Három fiatal nőgyógyász, akik segíteni akarnak, ehhez pedig a rendelőn kívül a közösségi médiát is segítségül hívják. A Nődokik edukatív, informatív, néhol humoros, de mindenképpen közérthető videói rövid idő alatt értek el több százezres nézettséget, már több mint 110 ezer követővel rendelkeznek az Instagramon és a TikTokon. Csirzó Ádám, Czébely-Lénárt András és Baradács István mégsem akar klasszikus influenszer lenni, ízig-vérig orvosok maradnak.
Céljuk annyi, hogy a nők és férfiak számára is érthetővé tegyék a női test működését, elmagyarázzák a normális és a nem normális közti különbséget és segítsenek abban, mikor érdemes orvoshoz fordulni.
Közben meg persze jól is érzik magukat, hiszen kollégákból lett jóbarátok ők. Akik valószínűleg akkor is együtt töltenének jó pár plusz órát munka után, ha nem lenne a Nődokik. Az, hogy együtt érzik jól magukat, nemcsak az interjún, hanem a videóikból is átjön.
Egyelőre nem terveznek közös magánpraxist. Az állami szektorban dolgoznak mindhárman, közben kutatnak és tanítanak is. Minden idejüket kitölti a gyógyítás és a Nődokik, de gyakran érzik már fél év után is, hogy a közösségi médiás létezés kezd túlnőni rajtuk.
Fiatalok vagytok, négy éve praktizáltok nőgyógyászként, fél éve indult a Nődokik. Ez egy jó lehetőség arra, hogy megmutassátok, bizonyítsátok a tudásotokat, ezzel bizalmat építve a páciensekben. Cél volt ez? Ki profitál belőle többet? Ti vagy a követők?
Csirzó Ádám: Ciki vagy nem ciki, nem voltunk ennyire tudatosak. Az volt bennünk, hogy fiatalok vagyunk, rengeteg az energiánk, alkossunk valamit. Lehet, hogy ötven évesen már nem lesz meg ez a drive, hogy belevágjunk egy ilyenbe. Mert ez sok energiát, időt is igényel.
Czébely-Lénárt András: Amikor elindultunk, csak volt egy alapötletünk, aköré elkezdtünk felépíteni egy koncepciót.
Baradács István: Jelenleg Magyarországon nem hoz magával szakmai megbecsülést az, ha valaki kimegy a nyilvánosság elé, sőt. A strictebb, alá-fölérendelt szakmákban, mint amilyen az orvoslás is, jellemzően inkább az ellenszél jön. De azért mi itt ülünk és csináljuk.
De van, aki a videók miatt jön hozzátok?
Ádám: Inkább az gyakoribb, hogy valaki érkezik mondjuk ügyeletbe és egyszer csak megjegyzi, hogy látott minket és tetszenek neki a videók.
Nekem nagy félelmem, hogy azért jönnek hozzám, mert láttak a neten. Jöjjenek azért, mert hallotta a barátnőjétől, hogy jól kezeltem, sikeresen megoperáltam, minden rendben vele, azóta gyereke van. Szakmai meggyőződésből jöjjön.
De más légkört teremt, hogy azzal, hogy látta a videókat, ismerősnek tűnünk. Egyfajta biztonságérzetet adhat a páciensnek.
Andris: A lényeg, hogy mindez nem adhat okot szakmai megpihenésre. Az, hogy megvan egy közvetlenebb viszony, csak lelki pluszt ad. Szakmai szempontból semmit.
Hallotok ilyen hangokat, hogy miért ti beszéltek ezekről a dolgokról, túl tapasztalatlanok vagytok ehhez? Hogy az egy-két generációval felettetek lévők többet tudnának mondani?
Ádám: Ha a kollégákat kérdeznéd, hogy mit gondolnak erről a három srácról, akkor egy részük azt mondaná, hogy „na, ők megcsinálták, tök jól beleálltak, agilisak”. Aztán van a másik oldal, aki azt gondolja, hogy „aranyosak, de jobban kellene csinálni. Mit akarnak itt?” De általában azok, akik ezt mondják, nem tesznek semmit, nem mutatják meg, „hogyan kell jobban”.
András: Fontos, hogy mi nem a szakmát akarjuk megváltani, mi a laikusokhoz szólunk. Azt pedig könnyű belátni, hogy az egyetem és szakképzés után jobban értünk ezekhez a témákhoz az egészségfejlesztés területén, mint egy nem egészségügyis ember.
Lehet, hogy lehet ezekről a témákról sokkal többet beszélni, de itt nem a teljes részletesség a lényeg.
