A piac – a fogyasztókkal együtt – egyre inkább követel valóban felelős hozzáállást a cégektől. A környezetinformatikus szerint a fenntarthatóság ugyan pozitív fogalomként került a nyilvánosság elé, miközben az életünk más területére vonatkoztatva már értjük, hogy önmagában nem feltétlenül az. Életben tartani a környezetet nem extra, hanem szükséges kötelesség – de keresni a fenntartható működésen egyáltalán nem bűn. Podcast-szemle.
A környezetvédelmi szoftvermegoldást nyújtó magyar Denxpert EHS&S Software Kft. vezetője, Szücs-Winkler Róbert volt a Re-business podcast második évadának egyik új vendége. Szücs-Winkler azzal foglalkozik, hogy adat- és ne érzelmi alapon hozzanak a vezetők zöld és fenntarthatósági ügyekben jó döntéseket. Az új évad ma megjelent friss adásában Kalmár Anna, az Adnijóga alapítója is beszélt élete fordulópontjairól (az előző részről itt írtunk).
Fenntarthatóság: nem (csak) zöld, hanem a jó mértékegysége
Szücs-Winkler Róbert civil oldalról is aktív (a Felelős Gasztrohős Alapítvány egyik alapítója, például), szerinte a fenntarthatóság olyan erős igény és elvárás, amivel a cégeknek foglalkozniuk kell, ráadásul számukra ez a terület ma már egy – hosszú távú – kockázati tényező is. A civil kezdeményezések azért fontosak, mert „igényt teremtenek”, amire aztán a gazdasági szereplők megoldást kínálhatnak profit alapon. „A cég nem gonosz, egy cég reagál arra, ami a társadalomban folyik” – mondta a környezetinformatikus.
„A fenntarthatóság nem azt jelenti, hogy valami környezetbarát vagy társadalmilag felelős, az én értelmezésemben annak kellene lennie, hogy egy termék jó vagy nem jó.”
Példaként hozta, hogy egy telefonról nemcsak akkor mondhatnánk, hogy jó, ha megfelelő, mondjuk, a kijelzője, hanem idevehetnénk, hogy a gyártása közben esik-e bántódása gyermekeknek, nem használ-e túl sok energiát, stb. Szücs-Winkler szerint épp azt éljük meg, hogy a fenntarthatóság bekerült a mainstreambe, ami ott érhető tetten, hogy a „jó termék” definíciójába bekerültek ezek az új szempontok is.
Szücs-Winkler Róbert a Re-business podcast felvételén, a kérdező szerepében a műsor házigazdája, Pistyur Veronika. Fotó: Betone Stúdió
Ma már nem elég csak úgy tenni, mintha fenntartható lenne egy cég
Az persze erősen kétséges, hogy ha be is került a fősodorba, akkor vajon az üzleti aktorok kellő mélységben értelmezik-e, hogy mi is a fenntarthatóság vagy beérik néhány, PR-kampányban is jól használható fogással.
Szücs-Winkler szerint a fenntarthatóság területén is kibontakozóban van a verseny, ami arról szól, hogy „ki tud mérhetően és hitelesen lépni” egy zöldebb jövő irányába. Példaként a Microsoftot hozta fel, szerinte az, hogy egy ekkora vállalat karbonsemleges vállalást tesz, komoly üzenettel bír. „A fenntarthatóságnak, főleg nagyvállalati közegben, már olyan módszertanai vannak, mint a könyvelésnek” – vagyis
a hangzatosnak tűnő vállalások adat alapon számon is kérhetőek.
A mérési metodikáknak köszönhetően egy cég ma már hitelesen tudja igazolni, hogy megfelelően tud kezelni egy hosszútávú kockázati elemet, működése fenntartható. Ez pedig érték, és nemcsak a fogyasztóknak. Az ilyen cégekbe érkező befektetések egyre jelentősebbek, a piac is elkezdte beárazni a fenntarthatóságot.
