Európa a leggyorsabban melegedő kontinens, mégsem prioritás a környezet- és klímavédelem az Unió közeljövőjéről szóló dokumentumban.
Mi történt? Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) először közreadott, alkalmazkodásról szóló jelentése 36 klímakockázatot sorolt öt fő csoportba (élelmezés, egészségügy, infrastruktúra, gazdaság és pénzügy, ökoszisztémák) – írta meg a Másfélfok.
21 kockázat esetén már most nagyobb készültségre lenne szükség, ezekből 8 különösen sürgető.
A kockázatok ugyan elvontnak tűnhetnek, de valójában az egész gazdaságot és a társadalmat is veszélyeztethetik. Az extrém hőség gyakoribb előfordulása, a csapadékmintázatok megváltozása többféle rizikót is magukban hordoznak, amelyek területileg eltérők.
Minél előbb mérsékelnünk kell a klímaváltozást, különben katasztrofális károkkal találhatjuk szemben magunkat itt, Európában is. Az EEA jelentése szerint több területen még akkor is felkészületlenek vagyunk, ha sikerül 1,5 foknál korlátozni a globális felmelegedés mértékét. A nem-klimatikus tényezőkön is sok múlik, de hatékony politikákkal szignifikánsan csökkenthetjük a kockázatokat.
Ehhez képest az Európai Unió közeljövőjét meghatározó prioritási listában a környezet- és klímavédelem ügye csak az üzlet és a versenyképesség kontextusában jelenik meg, míg a természet és a biodiverzitás semennyire.
Sokkal több szó esik biztonságpolitikáról és migrációról, pedig a klímaváltozás hatásai nem állnak meg a határoknál és nem lehet fegyverekkel semlegesíteni őket.
Miért probléma ez? Európa a leggyorsabban melegedő kontinens: 2013 és 2022 között a hőmérséklet emelkedése globálisan 1,13-1,17 °C volt, míg kontinensünkön ez az érték 2,04-2,10-nek adódott.
A klímaváltozás következtében hosszabb aszályok, hőhullámok lépnek fel, gyakoribbak a villámárvizekhez, áradásokhoz vezető extrém csapadékesemények, a partmenti területeket pedig a tengerszint emelkedése fenyegeti.
Hogyan okoz gazdasági problémát a klímaváltozás? Így:
Konklúzió. Európa 2020 óta válságból válságba esik (koronavírus, orosz-ukrán háború, energiaárak stb.), így jól érzékelhető a társadalmak részéről egyfajta “elfáradás” a környezeti-éghajlati válság témája iránt, az uniós szervek és vezetők pedig az ebből fakadó politikai visszacsapásra (backlash) válaszul akarják kevésbé priorizálni ennek a kezelését. Holott annak negatív hatásai már most érzékelhetők, és felkészületlenek vagyunk a jövő kockázataira.
Ha a jelen valós, és el nem tagadható problémái háttérbe szorítják a hosszútávú, perspektivikus gondolkodást, akkor az EEA jelentése szerint drámai kihívásokkal kell megküzdenie kontinensünknek ebben a században, amit a mérséklés (mitigáció) és a felkészülés (alkalmazkodás) tarthat csak mederben, biztosítva számunkra az élhetőbb környezetet és éghajlatot.
A teljes elemzés elolvasható a masfelfok.hu-n.
