Zsiga Melinda első igazi munkahelyén, ha épp fennakadás van a beléptető kioszknál, akkor az edzést félbeszakítva leszalad, intézkedik, majd pár perccel később úgy áll vissza a sportolók közé, mintha mi sem történt volna. A sportolóval és munkaadóival, egyben barátaival, Vásony Mártonnal és Vásony Ferenccel beszélgettünk sikerekről és mélypontokról, diszkriminációról és bajtársiasságról.
Vásony Márton és Vásony Ferenc Zsiga Melinda kickboxolói karrierjének kezdete óta szerves részei a sportoló életének. „Nekem úgy igazándiból nem volt senkim ekkor. Velük ugrottam be egyből a mélyvízbe. Befogadtak a terembe, mellettem edzettek. Úgy gondolom, technikailag is azért lettem ennyire jó, mert velük kezdtem. Látták a sporthoz való hozzáállásomat és azt, hogy milyen vagyok emberileg. Bármikor felhívhattam őket, akkor is, ha versenyre készültem vagy ha épp kikaptam, őket kerestem” – mondja róluk Melinda.
Itt vagyok az Astorián, merre menjek?
2015-öt írunk. Feri és Marci, egykori kickboxolók, ekkora már edzőterem-tulajdonosok edzőt keresnek. A klub két éve nyitott, a nagy számok alapján Feri több szimpatikus edzőre is ráírt, akiket a közösségimédiában vagy környékbeli konditermek oldalán megtalált. Melcsinek is írt, látta, hogy kinél bokszol, az akkori edzője a testvérek régi edzőtársa volt. „Eljött a terembe szétnézni, aztán fél évre köddé vált, mert fura embereknek tartott minket” – mondja Feri.
„Hadd mondjam el, hogy történt pontosan! – vág közbe Melcsi. Elment megnézni a termet, meghallgatni, hogy mit mondanak, mi az ajánlat, mennyire szimpatikusak a leendő munkaadók. „Aztán utána még gondolkodtam egy kicsit.”
Feri pontosít: fél évet.
„Nem kapkodtam el a döntést” – mondja Melcsi.
Az első órája előtt pár perccel Ferinek telefonált, az Astorián van, merre kell mennie. A Vásony testvérek terme, a Kiscelli Küzdősport Club Óbudán található, a város másik végében. „Fogalmam sem volt, nem jártam akkoriban a belváros azon részén tömegközlekedéssel, úgyhogy gyorsan megnéztem és lediktáltam neki telefonon keresztül, hogy hogyan jut ide” – mondja Feri. Eleinte csak crossfit oktatással keresték meg, akkor még a város másik felén lakott. A fiúk azt mondják Melcsiről, nem tájékozódik jól. Hevesen bólogat, tényleg nem, az első négy alkalommal hasonlóan járt, aztán megtanulta az útvonalat. Kerékpárral jár a munkahelyére, egészen addig nincs problémája a távval, amíg nem botlik bele egy váratlan útlezárásba.
A boxring széléről hallgatom, ahogy dobálják be a legkülönfélébb történeteiket;, a teremnek egy 1930-as években épült háromszintes, óbudai villa ad otthont, ami hosszú évtizedek óta a testvérek családjának tulajdonában állt. Melinda egy fitneszlabdán ülve rugózik, hátradől, majd nyújtózkodik, ahogy a fiúkat hallgatja. A kickboxolót az első, 2017-es interjúja óta rengeteg helyre hívták, a Vásony testvérek viszont kerülték a rivaldafényt.
A kezdetektől együtt edzettek
Marci és Feri 2013-ban nyitotta meg a klubot, egy olyan jól felszerelt helyet szerettek volna létrehozni, ahol egyszerre edzhetnek profik és lelkes hobbisportolók. „Nagyon magas szakmai színvonalat tudtunk eleinte azzal képviselni, hogy mi, versenyzők itt edzettünk a ringben – mutat Marci a tágas boxringre, aminek a szélén Ferivel ülünk –, a hobbisportolók ők pedig mellettünk melegítettek be.
Látták azt, hogy mekkora munka és befektetett energia van abban, hogy valakiből komoly sportoló legyen.”
Számtalan munkaóra eredménye az a helyszín, aminek Melinda 2018 óta az üzletvezetője. Egyértelmű döntés volt a személye a testvérek részéről, olyan emberre akarták a terem sorsát bízni, aki ismeri az ottani közösséget és aki már-már második otthonaként tekint a helyszínre.
Tőlük tudom meg, hogy a ringben látott magabiztos sportolói énjéhez képest civilben egyébként Melcsi mennyire szégyenlős. Ma már harminc fős csoportoknak tart thai-, kick-box és ökölvívó zsákos edzéseket, ehhez képest, amikor a későbbi edzőjét, akkor kollégáját megismerte ugyanebben a teremben, nem mert hozzászólni. „Nem mertem megmondani neki, hogy azt szeretném, ha ő lenne az edzőm. Ferit kértem meg, hogy mondd már meg neki, hogy őt akarom.”
