Fordulat lesz Magyarországon, legalábbis Orbán Viktor új, a kormány gazdaságpolitikájához jobban passzoló elnököt akar látni az MNB élén. De hogyan lehet növekedési számokat kipréselni a gazdaságból anélkül, hogy elszállna az infláció és súlyosan gyengülne a forint?
Vendégszerzőnk a Hold Alapkezelő elemzője.
Magyarország gazdaságpolitikai úttévesztésben van – ezt Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank regnáló elnöke mondta szeptember elején. Az elnök szerint a 2010-2019-es évtizedet megnyertük, azonban a 2021-24 közötti években bekövetkezett úttévesztéssel veszélybe került minden,
teljes gazdaságpolitikai fordulatra van szükség.
A kijelentést követően Orbán Viktor világossá tette, hogy Matolcsy hamarosan távozik a magyar gazdaságpolitika vezetéséből. A jegybankelnök menesztését követően a gazdaságpolitika egy gazdasági- és pénzügyi csúcsminiszter kezében összpontosul majd, akit egy politikailag kinevezett MNB-elnök fog aktívan támogatni.
A magyar gazdasági helyzet – a klasszikust idézve – kétségkívül fokozódik:
- A költségvetési deficit jelentős, a kamatkiadások az egekben, ennek finanszírozására nő az államadósság.
- A forint közelíti a 400-as lélektani határt.
- A kormány elsődleges prioritása a 3-5 százalékos, vagy akár ezt meghaladó mértékű gazdasági növekedés elérése. 2023-ban a kitűzött 4 százalékos növekedés helyett -0,8 százalék jött össze és 3.5 százalékos költségvetési hiány helyett 6,5 százalékos lett a deficit.
- 2024-re ismét 4 százalék a növekedési cél, mely az elemzők szerint 1,5 körül alakulhat, miközben 2,9 százalék a hiánycél, ami 4,5 körül lehet reális.
Mit jelenthet Magyarország számára, ha a kormányzat all-int mond az elmúlt néhány év gazdaságpolitikájának folytatására?
Cikkünkben azt vizsgáljuk, hogy miként sikerülhet a nemzetgazdasági miniszternek bravúros növekedési számokat elérni, és emellett akár a katasztrófa szélére sodorni a hazai makrogazdasági helyzetet.
Mi lesz a béremelésből?
Július végén Nagy Márton az Inforádió műsorában beszélt részletesen nagyszabású, 10 százalékos mértékű béremelési terveiről. Néhány hónappal később, szavai már a miniszterelnök szájából hangzottak el a Kossuth Rádió reggeli műsorában.
Na de mit eredményez egy 10 százalékos béremelés változatlan termelékenység mellett? Aki tanult közgazdaságtant, az tudja: inflációt.
Ha a cégeknek többet kell költenie a munkavállalók bérére, ezt a többletköltséget beépítik az áraikba. Tehát hiába nő meg nominálisan az ember fizetése, ugyanakkora részét fogja otthagyni az élelmiszerboltban. És bár a számok megnőnek, reálnövekedés inflációból nem lesz.
Nem kizárt azonban a magas infláció melletti reálnövekedés sem. Egyrészről, ha az egy főre jutó GDP értékét sikerül növelni, azaz nő a termelékenység, az inflációcsökkentő hatású. Másrészről, ha sikerül aktivizálni a kihasználatlan szabad kapacitásokat, az szintén a reálnövekedés malmára hajtja a vizet.
Mivel a magyar lakosság foglalkoztatottsága rekord magas, humán tőke oldalon nagyon nehéz lesz szabad kapacitásokat találni. Ezért a munkaerőből származó növekedést csak migránsok munkába állításával lehet elérni.
Magyarországnak szüksége van még 500 ezer emberre – fogalmazott korábban a kormányfő.
Lenne tér a fejlődésre
Van azonban még egy út. A szabad kapacitások másik formája az ipari erőforrások, a gyárakban kikapcsolt állapotban heverő gépek. A hazai feldolgozóipar kapacitás-kihasználtságát 70 százalék körülire becsülik, tehát itt még jelentős tér van a fejlődésre.
A miniszterelnök tusnádfürdői beszédében elmondta: a magyar gazdaságpolitika fő célja a foglalkoztatottság maximalizálása, amelynek legjobb módja az ipari termelésre helyezni a nemzetgazdasági fókuszt. Bár kritikusok szerint ezáltal egy alacsony hozzáadott értékű „összeszerelő ország” lesz Magyarország, a kihasználatlan kapacitások becsatornázásával, ezzel a modellel is jelentős reálnövekedést lehet előidézni.
