Amikor a forint dőlésének begyorsulása a para, pont arra van szükség, hogy arcoskodva kioktassák a sajtót és az elemzőket. Ács világa.
Mikor már azt hittem, hogy a MÁV múlt heti gyöngyszeme magasan nyeri a „hónap sajtóközleménye” versenyt („Sínen megy, 100-ból 98-szor pontos, mi az?” – a 3 éves Tramtrain), jött Nagy Márton és nem csak élre tört, de behozhatatlan előnyre is szert tett. Már a cím se kispályás („A sajtóban megjelent egyes állítások kapcsán a Nemzetgazdasági Minisztérium felhívja a figyelmet az adatok megfelelő és körültekintő értelmezésére, fontos, hogy a kiskereskedelmi forgalom alakulását helyesen értelmezzük”), de a tartalom mindent visz.
Úgy tűnik, a szerző azon bosszantotta fel magát, hogy az elemzők – és őket idézve a sajtó sem értékelték elég pozitívan a frissen érkezett kisker adatot, ezért elmagyarázzák, hogy melyik évet kell bázisnak tekinteni. Azért használják sokan előszeretettel 2021-es átlagot bázisként, mert látványos, hogy a havi kilengéseket kisimítva azon stagnál a fogyasztás, szinte lehetetlen kirobbantani. Azt lenne jó látni, hogy innen elrugaszkodik, az lenne egy fontos pozitív változás, de ennek semmi nyoma. Ha viszont az a cél, hogy színes-virágos képest fessünk, akkor egyrészt mérjük csak az utolsó havi változást, másrészt legyen a bázis 2019. Előbbi azért tuti, mert az előző hónapban volt egy hupli, amiről kicsit visszapattantunk, covid előtti bázist használva pedig lehetett a 27-ből 7 olyan uniós országot találni, amelyik rosszabb nálunk, azóta se tud nőni a kisker forgalom. Győztünk!
Saller a forintnak
Gondolom a 19-es bázis használata nem csak a kiskereskedelmet illetően indokolt, reméljük a többi makroadatnál is majd ezt javasolják az NGM-ből. Minél hosszabb idősorokat nézünk, a legtöbb adatnál annál látványosabb ugyanis a magyar gazdaság alulteljesítése a hasonló fejlettségű régiós országokhoz képest.
De ha maradunk 2019-nél, az árfolyamváltozások is sokatmondóak: akkor december 5-én 330 körül mocorgott az euró/forint árfolyam, most a 415-öt kerülgeti – 25 százalék bukta.
És nem régiós, meg kizárólag minket ütő háborús, szankciós hatás, hiszen egy lengyel zlotyért öt éve 77 forintot kellett adni, most 97 – ez is mínusz 25 százalék, tehát a zloty semmit se gyengült az euróval szemben. Vagy itt a szép kerek angol font, 400 helyett most 500 forint, a gyengülés mértéke ugyanaz. Ezt a maflást, sallert tehát a forintnak osztották – vagy ha ebben van tudatos gyengítés is a kormány részéről, akkor annak nem látszik pozitív hatása a gazdaságra nézve.
Lenne tehát mire szerénynek lenni, már csak azért is, mert kifejezetten nehéz helyzetbe navigálta magát a magyar gazdaságirányítás.
Most az a helyzet, hogy Nagy Márton alacsonyabb kamatszintet akar a gazdaság pörgetéséhez, miközben a mostani se tűnik elégnek ahhoz, hogy megállítsa a forint gyengülését.
Félő, hogy az MNB kiszolgáltatott helyzetbe kerül, mert ha emel, magára húzhatja a további gyengülésre játszó spekulánsokat.
A leggyengébb láncszem a régióban: a magyar gazdaság
Ma már kijelenthető, hogy a kormány politikai okokból gyakorlatilag lemondott az uniós pénzek jelentős részéről (itt írtunk részletesen arról, hogy mikor és mennyit bukik az ország), maradt a csodavárás, hogy kezdjen el fogyasztani a lakosság, javuljanak a külső körülmények (most éppen érjen véget a háború és térjen magához a német gazdaság) és akkor majd minden jól alakul, a berobbanó növekedésből lesz pénz lóvéra, vagyis osztogatásra a 26-os választás előtt. De remeghetnek is a lábak, ugyanúgy a leggyengébb láncszem a régióban ma a magyar gazdaság, mint amikor belemeneteltünk a 2008-as válságba.
Megtanulhattuk, hogy amíg kitart a nem vészes hangulat a világban, elvagyunk mint a befőtt, de ha üt a piac, minket üt leginkább.
Ahogy közeledik a márciusi MNB-elnökváltás, első számú kockázattá lép elő az, hogy – a most még a Pénzügyminisztériumot irányító – Varga Mihály új jegybankelnökként teljesíti-e az alacsonyabb kamatszintre vonatkozó kormányzati elvárást. Talán nem vállalják annak a kockázatát, hogy a forint a lassú süllyedésből gyorsuló esésbe váltson, mert senki se tudja hol van az a pont, ahol a lakosságnál elszakad a pertli és nem hogy nem fogyaszt eleget, de a megtakarítását is egyre nagyobb mértékben kezdi el kihordani az országból.
