A Forbes pénteki Legyél jobb! Napjának utolsó vendége, D. Tóth Kriszta, a WMN magazin alapítója és CEO-ja a kritikáról, stréberségről és arról is beszélt, hogyan lett újságíró, majd főszerkesztő úgy, hogy írási nehézségei vannak.
Bevallottan diszgráfiás
2020-ban coming outolt diszgráfiásként: nem tud helyesen írni. Szavakat, betűket felcserél, íráskészségi nehézségei vannak. „Sokáig a követőimet teljesen kikészítettem ezzel, mert egyszerűen nem értették, hogy hogy lehet, hogy soha nincs rendesen leírva semmi.” Felnőttként döntött úgy, utána megy a dolognak, ekkor diagnosztizálták magasan funkcionáló diszgráfiásként.
„Én azt hittem, hogy simán csak stréber vagyok. Pedagógus szüleim vannak, tök oké, hogy az ember stréber lesz. Tőlük tanultam meg tanulni, azt, hogy a kemény munka kikerülhetetlen és hogy az apró betűs részeket is el kell olvasni.” – mondta D. Tóth Kriszta, aki addig teljesen természetesen vette az állapotát.
„Nem értettem, hogy lehet az, hogy kétszer-háromszor elolvasok valamit és nem veszem észre, hogy elírtam egy szót. Sokáig azt hittem, hogy mindenki így ír.”
„Biztos van benne irónia, hogy a főnök nem tud írni, de ez van. Ehhez képest egész jól elbazseválok a médiatérben. Szerintem ezzel nincs gond. Nem szégyellem. (…) Azon kívül, hogy mindenbe kétszer-háromszor annyi energiát fektettem, mint bármelyik közösség, aminek tagja voltam, nekem nagyon komoly hasznomra vált. Nem lennék, ha ott, ahol vagyok, hogyha ez a nehézség nem lenne.”
D. Tóth Krisztát Galavits Patrik újságíró kérdezte. Fotó: Fekete Csaba (6 kép)
Generációs különbségekről
„A gyerekek megkérdőjelezik a mi bináris világunkat. Azt a világot, amit mi létrehoztunk, ami fekete vagy fehér, vagy ilyen vagy olyan, féri vagy nő.
Ez a kétpólusú világ létezik nekünk, nekünk az adta a biztonságot a túléléshez, és ezt ők most felrúgják.
Ebből lesz majd valami, nem tudom még milyen, de az biztos, hogy nem olyan lesz ő világuk, mint a miénk.”
A hibázásról
A WMN-nél biztonságos teret próbálnak biztosítani mind a fiatal, mind a sokat látott kollégáknak. „Sokkal megengedőbb vagyok a vállalkozásomban, mint ahogy magammal szemben voltam. A WMN-nél lehet hibázni.”
Hiába kapják meg sokszor azt a kritikát, hogy sokszor írnak az újságírók a lapnál magukról, ő fontos funkciónak látja azt, hogy bemerik vallani a gyengeségeiket. „A WMN nem egy felsőpolcos termék. Én magamat sem felsőpolcos médiaszemélyiségnek érzem vagy nem annak akarom magamat látni.
Olyan polcra szeretném rakni a lapot és magamat is, amit még elérnek az emberek.”
Ezek az információk, személyes történetek segítik az olvasókat abban, hogy a saját nehézségeikkel is szembe tudjanak nézni, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.
A kritikákról
„Teljesen más most a kritika tere, mint amilyen akkor volt, amikor elindult a WMN. Azt szoktam mondani, hogy
nem szabad elhinni sem a saját hype-odat, sem a legkeményebb kritikusaid által odahányt dolgokat.
Kell lennie egy biztonsági sávnak, amiben mozogsz, tudd, hogy amit csinálsz, az mennyit ér. Aki nagyon alá és fölé lő, azt nem szabad elhinni.”
A WMN jövőjéről
„A WMN biztos, hogy öt év múlva is lesz. Magamra vetíteném, mert én ülök itt. Azt szeretném, ha öt év múlva jobban tudnám strukturálni az időmet és többet tudnék azzal foglalkozni, amivel ténylegesen a legnagyobb hasznára válok a magazinnak. Most nagyon sok mindent csinálok és ez túl sok – ez az egyik hibája a WMN-nek. Alapítóként nem vagyok ott bizonyos területeken, ahol sokkal jobban ott szeretnék lenni.”