Dr. Csirzó Ádám nőgyógyászaton belül az endometriózis műtéti és gyógyszeres kezelésével foglalkozik, PhD kutatásának fő témái is ehhez kapcsolódnak. Fotó: Sebestyén László
Ádám: De ne is pozícionáljuk ezt ennyire alul, hiszen mind a hármunk munkája három részből tevődik össze: gyógyításból, kutatásból, oktatásból. Mindhárman PhD képzést is csinálunk amellett, hogy Budapest kiemelt intézményeiben dolgozunk. Részt veszünk a nálunk fiatalabbak oktatásában is, ezért számunkra nem új dolog, hogy jól szemléltetve tanítsunk.
István: Közérthetően kell beszélni, úgy, ahogy arra az embereknek szükségük van. Nyilván fontos, hogy a legfrissebb kutatások hol járnak a daganatos betegségek kezelésében, de nem feltétlenül erről kell oktatóvideót látniuk az embereknek a neten.
Van a szakmából érkező kritikának olyan háttere, hogy sokan úgy gondolják, a páciens inkább menjen el orvoshoz és egy konzultáció alatt tegye fel inkább a kérdéseit?
Ádám: A videóink inkább arra jók, hogy felgyújtsák a lámpát, hogy kiderüljön, hogy valamilyen problémával kapcsolatban el kell menni orvoshoz vagy szűrésre. Vagy hogy éppenséggel az illető megnyugodjon, hogy normális, amit tapasztal. A tanácsokkal eddig juthatunk el, nem árusítjuk ki a szakmát. De igen, ha valamiben edukálsz nagy plénum előtt és ingyen, akkor van, aki úgy érezheti, hogy kiveszel pénzt a zsebéből.
István: Mi ezt ingyen csináljuk, rajtunk nincs fogás. Ráadásul efölött a gondolkodás felett, hogy „nálunk van a tudás”, már eljárt az idő.
Ahogy régen többek között azért is volt az orvoslás nyelve a latin, hogy a közember ne értse. A misztifikálás miatt. A magyar gyakorlatban ez még mindig benne van.
András: A mi generációnk már másként kommunikál. A velünk egykorú kollégákkal változik ez.
Visszafelé lehet hatni? Tud a fiatal generáció hatni az idősebbekre, hogy megszűnjön a hierarchikus orvos-beteg szemlélet?
Ádám: Nem hiszem, mert ha mondjuk valakinek negyven év munka után meggyőződése, hogy ő jól kommunikál, hogy jövök én ahhoz huszonkilenc évesen, hogy ezt meghazudtoljam. Évtizedek munkája után valószínűleg annak érezném én is, meghazudtolásnak.
De van erre fórum? Találkozhat a kétféle buborék?
András: Szerintem nincs. Vagy csak mi élünk ilyen mikrokörnyezetben.
Volt, ami meglepett, egy nagyobb közönség elé kilépve, hogy mi mindenben kell edukálni az embereket?
Ádám: Még az oldal nyitása előtt tudtuk, hogy milyen mélységek és magasságok, szakadékok vannak a tudás szintjében. Sokan nagyon sok információt szereznek, utánaolvasnak, akár tudományos cikkeket is olvasnak, tájékozódnak. Mások pedig, ha például kiderül, hogy el kell távolítani a petevezetőt, megkérdezik, hogy akkor most menopauzába kerülnek-e. Ilyenkor el kell magyarázni, hogy nem, a petefészek felelős a hormontermelésért.
Sok a hiányosság arról, hogyan működik a test, mely szerveinknek mi a feladata.
András: Az egyik legnagyobb tévhit az egyik gyakori probléma körül van szerintem. Sokszor hallom, hogy a páciens „elkapott egy gombás fertőzést”. Pedig a gombák az egészséges hüvelyben is legtöbször jelen lehetnek, nem az uszodában vagy a mosdóban szedik össze őket. A tünetek a hüvelyflóra egyensúlya felborulásának következményei.
Dr. Baradács István nőgyógyászaton belül onkológiai betegek műtéti és gyógyszeres kezelésével foglalkozik, PhD kutatását a petefészekrákok modern gyógyszeres kezeléséből írja. Fotó: Sebestyén László
Milyenek a visszajelzések? Mire használnak titeket elsősorban az Instagramon és a TikTokon?
István: Van egy szűkebb réteg, akiket érint egy konkrét betegség, például mióma, PCOS, endometriózis. Az ezekről szóló videóknál van a legtöbb komment, írják, hogy még több ilyet szeretnének.
