Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Csak azért vagyunk zöldek, hogy spóroljunk? Kiderült, mit gondol a fenntarthatóságról négy generáció

Melyik generáció vállát nyomja a leginkább a bolygó megmentésének terhe? Ki mit tesz a fenntarthatóságért? A SteiGen és az UniCredit Bank közös kutatása négy generáció (a Baby Boomerek, az X, az Y és a Z) véleményét térképezte fel a fenntarthatóságról. Kiderült: nemcsak mindannyian mást értenek alatta vagy nagyon eltérő dolgok motiválják őket a fenntarthatóságra, de magát mindenki aktívabb cselekvőnek is tartja a saját korosztályánál.

A kutatás szerint a fenntarthatóság mindenkinek mást jelent: a megkérdezettek több mint 50 cselekvést társítottak hozzá a szelektív hulladékgyűjtéstől a tudatos vásárlásig.

Olyan ideákkal azonosítják, mint a lehetőségek és igények közötti egyensúly, a pazarlás csökkentése vagy a nem-kizsákmányoló életforma.

A szemetelés generációtól függetlenül a leggyakrabb spontán említett problémakör. A megkérdezettek 89 százaléka szelektív hulladékgyűjtést, 80 százaléka kevesebb műanyag használatot, 89 százaléka takarékos villamosenergia-fogyasztást említ általa is végzett tevékenységként.

Bár saját generációját senki sem tartja ezekben a tevékenységekben élenjárónak, ha a kortársakról kell nyilatkozni, a szelektív hulladékgyűjtésben már csak 47 százalék, a közösségi közlekedésben és kerékpárhasználatban már csak 33 százalék, az árammal való takarékosságban pedig csak 42 százalék az érintett.

Magát tehát mindenki környezettudatosabbnak tartja, mint a saját korosztályát.

Fenntarthatóság vagy személyes előny?

Sok fenntartható dolgot végzünk a mindennapokban, ám sokukat nem tudatosan a fenntarthatóságért. Az anyagi előnnyel járó cselekvések (pl. leoltom a villanyt, lecsavarom a fűtést, hogy spóroljak az árammal), vagy a személyes előnyökkel járó tettek (pl. azért kerékpározom, hogy fogyjak és nem azért, hogy zöldebb legyen a bolygó) sokszor erősebb mozgatórugók.

A válaszadók 46 százaléka egyetért azzal az állítással, hogy „valójában csak az anyagi érdekek (spórolás) vezérlik az embereket, és nem a környezetre való figyelés”.

A négy generáció nagyon különböző előélettel találkozik a fenntarthatóság kérdéskörével, így nem csoda, hogy a reakcióik is erősen különbözőek.

A Baby Boomer takarékos

„Az én unokám miben fog gázolni, ha már én a szemétben gázolok?” – kérdezik az 56–74 év közötti Baby Boomerek, és hozzáteszik, a jövő generációja az, ami őket változtatásra készteti.

„Mi vagyunk az a korosztály, akiknek a legnagyobb változásokon kellett keresztülmennie, bele kellett tanulnunk, hogy a fenntarthatóság olyasmi, amit csinálni kell” – mondják.

Nekik alap, hogy az étel nem kerülhet a szemétbe, és ha elromlik valami, nem vesznek újat, előbb próbálják megjavítani. Kritikusak a saját korosztályukkal: a fűtéskorszerűsítés, az élelmiszer újrahasznosítás és a takarékos áramhasználat kapcsán kiemelik a korosztályuk szerepét, de felróják neki, hogy a cselekedeteiket sokszor a takarékoskodás és nem a környezettudatosság mozgatja.

A fenntarthatóság súlyosan anyagi történet – vallják a Baby Boomerek. Az ő fiatalkorukban még nem volt téma az éghajlatváltozás, nem tanultak az iskolában a fenntarthatóságról. A korosztály alaptermészete a spórolás, a komposztálás vagy az étel újrahasznosítása (kifliből zsemlemorzsa, gyümölcsből lekvár), és ezzel ma jó példát mutatnak.

Ugyanakkor nehezen változtatnak a bevett szokásaikon (hazaviszik, gyűjtik a műanyag zacskókat, nem mondanak le a húsról), és a fiatalabbaktól várják, hogy tegyenek a fenntarthatóságért.