Ha a képlet megfogalmazódott, akkor annak maximalizálására kell törekedni. Ehhez viszont koordináció szükséges a legmagasabb gazdasági körökben. Tekintve, hogy a miniszterelnök világossá tette: a jegybank élére mindenképp politikai kinevezett fog kerülni, akivel szemben kifejezett elvárás, hogy támogassa a gazdasági csúcsminiszter gazdaságpolitikáját, ez várhatóan így is lesz.
Nagy Márton elképzelése pedig a magasnyomású gazdaság elve mentén folyamatos fiskális stimulussal előidézni a növekedést. Ha az emberek és cégek kapnak extra költőpénzt, akkor azt el is költik és meg is keresik, szól a mantra.
Ehhez pedig alacsony kamatok kellenek. Itt jön a képbe a jegybank, aki a monetáris politika felelőseként dönt az alapkamat mértékéről. Az alacsony kamat beruházásra és fogyasztásra ösztönöz és így a gazdaság motorjaként reálnövekedést idéz elő. Hol itt a bökkenő?
Maga a forintárfolyam
A bökkenő a forintárfolyam. Magas infláció és alacsony alapkamat mellett ugyanis a forint óhatatlanul meredek leértékelődési pályára áll. Gondolhatnánk, hogy ez a magyar lakosokat nem érinti, hiszen ők forintban tartják a pénzüket, de gondoljunk csak egy külföldi utazásra, amihez devizát kell váltanunk! Forint leértékelődés mellett a magyar állam is csak kedvezőtlenebb feltételek mellett fog tudni forráshoz jutni.
Ez pedig azért problémás, mert a motor működtetéséhez olaj szükséges, a gazdaság stimulálásához pénzre van szükség. Ha ezt a pénzt külföldi hitelezőktől csak drágán fogjuk tudni megszerezni, marad a belső piac. A gazdasági vezetés az elmúlt időszakban úgyis célzottan növelte a magyar lakosság részesedését az államadósság finanszírozásában. Ez járható út?
Tételezzük föl, hogy összességében a magyar lakosság pénzügyileg megalapozott döntéseket hoz megtakarításaival. Mint ilyen, igyekszik az inflációt meghaladó mértékű hozamra szert tenni. Ha az alapkamat alacsony, míg az infláció magas, akkor az állampapírpiacon logikusan az utóbbihoz rögzített, inflációkövető állampapírt vásárol.
Az inflációkövető állampapír sajátossága, hogy egy előre rögzített időintervallumban, rögzített infláció mértéke fölötti prémiumot kínál, azaz például 10 százalékos inflációt követően 12 százalék hozamot fizet.
Ebből egyenesen következik, hogy az államadósság mértéke nő, az állam kamatterhei megnőnek, ezáltal a költségvetési kiadási oldala is megduzzad.
Ez nem tűnik hosszú távon fenntarthatónak. És kétségkívül nem is az. Ugyanakkor kérdés, hogy mi a hosszú táv?
- Törökországban 2021 óta óriási mértékű az infláció, egy év alatt dupláztak az élelmiszerárak.
- A törökök 2022-től hivatalosan is hiperinflációval szenvednek, az éves fogyasztói áremelkedés mértéke 75 százalék körül van.
- Ennek ellenére az ország 2023 tavaszán újraválasztotta Recep Tayyip Erdoğan elnököt.
Irány a török út?
Magyarország jelenleg jobb folyó fizetési mérleg pozícióval rendelkezik, mint anno a törökök. Továbbá a deviza leértékelődés támogatja az exportot, hiszen a forintból összerakott termékért eladáskor eurót kapunk, ami a leértékelődés következtében több forintra váltható vissza.
Az export fellendülése kedvez a külső egyensúlyi helyzetnek, mely így akár éveken keresztük is tarthatja a magyar gazdaságot, de végső soron ez maximum késleltetésre elég.
Ha rálépünk a török útra, Törökországba fogunk eljutni.
Sem Nagy Márton, sem a törökök útja nem kifürkészhetetlen – tisztán lehet előre látni. Az erőltetett béremelés termelékenység-növekedés nélkül inflációt okoz. A magas infláció és alacsony kamatszint elszálló forintpályát eredményez. Ez a modell nem csodatalálmány, hanem hiperinflációs eszköz. „Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. (…) Az MNB elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül támogatja (…) a gazdasági növekedéshez való fenntartható hozzájárulásának biztosítását és a rendelkezésére álló eszközökkel a Kormány gazdaság-, valamint a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos politikáját” – áll ma az MNB honlapján.
Legalábbis ma még ilyen sorrendben áll.
