hogy inkább bort készítsenek, méghozzá natúr bort.
„Amikor Koppenhágában éltünk, akkor is nagyon odafigyeltünk arra, hogy organikus gazdálkodásból származó ételeket és italokat fogyasszunk, úgyhogy nem akartunk máshogy bort készíteni, csak organikus módon, kemikáliák nélkül.
Szerintem az elsők között voltunk, akik permakultúrára épülő kertet építettek Magyarországon” – mondja Karina.
A magazinban olvasható cikkben Karina és Áron elmesélik, hogy
– hogyan tanultak bele a borkészítésbe
– hogyan művelik a szőlőt és mekkora a birtok
– miért fontos a holdnaptár
– miben a legjobb érlelni a bort
– hogyan kötődik Áron édesapja a Gay Hussar nevű londoni étteremhez.
Keresd a lapot az újságárusoknál!