Az X generáció a komfortzónáját félti

Az X generáció (a 41–55 évesek) keményen fogalmaznak a fenntarthatóságról: „zuhanunk egy szakadékba, és valahol meg kéne kapaszkodnunk, hogy az utódaink is megfelelő mennyiségű vizet és élelmiszert örökölhessenek”. Fenntarthatósági cselekedeteik külön erőfeszítést igényelnek, és sokszor a komfortzónán kívülre esnek.

„A fenntarthatóság áldozathozatal, hogy szerencsétlen gyerekem is lásson még zöldet és ehessen lazacot”, vagy „ami egészségesebb az drágább is”, mondja az X generációs, ezért sokszor a pénztárcája vezeti, amikor műanyagfóliás fagyasztott pékárut vásárol.

Az X-es nem szívesen mond le a fenntarthatóság kedvéért az autójáról vagy a repülésről. Az X generáció már nem akar flakonos, vegyszeres világban élni. Maximalista, ezért számos módon óvja környezetét, de a nehezen megszerzett kényelmet és a komfortzónáját nem szívesen engedi el, mert mint mondja:

„ha ki van akasztva a vászonzsák, úgy jó, de ha több energiát kell befektetni, akkor nyilván az ember nem annyira motivált”.

Az Y szorong

Az Y generáció (a 26–40 év közöttiek) fogalmai között megjelenik az egyszerűbb élet, a tudatos fogyasztás, a zero waste, és az anyagok körforgásának igénye (használt ruha, újrahasznosított műanyag).

Meglepő, de mégis ezt a generációt érdekli legkevésbé a fenntarthatóság. Tele vannak kételyekkel, például valóban újrahasznosul-e a szelektíven gyűjtött hulladék. A generáció szorongását az is táplálja, hogy mások épp tőlük várnak megoldást a fenntarthatóság problémáira.

Az Y-on nagy a nyomás: úgy érzi, a jövője a tét, tennie kell érte, de közben meggyőződése, hogy nem egy-egy emberen múlik a változás, mert összefogással, edukációval, kormányzati szerepvállalással együtt többre mennénk: „egyedül, akármit csinálunk, semmit sem tudunk elérni”.

A változó érzékenységű Y-osok vásárlásainál fontos szempont a környezetvédelem, szívesen mutatnak példát, és a saját szférájukban tudnak is hatni, de felróják a világnak a közös tettek hiányát. Az egyéni akciók mellett az összetartó közösség erejét akarják látni, mert anélkül, úgy érzik, tehetetlenek.

A Z lelkes, de…

A 25 év alatti Z-generációsok feje felett Damoklész kardjaként lebeg a fenntarthatóság. A korosztály 57 százaléka érzi azt, hogy nekik kell majd ezt a kérdést megoldani. Sokan szeretnének vegyszerek nélküli, önellátó saját kertet, szakítani a fast fashionnel, az állatokon tesztelt termékekkel, a státuszszimbólumnak számító autóval, örökre a PET-palackkal.

Zero waste csoportokból inspirálódnak, ecettel és citromsavval takarítanak, zacskó helyett vászontáskát használnak. De szorongásból nekik is jut bőven, elsőként náluk merül fel, hogy merjenek-e gyermeket vállalni ebbe a világba.

„Nekem pozitív a szó, hogy fenntarthatóság, de kivált bennem valami szorongást is, ettől azt érzem, hogy tennem kell valamit, mert nem nézhetem, hogy a teknős orrában van a szívószál.”

Hisznek a közösségi közlekedésben, a belföldi utazásokat preferálják, a csomagolásmentes boltokat keresik, kulacsban viszik a csapvizet, eközben cipelik a „majd ti megoldjátok” terhét. A fenntarthatóságról szóló ismeretekhez már kisgyerekkorban hozzájutó Z generációsok könnyen hoznak fenntartható döntéseket, de nincs még nagy felelősség a vállukon: cselekedeteikkel, vásárlásaikkal még jobbára saját szükségleteiket elégítik ki (a válaszadók 56 százaléka tanul és szülei tartják el).

Esetükben kulcskérdés, hogy pozitív szokásaik megmaradnak-e, ha önállóvá válnak.

A kutatás: a SteiGen és az UniCredit 1000 fős reprezentatív online kérdőíves kutatás, valamint különböző lakóhelyű és generációjú fókuszcsoportos beszélgetések, illetve egyéni mélyinterjúk segítségével négy különböző generációnak a fenntarthatósághoz való viszonyát vizsgálta.

Nyitókép: Tobias Tullius / Unsplash

Oszd meg!