Ez lesz a Klimabonus, nem kevés szerencsés ennek az összegnek a kétszereséhez fog jutni 2022-től. Adócsökkentésből ennél még lényegesen több is marad a zsebükben. A pénzeső azonban plusz terhekkel együtt érkezik. Ausztriában így fordultak rá a klímavédelemre.
Német példát követve védenék a klímát az osztrákok, és nem is tagadják, honnan veszik az ötleteiket.
„Ökológiai trendfordulatról határoztunk. 2022-től kezdve – pontosabban az év közepétől – minden tonna kibocsátott szén-dioxid után 30 eurós CO2-árat vezetünk be. Majd – ahogy Németországban – ezt 35, 45 és 55 euróra emeljük 2025-ig” – mondta még október elején Sebastian Kurz, azóta pénzügyi botrányai miatt lemondani kényszerült kancellár.
Németországban a CO2-adót már idén bevezették – ott 25 euróval indítottak. Ahogy majd Ausztriában, ott is az a cél, hogy a vállalatokat és fogyasztókat klímabarátabb energiahordozók használata felé tereljék.
Ezt egyrészt az árak emelkedésével oldják meg (a CO2-adó megjelenése után a benzinárak rögtön emelkedtek hét centtel), másrészt viszont a pénzt vissza is forgatják a szegényebb háztartások segítésére, a közösségi közlekedés, az e-autó-vásárlás és a kerékpározás támogatására.
Az ígéret szerint így társadalmilag igazságosan oszlik majd meg a teherviselés.
Az egészet az elbűvölő nevű Brennstoffemissionshandelsgesetz (BEHG – de ugye, hogy a hosszabb változat sokkal jobb?), vagyis a Tüzelőanyag-kibocsátásról szóló kereskedelmi törvény szabályozza.
A jövő elkezdődött
Kurz helyét október 11-én külügyminisztere, Alexander Schallenberg vette át a kancellári poszton, de ez az osztrák terveken mit sem változtat.
Már csak azért sem, mert a Néppárt (ÖVP) koalíciós partnerei, a Zöldek – az általuk adott alkancellárral, Werner Koglerrel az élen – kifejezetten elkötelezettek a klímavédelem mellett. Az ÖVP meg adójogi szempontból közelít a kérdéshez.
„A jövő ökoszociális alapjait most rakjuk le. Ettől többé nem vonatkoztathatunk el, ez az új gondolat. Ebben az is benne van, hogy minden, ami a jövőt biztosítja, olcsóbb és egyszerűbb lesz, viszont mindennek, ami veszélyezteti azt – igen, ennyire őszintének kell lennünk – ára lesz, és drágulni fog. Ez a lényeg” – jelentette ki Kogler a Kurzcal közös októberi sajtótájékoztatón.
Sebastian Kurz és Werner Kogler együtt mentek neki a klímaválságnak Fotó: Sebastian Kurz / Facebook
18 milliárd eurós adóreform
Szép dolog a klíma- és környezetvédelem, de ha azt a fogyasztók a pénztárcájukon érzik, rögtön kevésbé lesznek nyitottak rá. Ezért a németekhez hasonlóan az osztrákok is elkezdtek azon gondolkozni, hogy a megnövekedett terhek ellenére (a tankolás literenként például jövőre július elsejétől kapásból nyolc centtel lesz drágább) hogyan lehet elkerülni a lakosság zúgolódását.
Úgyhogy a klímavédelmi intézkedéseket adóreformokba csomagolták. Így ugyan továbbra sem lehet elkerülni az áremelkedést, de közben a lakossághoz is komoly összegeket forgathatnak vissza. Egyéni élethelyzettől függően jelentős adó- és járulékcsökkenéssel járnak együtt az osztrákokat közvetlenül érintő klímavédelmi kiadások.
Ezek – kiegészülve a Klimabonusszal – egy nyugdíjas, falusi házaspárnak akár évente 900 euró körüli összeget is a malacperselyében tarthatnak, egy városban élő, kétgyerekes család pedig 2500 eurót vagy annál többet is spórolhat velük.
A konzervatív-zöld kormánykoalíció úgy számol, 2025-ig 18 milliárd eurót hagynak majd így az osztrákok zsebében. Kurz egyenesen „a második osztrák köztársaság legnagyobb adócsökkentéseként” lelkendezett a reformról.
De mi az a Klimabonus?
A németek talán jobban méregették a patikamérlegen, kinek, mennyi visszatérítés járjon, de az osztrákok látványosabb, az egész országra kiterjedő támogatási rendszert is bevezetnek az adóreformok mellett.
