„Nem vagyok jó üzletember, de a marketing dolgok valahogy jönnek belőlem” – mondja Tóth-Vásárhelyi Réka iparművész, a kokesi japán fababák első magyar készítője. Nem csak az életútja szövevényes, hanem a fababagyártásra épített vállalkozása is.
Az iparművész Tóth-Vásárhelyi Rékának tízéves korában indult a kapcsolata Japánnal: 3 évre egy, a szigetországból érkező család költözött a szomszédjukba. A japán kultúra magjai ezekben az években csíráztak ki benne, és bár a kamaszévek látszólag más irányba sodorták, a japán családdal való találkozás saját szavai szerint „sorsdöntő volt, ez már előre meg volt írva.”
Rékával vendégszerzőnk, Yanagisawa H. Gyöngyi, az Ablak Japánra podcast készítője beszélt a kezdetekről, a japán kokesik világáról és arról, hogyan érvényesülnek az üzleti stratégiák egy művészi tevékenységben.
Nem tudta eldobni, amire mindig is vágyott
Réka a textilekhez mindig is vonzódott: belefogott a varrásba, a lakástextilek is elbűvölték, később pedig beleszerelmesedett a pecsvörkbe. A kreativitása nem ismert határokat, elmondása szerint lakberendezéssel és belső építészettel is akart foglalkozni. Az iparművészeti pályáról tett azonban egy kisebb vargabetűt, elment egy évre Angliába, ahol kisgyerekekkel foglalkozott – így hazatérte után vizuális oktatást tanult, estin óvónőképzőbe járt és levelezőn még a rajztanári képesítést is megszerezte.
Az első külföldi kokesi készítő, akit Japánban is elismernek – 2015-ben Réka elnyerte a szigetországban rendezett kokesiverseny fődíját. Fotó: Tóth-Vásárhelyi Réka
Mindezek után jelentkezett egy egyetemi ösztöndíjra Japánba, mellyel két évet töltött el 2002 és 2004 között a Kiotóhoz közeli Kóbe városában, mivel a Japán iránti szerelme nem múlt el. Itt kóstolt bele egy újabb technikai lehetőségbe, a szobrászatba is, viszont ekkor még nem talált rá arra az anyagra, amit szívből a magáénak érzett.
Még kereste önmagát.
A nagy találkozás a japán fababával (japánul kokesi) egy a város melletti piacon érte. Szinte első látásra beleszeretett a japán kultúra ezen sajátosan egyedi megjelenési formájába, amely képes újra és újra megújulni. A kokesit életerőssé tesz a sokrétű mondanivalója, mely nemcsak a régebbi korok emberei, hanem a mai fiatalabb generáció számára is értéket képvisel.
Művészet és üzlet együtteseként
Réka öntudatlanul – vagy ahogy ő mondja, intuitívan érezte a japán fababában rejlő lehetőségeket. Akkor azonban még nem tudta, hogy hogyan és miként öntse formába ezt az érzést. Miután visszatért Magyarországra, elvégezte a Mome-n a textil és a tanár szakot. Gyermeke születése után, 2009-ben adta ki mesekönyvét „A csodálatos fababa” címmel.
A könyvben maga meséli el és illusztrálja a kokesi babák figuráján keresztül, azok „mágikus erejével” a Japánról szerzett benyomásait. A visszajelzésekből döbbent rá, hogy mennyire mély hatást tett a mesekönyve a gyerekekre.
Réka ekkor gondolkodott el azon, hogy miért is ne ölthetne a baba kézzelfogható formát? Először arra koncentrált, hogy hogyan lehetne a gyerekeknek adni valamit – és nem pedig művészi alkotást vagy üzleti vállalkozást látott a lehetőségben.
Hagyományos japán kokesi babák Japánból, a Mijagi perefektúrában szervezett vásár-kiállításról.
A kokesit, mint terméket röviden egy gömbölyű fejjel ellátott karoktól és lábaktól lecsupaszított hengertesttel ábrázolt fababának lehet leírni. Vagy még egyszerűbben: egy díszes kugli. A kokesik világában tradícionálisan tizenegy forma létezik, a hagyomány újragondolása után jött létre a kokesik kreatív ága – a kötött előírásoktól mentes szabad forma.
Ahogy Réka beleásta magát a kokesik világába, meglátta, hogy a fatárgyban hatalmas potenciál rejlik a funkcionalitását, a formáját és a köré épülő kulturális befolyását illetően. A funkcionális jellegekből (gyermekjáték, melyben a japán kultúra hitvilága és egyben szuvenírtárgy mivolta is tükröződik) Réka az ajándéktárgyként való alkalmazhatóságot, a formai jellegekből (a tradicionális és szabad formák) a kreativitást tartotta meg és formálta a saját ízlése, lehetőségei szerint.