András: A rákszűrésről szóló posztunk hatására például sokan érkeztek rendelésre, adott nekik egy aha-élményt, megmozgatta őket, hogy elmenjenek szűrésre.
Mi a koncepció, hogyan megy át jól az üzenet?
Ádám: Bizonyos szinten kell az, hogy szórakoztató legyen. Ezt az elején nehéz volt lenyelnünk, nekem legalábbis biztosan. Láthatod, tök normálisan beszélgetünk itt, nem ér állandóan fülig a szánk, nem grimaszolunk.
De ha a közösségi médiában nem tekered magadat egy kicsit túl, nem megy át az üzenet. Élvezetessé is kell tenni. Harminc másodpercben meg kell tenned mindent: mutogatni kell, képeket bevágni.
Nem szólhat csak a száraz edukációról, bármennyire is orvosok vagyunk.
András: Mégsem lehet ripacs sem. Ezeken a platformokon valamennyire kapálózni kell, hogy fennmaradj, mert egy egyszerű edukatív oldallal nem fogsz látszódni. Kell a fűszer, a diszkógömb és ketchup. Használni kell mindent, ami még belefér az imidzsbe.
István: A napunk közben alapvetően komolyan telik: műtünk, kezelésekről döntünk, gyógyítunk.
Meg kell találnunk a középutat, mert te sem szeretnéd, hogy a gyereked egy olyan orvosnál szülessen, aki hülyét csinál magából az interneten.
Azt mondjátok, nem voltatok annyira tudatosak, mégis egy csapattal indultatok egyből: menedzserrel, videóssal.
András: Voltak ismerőseink, akik más egészségügyi témában csináltak online kurzusokat, tőlük kaptunk javaslatokat. Hogy ne amatőr videókat csináljunk, ne egy mobillal vegyük fel. A kezdetektől megvolt bennünk az igényesség. A menedzserünk is egy ismerősünk, először vele beszélgettünk, így körvonalazódott, mire is van szükség. Ő tudja a know how-t, hogy mikor kell feltölteni a videókat, milyen ritmusban. Mivel lehet elérni, hogy az algoritmus kicsit előrébb tegyen minket.
István: Mi nem értünk a hashtagekhez és nincs is erre időnk. De nagyon jól érezzük benne magunkat.
András: Az első forgatás fantasztikus volt, kilőtt az egész. Az első videó hatszázezer nézőt hozott és tizenkétezer feliratkozót huszonnégy óra alatt. Azóta az első videónkat 1,1 millióan látták összesen Tiktokon és az Instagramon.
Hogy látjátok, mi a nőgyógyászat legnagyobb nehézsége, amit nem bír megugrani?
István: Nagyon nehéz kérdés és sokat is foglalkoznak azzal, ami a szülés körül történik, hogy mennyire medikalizált a folyamat, mennyire kellene természetességében meghagyni. Erőteljes hangok vannak, amik azt várják el, hogy minél természetesebb legyen.
Közben viszont ott van az óriási elvárás. Nem lehet az, mint száz éve, amikor a nők húsz százaléka belehal a szülésbe. Százból egy eset sem lehet.
Szakmailag folyamatosan e között a két dolog között állsz, szerintem ezt a legnehezebb megvalósítani és nehéz is erről beszélni.
Egyre több figyelmet kapnak azok az esetek, amikor a szülés közbeni rossz bánásmód, a szülő nő akaratának figyelmen kívül hagyása történik. Rácsatlakoztok-e olyan platformokra, mint a Másállapotot a szülészetben? Kell-e nektek láthatóvá válnotok ebben a folyamatban?
András: Azzal, hogy nem medikalizáljuk túl a szülést, normálisan beszélünk egy vajúdó kismamával, azzal már részben csalatkozunk ehhez, még ha nem is tudatosan. A felesleges beavatkozások elkerülése, a megfelelő bánásmód pártján állunk, ezt az irányt tartjuk jónak.
István: Nem azért most kap ekkora figyelmet a Más állapotot a szülészetben kezdeményezés, mert most a legrosszabb a szülészet állapota, hanem mert most erősödik meg a hangjuk a nőknek. Nehezen eldönthető kérdés, milyen szerepet kell vállalnunk ebben. Az biztos, hogy nagyon távol akarunk helyezkedni azoktól a dolgoktól, amelyek során valaki nehéz helyzetéből valaki más bizniszt csinál. Beszélni fogunk mindenről, viszont a saját utunkat fogjuk járni.