Melinda kickbox karrierje kezdete és a kiscelli edzősködése egyszerre indult. Ferivel hónapokig edzettek együtt, Feri azt mondja, eleinte nem hogy rúgni, ütni sem mert.
„Eleinte teljesen megzavarta őt a szégyenlőssége. Egyik nap megmutattam neki egy mozdulatsort, megcsinálta tökéletesen, másnap teljesen felcserélte.
Kellett egy-két hónap kemény munka, amikor mondtam neki, hogy menjen haza és a tükör előtt, felszerelés nélkül gyakorolja az ütéseket.” Melinda hazament és a tükör előtt gyakorolta a bal horgot, jobb felütést. „Látták, hogy lelkiismeretes és megbízható vagyok. Idővel valószínűleg emiatt váltam a jobbkezükké” – teszi hozzá Melcsi.
Edzés után. Fotó: Kiscelli Küzdősport Club / Facebook
Az első nagy mérkőzés
2017-ben Melinda a világbajnokságon bunyózott, egy év után lett válogatott sportoló, ez volt az első nagy versenye. „Amikor visszanézem a meccsről készült videót, hallom a háttérben a felkiáltásokat. Mondják, hogy pár másodperc van hátra, ha akkor kilábmunkázom, enyém a mérkőzés. Megcsinálom, hallom, hogy megvan és egyszer csak a videón megjelenik két alak a ringben.” Marci és Feri elsőkként ugranak Melcsihez, jó szorosan megölelik. Bronzérmet nyert.
Marci közgazdásznak, Feri mérnökinformatikusnak tanult, az egyetemi éveik alatt ismerkedtek meg a küzdősportokkal. Nem volt teljesen tudatos az út a kickbox felé, de egy véletlen folytán hamar megismerkedtek a mesterükkel, aki egyre komolyabb versenyekre készítette fel őket. „Rengeteg energiát fektetett belénk, edzéstervet kaptunk, ő és olykor a barátai is finanszírozták a versenyeinket” – mondja Marci. Egy-két év után már az országos bajnokságon is megméretteték magukat.
„Nem vagyunk lámpalázasak, de azért az egy kemény dolog, ha valaki nagyon meg akar verni a ringben. A fehérorosz, orosz, török versenyzőknél benne van a harciasság a légkörben.
Rengeteg a sportolójuk, nagyobb a merítés a magyar sportolókhoz képest, így a bunyósok képzése is más színvonalon folyik.” Hozzáteszi, hogy mivel ezekben az országokban a sportágat államilag támogatják, így teljesen más feltételrendszerrel készülnek és több közöttük a főállású sportoló – ez itthon egyáltalán nem jellemző. Magyar versenyző nsincs sok, legtöbben inkább hobbisportolóként űzik a kickboxot.
Feri megerősíti.
„Nem a fizikai valójától félsz, hanem attól, hogy kárba vész az a sok munka, amit belefektettél. Meg persze ott van az egó is. Úgy kell bemenni, hogy én fogok nyerni, mert másképp biztos nem sikerül.”
Vásony Ferenc, a Kiscelli Küzdősport Club egyik alapítója, Melcsi bármikor felhívhatja őt is. Fotó: Sebestyén László
Feri 11 évig versenyzett, 2017-ben volt utoljára válogatott kickboxoló, világbajnoki és Európa-bajnoki második helyezéseire a legbüszkébb, Marci hamarabb befejezte, miután egészen a világkupa győzelemig menetelt. A versenyzői karrierjük végét a családi vállalkozásban betöltött egyre fontosabb szerepük váltotta fel. Az edzéssel együtt megszaporodtak a 14-16 órás munkanapok, így mára már idejük nagyrészét a kasszarendszerekkel és a biztonságtechnikával foglalkozó Banktech Safe teszi ki.
Veszekednek, majd kibékülnek
Szoktak veszekedni, sőt, előfordul, hogy csúnyán összekapnak. Ilyenkor Marci mediátorként lép fel, megpróbálja csillapítani a kedélyeket. „Feri őszintén megmondja, ha nem tetszik valami neki, én meg azt mondom, nem érdekel, elmegyek innen” – mondja Melcsi, amikor Feri félbeszakítja.
„Fél óra múlva küldi Melcsi a három cicás emojit és kibékülünk.”
A közös munka nem mindig felhőtlen, amikor valamilyen probléma adódik, például nem működik a bankkártyaterminál, Melcsi hamar kétségbe tud esni, Feri pedig makacs, ragaszkodik hozzá, hogy csak akkor lépjen közbe, ha tényleg nagy a baj. „Ez egy hosszú tanulási folyamat, ahol meg kell tanulnia az embernek megugrania a folyamat közben fellépő problémákat. Ha baj van, minket bármikor felhívhat, és segítünk.”
