Zsiday Viktor évindító gazdasági elemzésének a Vissza a múltba címet adta – összeomlott a „legalább kormányozni tudnak” mítosz – a költségvetés helyzete jelenleg legalább olyan rossz, mint 2006-ban, a Gyurcsány-korszak mélypontján.
A magyar gazdaság immáron negyedik éve ijesztően nagy költségvetési hiánnyal küzd, és ennek előbb vagy utóbb meg kell fizetni az árát. Persze mondhatjuk, hogy csak a váratlanul (magas infláció okozta) magas kamatok miatt van, vagy hogy a COVID-ot és ukrán háborút nem látta senki előre, amiben természetesen van igazság, ám tény, hogy a költségvetési helyzet az évtized első éveiben legalább olyan rossz lett, mint 2006-ban, a Gyurcsány-korszak mélypontján – kezdi explicit beszámolóját Zsiday.
A szakértő a költségvetés helyzetének leírására a ciklikusan igazított elsődleges egyenleg mutatóját tartja a legjobbnak. Az elsődleges egyenleg a kamatkiadások nélküli költségvetési egyenleget mutatja, a ciklikusan igazított verzió pedig megpróbálja kiszűrni a gazdasági ciklus ingadozásait.
A módszertan kissé leegyszerűsítőnek tűnhet, pontos disclaimerekért katt!
Jól látszik a Medgyessy-Gyurcsány kormányok fiskális felelőtlensége (2002-6), amit azonban 2007-9 között helyre raktak (mivel muszáj volt). Ezután 2011-ben Matolcsy György megpróbálkozott egy agresszív fiskális stimulussal, de az európai adósságválság közepette ez lehetetlennek bizonyult, és gyors hátraarcot kellett csinálni (2012), aminek ismét mély recesszió lett az eredménye. Ez volt a hét szűk esztendő (2006/7-12/13), amikor gyakorlatilag stagnált a hazai gazdaság, de folyamatosan javult a költségvetés mögöttes helyzete – folytatja az elemző.
A megszorítások kérdésében nincs szakmai-tudományos konszenzus Zsiday véleménye mögött. Válságos időkben az állam az egyetlen szereplő, aki meg tud finanszírozni beruházásokat így fontos különbséget tenni az állami költekezés céljai és módjai között. Ha jól tud az állam befektetni a válságban, akkor a megemelkedett költés segíthet is, ha viszont helikopter-pénzként kerül szétszórásra a költségvetés, az mélyíti a válságot.
Zsiday nem differenciálja a költést, így abból nem tud következtetéseket levonni, csupán a költés mértékéből.
Ezért nem csoda, hogy Zsiday költségvetési fegyelmet szeretne látni. Érdekes elvárás ez egy kétszeres választási évben.
A költségvetés helyzete 2023-ban javult, de sajnos még mindig fenntarthatatlan, és további kiigazításokra lesz szükség valamikor. Szerencsés esetben a világgazdaság tartós ereje és nyugalma mellett nagy óvatossággal és takarékossággal ez egyébként elérhető lenne pár év alatt – de ehhez egyrészt kellene a külső konjunktúra és a belső fegyelem.
A magyar kormányzatnak két lehetősége van:
- vagy 2-3 év nadrágszíjmeghúzással stabilizál (de ez jelentős szavazatvesztést okozna, így nem valószínű)
- vagy megpróbálja elodázni a kiigazítást, pörgeti a növekedést olcsó hitelekkel, elinflálással amíg lehet, ami valószínűleg még komolyabb problémákat fog okozni később
Attól tartok a második válasz a megoldás, aminek a végső eredménye több év átlagában stagfláció.
Remélem tévedek, mint ahogy remélem a fenti ábrám is téves
– zárja elemzését Zsiday.