A magyar cégek hozzáállásáról Szücs-Winkler azt mondta, hogy a meglévő jogszabályoknak való megfeleléstől a skála egészen azokig terjed, akik már stratégiai szintre emelik, a vízió részévé teszik a fenntarthatóságot. Az alapvető jogszabályoknak azonban kevesen felelnek meg (ez mondjuk eleve nem is egyszerű feladat), Szücs-Winkler szerint 30-40 százalék nem (jellemzően a kisebb cégek). A szakértő szerint nagyon kevesen proaktívak a területen és nagyjából 1 százalék az a hazai céges világban, aki stratégiai szinten is foglalkozik a fenntarthatósággal.
A zöld még nem fenntartható és nem bűn pénzt keresni
Szücs-Winkler szerint az európai Green Deal jó kezdeményezés, de egyelőre nem látni, mi lesz belőle pontosan,
alapvetően hiányolja a politikai konszenzust, ami ahhoz lenne szükséges, hogy a cégek gyorsabban reagáljanak a környezeti kihívásokra, fenntarthatóbban működjenek.
A szakértő szerint a covid alatt kiderült, hogy technológiai akadálya nincs a fenntarthatóbb működésnek (a home office-re sokan gyorsan át tudtak állni, amivel kevesebb lett a feleslegesen szennyező utazás), de az emberekben is van a változásra való hajlandóság. A változáshoz szükséges innováció motorjai lehetnek a kisebb cégek (a működési modelljükből adódóan itt van nagyobb tér az új ötletek inkubálására).
Noha Szücs-Winkler maga is „technooptimista”, azt kiemelte, hogy a technológia nem tudja helyettesíteni az emberi tényezőt, miközben
sokan álltatják magukat azzal, hogy a cselekvés helyett a fenntarthatósági gondokat majd megoldja helyettük a technológia.
„A fenntarthatóságnak 3 alappillére van: gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi, de gyakran csak ez utóbbival kötik össze. A gazdaságiban benne van, hogy nem bűn profitot termelni. A társadalmiban benne van, hogy hogyan működünk, mennyire transzparens a pénzügyi gyakorlata egy cégnek, mennyire felelős a munkatársakkal kapcsolatban, dolgoznak-e a korrupció ellen” – hozott néhány példát a szempontokra.
Cégével nem is segítenek olyan ügyfeleknek, akik csak a látszatra adnának (ez az ún. greenwashing, magyarra átültetve zöld fény, amiről a műsorban is többször szó esik).
„Ha megkérdezem, milyen a párkapcsolatod, és azt mondod: fenntartható, akkor azt mondanám, hogy na, mesélj! Ott biztos valami gond van.” Szücs-Winkler szerint ahogy a fenntarthatóság szót használjuk, az hasonló jelentéssel bír, mint az életben tartani valamit, ez pedig önmagában nem egy pozitív dolog. Ezen kellene gondolkozásban is továbblépni – itt visszakanyarodott a korábbi gondolatmenetéhez. A továbblépés abban áll, hogy a jó definíciójának részéve tesszük a fenntarthatóság valamennyi dimenzióját. Éppen ezért mondja, hogy a fenntarthatóság nem lehet végső megoldás, inkább egy állomás.
Szücs-Winkler amúgy régóta foglalkozik környezetvédelemmel civilként, a műsorban nemcsak arról beszélt, hogy ha valaki komolyan gondolja a fenntarthatóságot, akkor milyen kezdőlépéseket érdemes megtenni, de mesélt arról is,
hogyan kötött ki az Exxon olajcégnél, ahol volt egy, a karrierjét is befolyásoló fontos munkaebédje.
Fordulópontok: történészből a társadalomért tenni akaró jógaoktató
A podcastben rendre két vendég van, a második meghívott mindig élete fordulópontjairól beszél és olyan szereplőket kérdeznek, akik egy felelősségteljesebb, fenntarthatóbb modellre váltottak karrierjükben.
A miértekre a Forbes 30/30-as összeállításában is szereplő „társadalmihatás-mániás” Kalmár Anna, az Adnijóga alapítója beszélt, az ő portréját először a Forbes.hu-n írtuk meg.
A Re-business podcast teljes második adása itt hallgatható meg:
