Csaknem kétezer résztvevő, több mint száz előadó, köztük tucatnyi nemzetközi szónok, tematikus színpadok, workshopok, aktivitások és kiállítók. Ilyen volt a hatodik Forbes Power Women’s Summit.
„Yes I am, yes I can, yes I will.”
Edith Eva Eger velünk megosztott mantrája a Power Women’s Summit tökéletes búcsúüzeneteként dolgozhat bennünk még sokáig. E mondattal a pszichológus – világhírű Holokauszt-túlélő, a poszttraumás stressz szindróma kezelésének specialistája, író – 97 életéve minden bölcsességével eresztett utunkra egy olyan nap után, ami éppen arról szólt, hogyan tudunk egyéni és közöségi kapcsolódásainkban is jobban megismerkedni magunkkal, a saját szabadságvágyunkkal, és szabadságunk megteremtéséhez szükséges erőnkkel.
Nőkről, női szerepekről, lehetőségekről és feladatokról, korlátokról és az azokat áthágni képes szabadság erejéről – nem csak nőknek. Hatodik alkalommal rendeztük meg az ország legnagyobb, elsősorban – bár nem kizárólag – nőket célzó eseményét, a Forbes Power Women’s Summitot csütörtökön. Immár hagyományosan a főváros egyik tudományos- és kulturális közösségi tere, a Millenáris ad otthont ennek a találkozónak, amely idén kifejezetten a szabadság, a szabadság ereje tematikát járta körül – látványos díszleteiben, és zsizsegő játszóházra emlékeztető, felszabadult hangulatában egyaránt. Több színpadon, workshopokkal és még rengeteg programlehetőséggel, hogy a résztvevőknek ez is lehetőséget adjon a saját döntésre.
Hiszen a legnagyobb erő a – külső és belső – szabadságunk megteremtéséhez kell, főként az ember lányának, ahogyan az kétségtelenül kiderült minden egyes PWS-beszélgetésből. Erő kell, hogy egy nő felismerje a biológiai neméből fakadó társadalmi szerepeit, lehetőségeit, vagy épp korlátait, és ha úgy dönt: meghaladja azokat. Hogy bátran, a hagyományok és a mások által elvárt keretek áthágásával is tegyen az álmai valóra váltásáért. Hogy egyszerre több életszerepben egyaránt teljesítsen, miközben nem felejti el önmagát – és az akár érzékeny lelkét – sem. Bitang nagy erő kell, hogy őszintén, tabuk nélkül beszéljen a gyakran hátborzongató, bántalmazásoktól sem mentes múltjáról, fájdalmairól, énfejlődésének buktatóiról, vagy arról, amin egy gyilkos kór miatt fizikailag és érzelmileg keresztülment.
A beszéd, a szólás szabadsága adja az erőt önmagunk megismeréséhez és egymás felismeréséhez, ezért egy egész napon át beszélgettünk.
E szabadság kiteljesedésének lehetőségeiről, az üzleti vagy társadalmi hatalom megszerzésével járó, erőteljes élet- és karrierutakról, a családi és kapcsolati dinamikákról, de élet- és ételszeretetről, a szépség- és lélekápolás összefüggéseiről, valamint a valamennyiünket, elsősorban a magyar társadalmat érintő ezernyi, nőkhöz köthető kérdéséről beszélgettünk színpadon és színpad mellett.
A reflektorfényben jól ismert celebritások, zenészek, műsorvezetők, színészek, sztárséfek mellett az üzleti élet és a civil, nonprofit társadalmi felelősségvállalás kiemelkedő alakjai is helyet kaptak.
Fotók: Kaiser Ákos és Fekete Csaba (43 kép)
Így hallgathattuk például meg, ahogyan a traumatikus szembesüléseken átment, fizikailag és lelkileg is megterhelő, kínzó betegségekkel szembenéző, sőt, ma már a rendszeres szűrővizsgálatok és egészségtudatosság hírnökeiként számon tartott Szentesi Éva író, rákedukációs aktivista, valamint Sydney van den Bosch televíziós személyiség, modell, illetve Tombor Nelli szakács, modell a gyógyulás szabadságáról beszélgetett.
Hasonlóan erős és bátor beszélgetés zajlott Tomek Noémi coach-podcaster és Földes Eszter színésznő között a párkapcsolati és családi traumák összefonódásairól, valamint az önismereti fejlődés szükségességéről.
De volt nevetés és könnyedség, amikor összeültettük a magyar gasztronómia közkedvelt nőit: Havas Dóra gasztroblogger Borbás Marcsival, Wossala Rozinával és Mautner Zsófival cserélt – szó szerint – bevált, klasszikus magyar recepteket.
Önbizalom és eltökéltség
Megindító és erőt adó beszélgetés volt a Szabadság Ereje Nagyszínpadon az igazi női nagyágyúké (ha már a Money Summiton a fiúknak van ilyen – a szerk.) arról, hogy mi a közös mégis azokban a nőkben, akik nemzetközi szinten építkezve jutottak magasra. Ahogy éreztük, az akaraterő és az önbizalom mindenképp nevezhető közös vonásnak. És az is, hogy sokszor férfiakat megszégyenítő magabiztosságot igényel már az a tény is, hogy egyedüli nőként ül valaki egy férfiakkal övezett tárgyalóasztalnál.
Melanie Seymour, a Global Head of Client Experience, BlackRock managing directora, Czakó Borbála stratégiai tanácsadó, az egyik legbefolyásosabb magyar nő, a listánkon szintén előkelő helyen szereplő Walter Katalin, a BKK vezérigazgatója, és Holló Márta, a Magyar Telekom vállalati kommunikációs igazgatójának beszélgetése sokakat indíthat arra, hogy ne hagyják annyiban a régi, berögzült kereteket, és igenis törjenek utat maguknak odaáig, ahová a képességeik alapján el kell jutniuk.
A női nagyágyúk (egyik) beszélgetése – képünkön balról jobbra – Holló Mártával, Walter Katalinnal, Melani Seymurral és Czakó Borbálával – moderált Fekete Emese. Fotó: Fekete Csaba
Mindez ráadásul erősen rezonált egy délutáni, az Erő Szabadsága Nagyszínpadon zajlott szekcióval, ahol további női nagyágyúk: Szlavikovics Zita, a Lidl Magyarország igazgatóságának elnöke, Heiszler Gabriella, a Spar elnök-ügyvezető igazgatója, Bíró Ágota, az Engame Academy CEO-ja, valamint Mary Alcantara, az Interactive Venture Partners szenior partnere az üzleti életet uraló magyar sajátosságokról, társadalmi berögzültségekről, és annak igényéről beszélgetett, hogy a vállalatok, a gazdasági élet felső-vezetésébe éppen úgy több nőre lenne szükség, ahogyan az országéba.
Minderre a beszélgetőpartnerek szerint épp kulturális okból lenne szükség, hiszen a társadalmi szerepek, szokások és mítoszok addig nem változnak, amíg a társadalom legalább felét adó nők jobban nem képviseltetik magukat az érdemi döntési folyamatokban. Bíró Ágota emlékeztett is arra:
mindenki, minden női vezető áldozatokat hoz a karrierje érdekében, és éppen ezért fontos lenne, hogy ne legyenek a végén teljesen magányosak annál a bizonyos asztalnál.
Varga Eszter szerint a működő biznisz alapfeltételei az objektív, professzionális szint, azaz a hozzáértés, az emberi kommunikáció, azaz a megértés, és végül az önismeret. Fotó: Kaiser Ákos
Komfortteremtés a diszkomfortban
Varga Eszter, a Forbes Women idei címlaposa arról beszélgetett az Erő Szabadsága Nagyszínpad házigazdáival, Liluval és Zsiborás Gergő főszerkesztőnkkel, hogy milyen fontos volt a derűs, határozott, de barátságos, sőt, az emberi kapcsolódásra mindig kész személyisége abban, hogy az üzleti életben sikereket érjen el.
Úgy véli, a működő biznisz alapfeltételei az objektív, professzionális szint, azaz a hozzáértés, az emberi kommunikáció, azaz a megértés, és végül az önismeret.
Varga Eszter is kimondta: több női felső-vezetőre lenne szükség, ahogyan a hatalomgyakorlásban is szükség lenne a nőkre, az empátia, valamint sokszor a magasabb érzelmi intelligencia érvényesítése érdekében. Azzal ugyanakkor nem ért egyet, hogy meg kell tanulniuk a nőknek férfiként viselkedni, és úgy kérni helyet az asztalnál:
„én ezen nem dolgoztam, egyszerűen odaültem”
– fogalmazott.
Eközben a másik színpadon Pogány Judit, a „baglyok baglya”, ahogy jellemezte magát a munkamorál, a munka iránti alázat, a pörgés és a gyűlölt reggeli felkelés közötti egyensúly megtalálásában, az egyéniség megélésében írta le a szabadság lehetőségeit G. Tóth Ilda főszerkesztő-helyettessel beszélgetve.
A belső harmónia, a belső szabadság megélése Pogány Judit számára is alapvető fontosságú. Fotó: Fekete Csaba
Ahogyan a Szabadság Ereje Nagyszínpadon szinte valamennyi beszélgetés során elhangzott a belső szabadság és egyensúly, a szabad egyéniség felfedezésének, megélésének fontossága – üzleti vagy épp művészi karrierutakban, életvitelben, és az emberi, magánéleti kapcsolatokban egyaránt.
