Piciben kezdte, autodidakta művészként, hét év alatt akkora projektjei lettek, amikhez már Magyarország sem elég nagy. Ausztráliában él, Las Vegas-i és dubaji munkái miatt folyton úton van. A belvárosban sikerült elcsípnünk a Punnany Massif egykori vizuálosát, Susan Kostit.
Párizs-Ausztrália-Dubaj-Ferenciek
A Ferenciek terén található Cinema Mystica egyik meglehetősen kényelmetlen babzsákjában ülök, villódzó fények, sub-basszus és különböző csilingelő hangok terelik el a figyelmemet az interjúzásról. Pedig a világszerte ismert multimédia-művész Susan Kosti (Koszti Zsuzsanna), Zsuzsó ül mellettem és épp a generatív, háromdimenziós vizuálok készítéséről mesél.
Zsuzsó Párizsban született, 2019 óta Ausztráliában él, jelenleg Dubajban dolgozik immerzív művészeti projektek kreatív vezetőjeként. Mi is épp egy ilyen immerzív – a befogadót is bevonó – alkotásban ülünk.
Fotó: Sebestyén László
Mi az az immerzív művészet?
„Ez egy új művészet, egy új médium, ami a social media hatására az elmúlt 5 évben lett nagyon népszerű. Időpillanatokra hozzuk létre ezeket a műalkotásokat project mapping technológián és zenei hangokon, hanghatásokon keresztül. Ez a történetmesélésre alkalmas forma a fesztiválokról ismert architekturális projection mapping dinamikus változata” – foglalja össze Zsuzsó a műfaj lényegét.
Az architekturális projection mapping az épületek felületire vetített fényjáték. Az immerzív élmény mozgó kül- vagy beltéri vetítésből, valamint hangokból áll.
Architekturális projection mapping: épületek felületire vetített fényjáték. Pécs, 2019. Fotó: susankosti.com
„Ez nem egy funkcionális design, hanem egy élmény, amin keresztül te be tudsz vonódni a művész világába, a sztoriba. Egy kulturális program, mégsem mondanám kiállításnak. A huszonegyedik század új, vizuális kultúrájának tere.”
Az immerzív alkotásokat befogadó intézmények és fesztiválok egyre több befektetőt és látogatót vonzanak, lassan versenytársként lépnek fel a hagyományos galériákkal szemben. Zsuzsó szerint nem ugyanaz a célközönség, de van átfedés, hiszen az ilyen típusú élményt különböző művészi szinteken is be lehet fogadni. A laikusok gyönyörködnek, a művészet iránt jobban érdeklődők pedig megfejthetik a szimbólumok és sztorik mögöttes tartalmát.
A Louvre és a New York-i MOMA is szervez programokat immerzív alkotásoknak, hogy tartsák az ütemet, mert itt, „aki lemarad, az kimarad.” A tizenkilencedik században, amikor a fotográfia felcserélte a festészetet, az átalakította a berögződött sémákat.
„Most egy nagyon hasonló folyamat zajlik le a mesterséges intelligencia segítségével:
olyan technológiákkal dolgozunk, amiket sokszor már mi se fogunk fel.”
Fotó: Sebestyén László
Egy immerzív alkotásban ülni kicsit olyan, mintha egy templomban lennénk. Ugyanúgy az összes érzékszervre és azok teljes spektrumára hat, történetét a freskókhoz hasonlóan holisztikusan jeleníti meg. A nagy különbség, hogy egy ilyen immerzív tér sokkal intenzívebb, intenzitása pedig inkább a mulandósággal kommunikál. Emellett tartalmaz olykor interaktív elemeket is, amin keresztül a befogadó egyszerre válik a műalkotás alkotójává.
Bizonyos generatív immerzív terekben módosul a vetítés, ha hozzáérünk a falhoz. Vannak terek, ahol már az is módosítja a vetítést, hogy hol és hogyan állunk.
Az immerzív történetmesélés eszköze lehet még az adatvizualizáció, Zsuzsó ezzel a technikával készítette el egyik leghíresebb munkáját, az Ausztrália partjai mellett élő korallok kipusztulásáról, melyet tavaly Sydney után Pécsen, majd idén Dubajban is bemutatott.
Sydneyből Pécsre – Pécsről Sydneybe
Zsuzsó a Corvinuson diplomázott pénzügy szakon, de már egyetemistaként is foglalkozott vizuálok készítésével és videózással. Első „munkáját”, mint művész egy underground klubban kapta 2010-ben, ahol egy éven keresztül minden csütörtök este vetített, anélkül, hogy egy forintot is kapott volna érte.