A Néppárt és a Zöldek úgy döntöttek, minden osztráknak járnia kell valamennyi visszatérítésnek – ez lett a Klimabonus, amit jövőre minden egyes Ausztriában lakcímmel rendelkező és ott adózó megkap.
Ehhez a kormánypártok a statisztikai hivatalt, a Statisik Austriát bízták meg azzal, hogy lakhely szerint határozzák meg, az egyes településen élőknek mekkora visszatérítés járhatna. Ebből hozták ki ezt a térképet:
A Statistik Austria négy szintre osztotta be az országot.
A sötétzöld területeken élők a legmagasabb, 200 eurós Klimabonusra lesznek jogosultak, a világoszöldeken 167, a sárgán 133, az egyedüli piros Bécsben pedig 100 eurót kapnak majd az ott lakók.
A 18 év alattiak sem maradnak ki a pénzosztásból, ők az összegek felére lesznek jogosultak.
A besorolások alapja a települések hozzáférése a közösségi közlekedéshez – minél rosszabb a hozzáférés, annál nagyobb az összeg. A kormány így kompenzálja a benzinre elköltendő több pénzt.
Hol a határ?
Naná, hogy Bécs SPÖ-s polgármestere, Michael Ludwig – látva, hogy a főváros lakói lesznek az egyetlenek, akik a legkisebb, 100 eurós összeget kapják –, a térkép bemutatása után egyből kikelt a tervezet ellen.
„Az adócsökkentések miatt Bécs az előzetes számítások szerint már így is 450 millió eurót fog veszíteni. Az úgynevezett Klimabonusszal aztán nemcsak a bécsiek, hanem minden nagyobb városban lakó kevésbé jár majd jól, mint a vidéken élők”
– idézte a szociáldemokrata politikust a Kurier. Ludwig szerint ráadásul nemcsak igazságtalan, logikátlan is a Klimabonus elosztása, hiszen ezzel tulajdonképpen a környezetszennyező autósokat támogatják.
Ennél sokkal viccesebb helyzeteket is eredményezhetnek a térképen szigorúan meghúzott határok. A Bécs Mödling kerületéhez tartozó Perchtoldsdorfban például a jelenlegi szabályozás szerint a főváros határán futó Ketzergasse lakói az utca két oldalán más összegű Klimabonust kapnak.
A páratlan számú házakban lakók irányítószámuk szerint már nem bécsiek, míg a párosokban lakók igen – így utóbbiak már csak 100 eurót kapnak, míg szembeszomszédaik 133 eurót, hiszen nekik elvileg rosszabbak a tömegközlekedési lehetőségeik.
Mödling szintén SPÖ-s alsó-ausztriai tartományi képviselője, Hannes Weninger más ilyen abszurd eseteket is felsorolt. Szerinte több értelme lett volna, ha „szociális ökobónuszt” határoznak meg, és nem „vakon, az irányítószámok alapján határozzák meg az összeget”.
Nem elképzelhetetlen, hogy több hasonló történet átgondolásra készteti majd a kormányzatot, de az nem valószínű, hogy az alapvető koncepción sokat változtatnának. Így maradhat a Kurz által már képviselt felfogás az adóreformról és a Klimabonusról.
„Minden pénz, amit a CO2-árazásból beszed az államháztartás, vissza fog kerülni az emberekhez. Nem áremelésről vagy adókról beszélünk, hanem olyan bevételről, amit a beszedés pillanatában már tovább is folyatunk. Méghozzá lakóhely szerint” – jelentette ki még kancellárként október elején.
Borítókép: romanmoeseneder / Pixabay
Németországot lehet nem szeretni és imádni, egy azonban biztos: európai és gyakran globális kitekintésben is megkerülhetetlen, ami ott történik. Ha meg nem, akkor simán csak érdekes.
A szeret, nem szeret dilemmáját az országgal kapcsolatban a Rammstein dolgozta fel a legjobban. A „Mein Herz im Flammen, will dich lieben und verdammen” vagyis lángol a szívem, szeretni és átkozni akarlak sor a Deutschland című számukban – na meg a megjelenésekor kisebb felhördülést okozó klipben – olyan tökéletesen foglalja össze, mit érezhet az ember a hazája iránt – nem csak, de főleg akkor, ha német, és az ismert események vannak mögötte a 20. században –, hogy arra talán még Johann Wolfgang Goethe is csettintene és headbangelne egyet.
Ez a rovat időről időre körüljár néhány németországi témát, meg persze a DACH-országok másik két tagját, Ausztriát és Svájcot sem hagyja majd figyelmen kívül. Mármint sicher, hogy nem.
