Egészen bizarrnak tűnik, hogy naponta váltakozva érkeznek a hírek, illetve utalások arra, hogy további megszorítások jöhetnek, illetve hogy jó lenne a választási siker érdekében mihamarabb elkezdeni az osztogatást. Most mi van? Ács világa.
Káoszos a kormányzati kommunikáció, de ha megnézzük, hogy ki mit mond, valamennyi logikát azért felfedezhetünk benne.
Arról, hogy a miniszterelnök fejében mi van, abból alkothatunk képet, amit Kötcsén zárt körben mondott – illetve ami erről kiszivárgott. Nála a lényeg, hogy – a hatalmon maradást segítendő – fel kell pörgetni a gazdaságot és mintha el is hinné, hogy ez működhet, miután a kerékkötő Matolcsy helyére egy jó káder érkezik a jegybankba, a még érkező unióspénz-maradványokat pedig hatékonyabban használjuk fel.
Fogyasztásnövelő csodaszer, ha az indokolthatónál nagyobb béremelést kényszerítünk ki, nagyrészt azt se az állam fizeti, hanem a vállalatok, akiket esetleg valahogy kicsit kompenzálni lehet. Ezen kívül Trump győzelme békét hoz, az meg kapásból ad 0,3 százalékpontot a növekedésnek, ezt a kormány közgazdái korábban kiszámolták.
Ebből aztán lehet növelni a családtámogatásokat és lesz pénz egyéb osztogatásokra – ha meg nem lesz, szerzünk máshonnan, akár Kínából. Mintha ez lenne tehát a Nagy Márton-Orbán Viktor-féle vízió.
Amikor a Bloomberg kormányközeli forrásokra hivatkozva arról írt, hogy már jövőre indulhat a választási osztogatás, a Pénzügyminisztérium – amely nem választást akar nyerni, hanem a befektetők felé is kommunikál, hogy legalább a nagy gyengüléstől megóvja a forintot – nem győzte ezt hevesen cáfolni. Ez érthető, pár nappal később ugyanis kiderült, hogy minden várakozásnál nagyobb a költségvetési hiány és ennek kapcsán leírták, hogy
„a kormány figyelemmel kíséri a költségvetési mutatók alakulását és amennyiben szükséges, további intézkedésekkel tartja a kitűzött hiánycélt”.
Ez újabb kiigazításra utal, egyben éles kommunikációs váltás, hiszen egy hónappal korábban még tarthatónak ítélték a korábban 4,5 százalékra emelt hiánycélt.
Az is kiderült, hogy miközben a kormánypárt részéről kifelé bagatellizálják azt, ahogy átalakult a politikai felállás Magyarországon, befelé elismerik, hogy 2026-ban küzdősnek ígérkezik a hatalom megtartása. A tökéletes mumus és az egymással vetélkedő kis ellenzéki pártok kényszerkoalíciója helyett egy frissen érkezett figura egymaga felépít egy komoly kihívót, akire szinte mindenki le fog szavazni, akinek elege van a mostani rezsimből. Egy ilyen felállás mellett fokozott jelentősége lesz annak, ami a mindenkori kormányok komoly helyzeti előnye: ők tudnak osztogatni a népnek, a kihívó nem.
Igazán érdekessé az teszi a mai helyzetet, hogy még egyik választásra fordulva se volt ennyire kicsi a pénzügyi mozgástere a Fidesz-kormánynak.
Az elmúlt években lényegében semmilyen gazdaságpolitikai terv nem teljesült, vaskos és folyamatos alulteljesítést látunk. Komoly fordulatra lenne szükség jövőre, hogy a választásra fordulva ne további eladósodás legyen a fedezete a választási pénzszórásnak, ami nyilván nem maradhat el.
És ez a legbosszantóbb az egészben. Ha túllépünk a mostani cikluson, igazából semmi mást sem látni, mint osztogatások közti kisebb-nagyobb szigort, miközben az ország csúszik lefelé gyakorlatilag minden mutató szerint a régiós versenyben. A 2010 és 2020 közti időszakot azért hívták többen is elvesztegetett évtizednek, mert a pénzbőség időszakában bőven lett volna lehetőség reformokra, a gazdaság versenyképességének növelésére. De ebből nem sok valósult meg.
A coviddal aztán minden felborult, onnantól még rövidtávúbb gondolkodást, gyakran kapkodást látunk. A kormány számára szerencsés időpontban, a visszapattanás idején jött a 22-es választás, gondolhatták, hogy a túltolt osztogatást a következő évek fellendülésével kimozogja a gazdaság. Ehelyett lehetett nyögni a következményeket, lett égbe szálló infláció, utána recesszió, ipari termelésben máig is a covid előtti szinten szüttyögés, lakossági és vállalati bizalom tartós eltűnése.
Most van 2024 és már most a következő osztogatás finanszírozásán megy a matek. Utána nyilván isszuk majd a levét annak, hogy osztják ami nincs, jó esetben 27-től lehet újra szó olyanokról, mint értelmezhető átalakítások, versenyképességet segíti reformok. Mondjuk az eddig tapasztalatok alapján inkább akkor se, így aztán meglehetősen nehéz a reményt táplálni azzal kapcsolatban, hogy valaha elrugaszkodunk a posványból.
De legalább újra élnek az olimpiai álmok.