A szakmai nyilvánosság 2012-től kezdve, a Punnany Massif hip-hop formáció vizuálosaként figyelt fel rá, ahova egy barátnőjén keresztül sikerült bekerülnie. Az éveken át tartó közös munka meghozta az első nagy sikert: a csapat müpás koncert-vizuáljának köszönhetően már a szűk, szakmai közegen túl is egyre többen megismerték Zsuzsó egyszerre természetközeli és spirituális, de mégis futurista stílusát.
Az autodidakta vizuálos az évek alatt profi médiadizájn-művész lett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, ahol megkapta a művészi és technikai segítséget, a sportarénák kivetítőin pedig a megfelelő méretű felület, hogy megtalálja önmagát. A transzhumanizmusról szóló 2016-os vizsgafilmje Döbrösi Laura főszereplésével és Felcser Máté zenéjével jelent meg, címe: IM perfekt. Ekkoriban történt meg Zsuzsóval, amiről a legtöbb művész csak álmodik:
Az éjszakákba nyúló ingyenmunka a csütörtök esti underground bulik után 6 évvel átfordult megélhetéssé.
Zsuzsó ekkor már rendszeresen dolgozott elsővonalas fesztiválokon, mint a Sziget vagy Balaton Sound, több zenekar vizuáljáért is ő felelt, művészeti vezetőként már saját szakmai csapatot vitt. Az Ozora fesztivál 2017-es Dome Stage-koncepciója is Zsuzsó nevéhez fűződik. 2014-től a Red Bull Pilvaker vizuálját is ő készítette el 8 éven keresztül, Zsuzsó szakmai reputációja a produkcióval együtt nőtt az Erkel Színháztól a dupla aréna-koncertig.
Susan Kosti munkái (5 kép)
„Nem tudtunk olyat kérni tőle, amit ne oldott volna meg” – mondta Takács Ákos, a Red Bull Pilvaker ötletgazdája és főszervezője, aki szerint Zsuzsó egyszerűen kinőtte Magyarországot.
Neki hetente kell egy olyan grandiózus esemény, ami itthon évente, ha kétszer van.
A nemzetközi immerzív művészettel foglalkozó közösség a Zsolnay fényfesztiválon figyelt fel Zsuzsóra 2019-ben, amikor a fesztivál fő helyszínére, a pécsi Gázi Kászim pasa dzsámi felületeire készített projection mapping technikával műalkotást. Innen keresték fel külföldi megrendelők Zsuzssót, aki nem sokkal később már vegasi, dubaji és tokiói helyszíneken mutathatta meg magát, végül pedig a világ legnagyobb fényfesztiválján is, Sydneyben. Ez egy vadonatúj szcéna, a referenciák és a következő munkák egymást görgetik előre Zsuzsó karrierjében.
A projektek mérete mostanra akkorává vált, hogy mint művészeti vezető is fel kell lépnie, az effektív munka egy részét már a szabadúszókból álló nemzetközi projektcsapata veszi le a válláról. De Zsuzsó az, aki a mai napig kiutazik a helyszínekre, előáll a koncepcióval, a sztorival. Az ekkora művészeti munkákat lehet olykor pályázati úton is nyerni, mint pl. a VIVID Sydney projektet, de nem ez a jellemző.
Az esetek többségében meghívásos alapon kerülnek be művészek, a meghívás alapja azonban már nem az informális kapcsolati háló, hanem az internet. Zsuzsó, bevallása szerint, a munkáinak 70%-át a social medián keresztül, LinkedIn-en kapja, mert „ott vannak a legfrissebb hírek, ott van a legtöbb befektető.”
Fotó: Sebestyén László
Jelenleg mi a kapcsolata Magyarországgal?
„Jó ide hazajönni, jó itt kiállításokra járni, művészettel foglalkozni. Én úgy érzem, hogy itt Európában, Magyarországon a művészetnek más mélysége van, mint a világ többi részén. De a mélységgel együtt jár ez a konzervatív művészetfelfogás.
Olyan dolgokra, amiket mi csinálunk, itthon nincs annyi pénz.
Persze vannak itthon is jó kezdeményezések, mint például a Cinema Mystica vagy a Light Art Museum (LAM). Az embereimmel jó itthon találkozni, ahogyan a MOME-s mentorommal is, átbeszélni, hogy a mit jelent művésznek lenni, hogy mit jelent a művészet. Aztán jó mindig elmenni, és megvalósítani ezt külföldön.”
Az interjú helyszínét a Cinema Mystica biztosította.