Jó marketingérzékkel pedig felépítette saját brandjét. Amit Japánban a kokesi köré épült fesztiválok, szertartások és versenyek jelentenek, azt ő a közösségi médiában, a kiállításain, az iparművészeti szalonokban, kamarakiállításokon, a workshopokon és vásárokban valósította meg, és teszi ezt a mai napig is folyamatosan.
Nem fogy ki az újabbnál újabb ötletekből: többek között kokesi párnát, naptárat vagy akár pecsétet is készített, de még kokesi mintás kapucnis felsőre is tervezett dizájnt. Sokszor nyúl vissza a korábban elsajátított lakberendezési és textiles képességeihez: a CAMOU márkával is kooperál, szobrász tanulmányait pedig a pecsét formák tervezéséhez használja. Utóbbit az Artistamp öntötte formába és kivitelezte.
Nem a termelés a fontos
Réka a témát persze nem csak a biznisz oldaláról közelíti meg, intellektuálisan is kommunikálja a közönsége számára a szakértelmét. 2019-ben adta ki Rácz Ibolyával közösen a „Kokesi japán fababák” című, fényképekkel is gazdagon illusztrált kultúr-és dizájn összefoglaló könyvét magyar és angol nyelven, hogy a tudás ne ragadjon le csak a magyar nyelvű közönségnél. A világ más tájain is nagyszámú kokesi gyűjtő él, ami Réka számára folyamatosan bővülő kiaknázandó piac.
A tokiói Magyar Nagykövetség felkérésére készített, magyar népviseletet idéző kokesi babák – a japán és magyar diplomáciai kapcsolatok 150. évfordulójára. Fotó: Tóth-Vásárhelyi Réka
Bár már Magyarországon is megjelent a konkurencia és fellelhető több kézműves is, akik kokesi babákat készítenek, Réka szerint ő jó időben érzett rá a lehetőségre: ő volt az, aki elsőként teremtette meg itthon az eredeti japán babák magyar változatát. Mondhatjuk úgy is, hogy a „blue ocean” stratégiáját követte. Ennek lényege egy olyan üzleti stratégia fejlesztése egy olyan teljesen új területen, amely korábban még nem létezett – ezzel anélkül futtathatta fel a vállalkozását, hogy versenyezni kelljen másokkal. A konkurencia megjelenésével egy egyesület alapításán is gondolkodik, mellyel védené és egyfajta alkotói garanciát is nyújtana a termékekre.
Alkotásai egyben művészi alkotások is, kézműves termékként egyediek és megismételhetetlenek. Több, mint tízezer baba áll már mögötte, de határozottan hangsúlyozza: nem termelni akar.
Réka számára a kokesi egy misszió, folyamatos tanulás és az önismeret fejlesztése. „A babákat japán szívvel csinálom, nem kell erőlködnöm, semmilyen akarás, semmilyen direkt dolog nincs, csak úgy történik az alkotás” – mondja. Egyfajta flow-ban alkot, melynek eredménye felülmúl minden marketinget és üzleti tervet.
A titkos fűszer a kulcs
Az iparművésznek üzleti terve sem volt a kezdetek kezdetén. Megvolt a biztos alapötlet, de meg kellett találni a segítőtársat, aki „kezébe adja a vásznat a festéshez.” A keresésben is az intuíciójára hallgatott, az internet által kidobott első találatot választotta: felkereste Czeglédi Zoltán esztergályost, akivel immár több mint tíz éve dolgozik együtt. Amit Zoltán nem tud megoldani faügyileg, azt Borsányi Béla asztalos egészíti ki – így van meg a verhetetlen hármas, a csapat a feladatra.
Mi a siker receptje Réka szerint?
- Habarodj bele valamibe, amihez nem kell erőlködnöd!
- Találj egy piaci rést – ötletként ehhez persze hasznos lehet kikacsintani más kultúrákba is.
- Tanuld meg, kísérletezd ki, adaptáld a választott témádat, majd járj nyitott szemmel a magyar piacon, hogy mire van igénye és befogadókészsége a leendő vásárlóidnak!
- Az sem baj, ha nincsenek kiépített marketing csatornáid! Az ötlet, a készségek és egy kiegészítő csapat a lényeges a márka megteremtéséhez.
De talán a legfontosabb dolog az a titkos fűszer, amitől igazán finom és egyedi lesz a ragu.
„Minden babában ott vagyok és ott is maradok. A küldetésem az, hogy azt az alázatot, azt a rezgést és esztétikai szépséget közvetítsem, amit a kokesin keresztül maga a japán kultúra is közvetít” – mondja Réka.
Yanagisawa H. Gyöngyi
A teljes interjú meghallgatható az Ablak Japánra podcastben.
Borítókép: Szamurájok – egy ajándékötlet férfiak számára. Az erőt és a férfiasságot ki lehet fejezni némi bájjal is. Fotó: Tóth-Vásárhelyi Réka
A vendégszerzők nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