Melcsi a menedzserszemléletből korábban semmit sem láthatott
Melcsi klasszikus üzletvezetői feladatokat visz. Rendben tartja a termet, karbantartja az eszközöket, elszámolást csinál, menedzseli az edzőket. A versenyidőszak sem jelent kivételt, az első a munka. „Melcsi a menedzserszemléletből korábban semmit sem láthatott.
Mi vállalkozócsaládból származunk, láttunk mindenféle mintát, ráadásul az apukánknak a nadrágzsebében mindig ott volt a csavarkulcs, ha valami elromlott volna. Melcsi előtt nem volt ilyen példa, az elmúlt öt évben nem csak a sport terén, hanem ebben is rengeteget fejlődött”
– mondja Marci, Melcsi hevesen bólogat. A terem körüli teendőkben idővel ki tudott teljesedni, megtanult nem csak magáért, hanem másokért is felelősséget vállalni.
Vásony Márton jelenleg a családi vállalkozásuk ügyvezető igazgatója, egyben Melcsi másik munkaadója. Fotó: Sebestyén László
Feri átveszi a szót. „Nehéz egy felnőtt embernek a hozzáállását teljesen átformálni, ha korábban sosem csinált ilyet. Ha van egy probléma, Melcsinek most már elég annyi, ha elmondom, hogy korábban én ezt így oldottam meg, de egyébként most te dolgod, oldd meg. Ez elég szokott lenni.”
Melcsi elmondja, nagyszerű érzés volt, hogy a fiúk bizalmat szavaztak neki, még úgy is, hogy tudta, nagy felelősséget vállal. Leginkább az informatikai problémáktól és a százalékszámítástól félt. Amiben nem volt magabiztos, azt a testvérek megtanították neki, együtt gyakoroltak, az évek alatt pedig egész jól belejött. Ismeretlenül azonban továbbra sem szeret megkeresni embereket, nem szeret kezdeményezni, úgy érzi, hogy nem kíváncsi a másik arra, amit mondani fog. Így a takarítókeresés – kis túlzással – érzékeny téma közöttük.
A ringben senkit sem érdekel a másik bőrszíne
Melcsi nem szívesen megy be a boltba, mert úgy érzi, kinézik. Egyszer bicikliülést kellett vennie, Feri megnyugtatta, hogy menjen be, kérjen segítséget az eladóktól, nincs mitől félnie. Egy hónapig győzködte, hogy vegyen erőt magán, menjen el. Végül egy barátját küldte be maga helyett.
„Furcsa ez a kettősség, mert ő az, aki magabiztosan bemegy a ringbe és bárkivel verekszik.
Olyan konfliktusokat felvállal üzletvezetőként az edzőteremben, például ha valaki nem fizet időben, amiket a korábbi üzletvezetőink sosem. A boltba nem megy be, de megoldja. Vannak olyan gondolatmagvak, amiket két-három évvel korábban el kell ültetni benne, hogy aztán beérjenek.”
Melindát a teremben viszont sosem érte hátrányos megkülönböztetés. A cigánysággal kapcsolatos sztereotípiákat kikerülve évekig azt mondta magáról, hogy Jemenből származik, Feriék nem is értették, miért így mutatkozott be nekik is. „ Furcsáltuk, hogy miért mondja ezt, aztán idővel bevallotta, hogy mi az igazság, de nem csináltunk belőle ügyet.
Nem foglalkozunk senkinek sem a származásával. Sok cigány származású bokszoló van, a ringben senkit sem érdekel a másik bőrszíne.
Lejössz a terembe, látod, hogy olyan arányban vannak itt romák, ahogy a társadalom egészében. Legalább olyan szorgalmasak, ha nem szorgalmasabbak, mint mások., ugyanúgy beleteszik a kemény munkát. Az üzletben sem volt soha téma a származás, a munkatársainkat a teljesítményük és az emberi mivoltuk alapján értékeljük.”
Nyolc évvel a kezdetek után is szoros barátságot ápolnak, segítettek Melcsinek erőnléti edzőt, orvost, sőt, még albérletet is keresni. A versenyzői karrierjét is támogatják, a meccsek előtt biztatják, a küzdelmek után együtt elemzik ki a ringben történteket. „Volt, hogy bőgve hívtam fel Ferit egy elmaradt meccs után, amikor nem jött el az ellenfelem. Ő meg leszidott, hogy miért sírok ezért, vannak sokkal nagyobb bajok is az életben.”
Feri bólogat. „Mert tudni szeretném, ha tényleg valami nagy baj van, vagy csak kis probléma. Ha nagy baj van, másképp reagálok. Volt egyszer, amikor futás közben ellopták a telefonját Melcsinek. Már nem emlékszem pontosan hogyan, de odajutottam és segítettem.
Hívhat bármikor, ha baj van, megoldjuk.”
