A Nagy Hadronütköztető (LHC) működéséhez nélkülözhetetlen mágnesek tervezője egy székelyföldi kis faluból jutott a szakmája csúcsára. Három fontos gondolat a CERN magyar kutatójától.
A Forbes Tech Summit K&H Innovációs kisszínpad vendége volt Bajkó Márta, aki közel harminc éve dolgozik a CERN-nél, mint szekcióvezető mérnök.
80 nyelvet beszélnek, mégis kevésszer találkozik magyarral
Márta a Tech Summiton a CERN magyar populációjának statisztikáiról is beszélt. A mintegy 2100 alkalmazottat foglalkoztató kutatási szervezetben nagyjából 80 nyelvet beszélnek a munkatársak, ami jól illusztrálja a hivatalosan 23 tagországgal rendelkező CERN nemzetközi mivoltát. Magyar nyelvet azonban kevésszer hallani: az alkalmazotti szerződéssel rendelkező munkatársak közül csak tizennégy magyar tagja van a szervezetnek.
Fotó: Fekete Csaba
A mérnök szerint ez inkább annak tudható be, hogy sokan talán nem is tudják, hogy ez egy járható út a karrierük során. Pedig adott a lehetőség diákoknak, mérnököknek, fizikusoknak – és ha még csak rövidebb időtartamra, vagy pár évre is csatlakoznak, a nemzetközi közösség nagy löketet ad a karrierépítésben.
„Nagyon sok véletlen eredménye, ahol vagyok”
Márta 1996-ban, 27 éve kezdett a CERN-nél dolgozni, mint kutatómérnök, jelenleg szekcióvezetőként a Nagy Hadronütköztető (LHC) mágnesein dolgozik. Csapatának jelenleg 100, mágnestekercset kell újraterveznie, amivel a régi berendezést korszerűsítik.
Csaknem harmincéves karrierje a CERN-nél azonban majdhogynem a véletlennek köszönhető, mondta a mérnök a Forbes Tech Summit kisszínpadán. Egy székelyföldi kis faluból került a Budapesti Műszaki Egyetemre, innen szeretett volna külföldre jutni két hónap erejéig egy nyári kutatóporgramba.
Összejött, Spanyolországba került egy kutatóintézetbe, ahol fogalma sem volt, hogy mit fog csinálni.
„Mondták, hogy válasszam ki, hova szeretnék menni, matematikára, fizikára, és soroltak még pár lehetőséget. Gyorsan mondtam egyet, hogy akkor a fizika legyen” – emlékezett vissza Márta. A mérnökjelöltet végül egy fizikus alkalmazta, aki már akkor CERN-kutatókkal működött együtt; így a tervezett két hónap helyett végül két évig maradt, innen pedig már egyenes út vezetett a kutatási szervezetbe.
Nőként többet kellett letennie az asztalra, hogy bizonyítson
A hagyományosan férfiak által dominált pályán (a CERN 2025-re szeretné elérni, hogy a munkatársainak 25 százaléka nő legyen) Márta nem érezte, hogy nagyobb akadályok, hátrányok érnék a neme miatt. Az ugyan előfordult, hogy a férfiaknál „többet kellett csinálni”, hogy bizonyítson, de komolyabb problémákat nem észlelt – főleg a munkahelyén, ahol vele mindig számoltak, még a terhessége alatt, illetve gyermeke születése után is.
Fotó: Fekete Csaba
„Több nővel jártam együtt csoportos felkészítőkre, és tízből hét mesélte, hogy elvesztette a munkáját a terhessége alatt. Ezzel szemben engem nyugtattak a főnökök: persze, menj nyugodtan, várunk, ha visszajönnél.”