Idővel remélhetőleg lesz annyi hatásunk, hogy jelentős számú betegen segítsünk ezzel. Meg talán a kollégáknak is.
Ádám: Mert mégiscsak van valami erőnk azzal, hogy több százezer emberhez eljutunk. Mi az információval is tudunk segíteni, hogy elmondjuk az elejétől a végéig, mire lehet számítani. Ez működik a munkánk során és a Nődokiknál is.
A pozitív példák le tudják nyomni a negatívokat?
Ádám: Óriási ereje van, amikor elmeséled a legrosszabb élményeidet. Hallod, hogy borzalmas a spirál felhelyezése és ezért mindenki retteg tőle. De velem még sohasem fordult elő, hogy idő előtt kellett volna eltávolítanom egy spirált valamilyen probléma miatt. Akkor van ilyen, ha rossz indikációra rossz embernek helyezzük fel. Aki már a nonverbális kommunikációval azt üzeni, hogy ez nem lesz neki jó. De az orvos győzködi, mert be akarja bizonyítja, hogy ő megoldja. Ez is feladat: meglátni, hogy a páciensnek személy szerint nem lesz jó és tudni kell elengedni.
István: Nagyon nagy szerepe van ebben a személyiségnek és annak is, hogy működik-e a kémia.
Mert nem csak orvos-betegként, emberként is jelen vagy ebben a helyzetben. Van olyan, hogy egyszerűen nem működik.
András: Ezekből is kitűnik, hogy a nőgyógyászat sem csak képesítés, szaktudás és kézügyesség, hanem valamennyire pszichológia is. A szülésnél igy nagyon fontos, hogy felismerjük a pszichés vagy tudatalatti gátakat, amik feloldásával tovább lendülhet a folyamat.
De erre jön válaszul sokszor, hogy nincs ezekre idő.
András: Vannak olyan helyzetek, amikor nincs idő és van a közbeavatkozásnak szakmai indikációja. Ha jelentős fájásgyengeség lép fel, nem megfelelő a szívhang, mekóniumos a magzatvíz, akkor proaktívan kell cselekedni. De az a rendszer, amikor sürgetik a szülést, kikopóban van.
Én ott vagyok hajnali kettőkor is és hatkor is, nekem mindegy, mikor születik meg a baba, nem fogom siettetni.
Dr. Czébely-Lénárt András nőgyógyászaton belül a miómák műtéti és gyógyszeres kezelésével és a hüvelyi fertőzésekkel foglalkozik. A PhD témáját a műtéti szövődményráták bizonyítékon alapuló csökkentési lehetőségeiről írja. Fotó: Sebestyén László
István: Azt is szokták mondani, hogy a mi érdekünk, hogy császármetszést csináljunk. Pedig nekem mindegy, hogy császármetszéssel, vagy hüvelyi szüléssel szül meg a páciens. Nekem nem célom, hogy műtsek, az a célom, hogy egészséges legyen az anya és az újszülött is.
Hogy tervezitek, a nyugdíjig csináljátok a Nődokikat?
András: Az utóbbi időben sokszor éreztük azt, hogy kezd egy kicsit túlnőni rajtunk a Nődokik. Aztán felzárkózunk, de jön megint valami, amitől ezt érezzük.
Mitől éreztétek, hogy máris túlnőtt?
Ádám: Egyre több megkeresés érkezik. Reggel bemegyünk dolgozni, műtünk, kezelünk, a délutánt pedig lefedi a betegekkel való a kommunikáció. A Nődokik emellett egy második munkahellyé nőtte ki magát. Már nem csak az van, hogy amikor van időnk, legyártjuk a videókat és válaszolunk kommentekre. Találkozunk cégekkel, online meetingelünk, most találkozunk például veled is. Mindezt nehéz összeegyeztetni egyszerre mindhármunknak.
Most már kell erre alapítani egy céget, mert az ügyes-bajos dolgokat nem lehet tovább egyéni vállalkozóként vinni, kell könyvelő, kell jogász. Most már szervezett rendszer kell.
András: Hamar rájöttünk, hogy mi nem leszünk influenszerek. Csak egy-két szponzormegkeresésre mondunk igent, tíz megkeresésből nyolcra nemet. Csak olyanba megyünk bele, amiben hiszünk és ami kapcsolódik a nőgyógyászathoz. Az egyik például eleve karitatív volt, az Endometriózis alapítványhoz kötődött.
De őszre például igent mondtunk egy előadásra, amellyel élőben találkozhatunk 500-700 emberrel egy vidéki városban. Ha kiderül, hogy erre van igény, akkor ebbe az irányba is elindulunk.