Sőt, a társadalomban, vagy akár a közéleti helyzetben is, hiszen ahogy az Duda Éva koreográfus, társulatalapító megfogalmazta:
„nem vagyunk feltétlenül elégedettek a helyzetünkkel, de boldogok vagyunk, hogy azt csinálhatjuk, amit szeretünk”.
A karrier mint az önkifejezés szabadságának megélése szinte valamennyi beszélgetés kulcsa volt. A munka, a kihívás, a célok öröme a mindfulness témáját körbejáró, nem klasszikus önsegítő irodalmi kérdésekben is felmerült. És Szabados Ági műsorvezető, könyvesbolt-tulajdonos éppen úgy foglalta össze, hogy az már egy kiteljesítő önismereti szint,
„amikor rájövünk arra, hogy a szabadság valójában a komfortteremtés a diszkomfortban”.
Ha pedig a komfortzóna elhagyása, igazi példaképeket is meghallgathattunk erről. Yusra Mardini arról beszélt, hogyan már egészen fiatal korától pontosan tudta, hogy tenni akar és fog valamit a változásért, mert tudta, mit akar és mit nem – ami a környezetében aligha lehetett jellemző. Úgy vélte, a céltudatos és eltökélt hozzáállás elengedhetetlen mindazoknak, akik a szabadságért, szabadságukért küzdenek, és a felelősségvállalás elkerülhetetlen.
Yusra Mardini úszó olimpikon nevét világszerte ismerik. Fotó: Fekete Csaba
A szír származású úszó olimpikon ma már az UNHCR jószolgálati nagykövete, és saját alapítványát vezeti, hiszen mindig is segíteni akart másokon. 2015-ben a polgárháború elől menekültek el nővérével Szíriából, nevét nemcsak legendák övezik hősies, sőt, életmentő viselkedéséért, hanem könyvben és filmben is feldolgozták már sztoriját.
Yusra Mardini szabadsága ma már nemcsak fizikai, vagy épp szólásszabadság, hanem annak szimbóluma is, hogy a nők emberfeletti teljesítménye a társadalmi szabadságjogok kiharcolásában sem alábecsülendő.
A szabadság bennünk van
Egy másik, világszerte ismert példakép is személyesen köszöntötte a Forbes Power Women’s Summit résztvevőit. Az esemény záróbeszélgetését Fekete Emese főszerkesztő-helyettes Edith Eva Eger és unokája, Jordan Engle köszöntésével kezdte, akik San Diegóból, kilencórás időeltolódással jelentkeztek be online, mosolyogva, lelkesen. És Edith magyarul vágott bele!
Egykori Forbes Life címlaposunk, a magyar pszichológus, aki az Egyesült Államokban 97 évesen is praktizál, közismerten Holokauszt, sőt Auschwitz-túlélő, az egyik legolvasottabb magyar származású szerző a világon. Könyvei kapcsolatot teremtenek a vészkorszak fájdalmas személyes emlékezete és a lelki gyógyulás témái között, és ezzel új utakat nyitnak a traumafeldolgozás és az önsegítés között.
Ahogy most a FPWS nézőterén ülve megtudhattuk, Edith közelítve a 98. születésnapjához sem tervezi, hogy nyugdíjazza magát. Sőt, mint mondta, minden nap használja az agyát, „különben könnyen elveszíthetné”, és szeret a jelenben lenni, aktívan, és kapcsolódva a környezetéhez, elsősorban családjához.
Edith Eva Eger és unokája, Jordan San Diegóból jelentkezett be – Kaiser Ákos
Edith és unokája ezekben a hetekben is közös könyvükön dolgoznak, és minden pénteken izgalmas témákat beszélnek át a traumafeldolgozáson túl például a szexualitásról, vagy más generációs kérdésekről sem hallgatva egymás előtt. Ez is lehetne a szólás, a beszéd felszabadítása, ám Edith Eva Eger számára a szabadság egy mélyen belső fogalom, mint mondta:
fejben, belül kell megdolgozni a szabadságért, és aki megtalálja magában, annak már a része lesz.
Arról is beszélt, hogy hálás a sorsnak, amiért magyar nőnek születhetett, hiszen a magyar nők túlélő ösztönei kifejezetten erősek. Szerinte az önhit, az önismereti munka nem önzőség, és igenis fel kell ismerni, hogy a szabadság a saját agyunk börtönéből való szabadulást is jelenti.
Búcsúzóul – Fekete Emese kérésére – azzal üzent a magyar nőknek (és a szomszédban zajló háború elszenvedőinek), hogy még a legkilátástalanabb helyzetben is ismételjék, hazsnálják az ő mantráját: „Yes I am, yes I can, yes I will”, azaz „Igen, létezem, igen, képes vagyok rá, igen, megteszem”.
