Az év legcukibb Forbes magazinja

Az év legcukibb Forbes magazinja jelent meg decemberben, a címlaptól már önmagában elolvadok: Halász Judit és Bálint György közös képen. De a tartalomjegyzékben lévő felvétel az igazi kedvesség. A fotózáson […]

Bővebben

Kép: Sebestyén László

A háromgyerekes anyuka, aki százéves szerszámokkal készült kézműves kalapokat nyomna a fejünkbe

Nem hordok kalapot, és ezzel nem vagyok egyedül, sőt ha körülnézek az utcán, valószínűleg több sapkás és fedetlen (esetleg kopasz) fejfedőt látok, mint kalapost. Ez azonban nem szegi Virág Anna kedvét, aki lassan egy éve dolgozik saját kézműves kalapbrandjének építésén.

Virág Anna a budapesti kézműves közösség viszonylag új képviselője: még nincs egy éve, hogy hátrahagyta programszervezői karrierjét, és egyéni vállalkozóként próbált szerencsét.

„Négy hónapig gondolkodtam rajta” – meséli egy régi, körfolyosós ház egyik lakásában, amit a bátyja vállalkozásaival megosztva műhelyként használ. Anna a végzettsége szerint művészettörténész és némettanár, vállalkozó férjével három gyerek mellett döntött úgy, hogy maga is vállalkozni fog.

Kép: Sebestyén László

Anna és a kalapok. Fotók: Sebestyén László

A folyosón százéves kalapkészítő eszközök sorakoznak, fából és fémből készült, ütött-kopott minták, valamint egy régi, lábbal hajtós varrógép, amit egy elektromos motorral turbóztak fel.

„Egy hetvenöt éves kalapkészítőtől vettem meg a hagyatékát, az indulás nagyjából 250 ezer forintba került, eszköztár szintjén összesen 800 ezernél tartok”

– mondja Anna, aki azóta is vadászik a kihalóban lévő mesterség idős alkotói után maradt holmikra. Folyamatosan figyeli az eladó hagyatékokat, mert egy kalapkészítő forma újonnan sok tízezer forintba kerül, míg egy használt, ütött-kopott, de még javítható darab öt-hatezerért már kapható. Alapanyagokkal együtt eddig összesen közel kétmillió forintot költött a vállalkozására.

Nem a gyerekek miatt váltott

Kézműves körökben egyre több anyuka határozza el magát a cégalapítás mellett, de Anna szerint nála „fordítva történt”: már visszament dolgozni, és a főállása mellett kezdett kalapkészítéssel foglalkozni. Délelőttönként másfél évig tanult Bara Marianne kalap- és fejdíszkészítő-tervezőtől, aki kiemeli Anna kézügyességét, „finom és precíz munkára való adottságát”.

Kép: Sebestyén László

Nemcsak a kalapok, de a varrógép is kézműves. Fotók: Sebestyén László

Anna a kitanult mesterséget aprócska vállalkozássá alakította, jelenleg partnerüzletekben, budapesti és bécsi kézműves vásárokon, no meg egyéni egyeztetéssel (online) lehet megvásárolni a kalapjait és fejdíszeit.

„Azért dolgozunk Annával, mert azonosulni tudtunk azzal, amit csinál: a minőségre törekszik és egy prémium szolgáltatást nyújt” – mondja Nagy Erika, a Zhoja Szalon vezetője, aki szerint az egyedi tervezésű ruhák mellé hasonló kiegészítők dukálnak. Anna alkalmi- és esküvői ruhákhoz készít fejdíszeket, olykor a szalonban tárgyal a megrendelőkkel.

Na de ki veszi meg és mennyiért?

A kérdés persze adja magát: kik hordanak kalapot és mennyit költenek rá? Anna vevőköre a magyar és külföldi, harmincas és hatvanas éveikben járó, „stílussal rendelkező” emberek közül kerül ki, akik megengedhetnek maguknak egy kézzel készült, nyúlszőrből előállított fejfedőt.

Igen, nyúlszőrből: a kalaptervezők többsége állati alapanyagból dolgozik, bár Anna is elismeri, hogy egyre nagyobb piaca van a „vegán kalapoknak”.

Kép: Sebestyén László

A látszólag egyszerű kalapformák szétszedhetők.

A kérdésre, miszerint nem fél-e attól, hogy rátörik az ajtót az állatvédők, mosolyogva annyit mond: „A textil- és műanyagipar sokkal több kárt okoz a természetben.” Hozzáteszi, hogy a nyári kalapjai neki is növényi alapanyagokból készülnek, de ha valaki télen is szeretne a fejébe nyomni egy Virág Anna alkotást, akkor oda már sokkal jobb hőszigetelésű alapanyag kell.

És hogy mennyibe kerül egy kézműves kalap vagy fejdísz?

Anna munkái 10 és 50 ezer forint közötti áron kaphatók.

Ez a tág intervallum egyébként általános a magyarországi kalapkészítők körében, benne van az anyagár (minőségi alapanyagok esetén ez könnyen tízezer forint fölé emelkedhet), a munkaidő (ez néhány órától akár napokig is terjedhet), no meg az adók és az online forgalmazás, beszerzés nehézségei – Anna például Angliából, Csehországból és Szlovákiából veszi a legtöbb alapanyagot.

Azt mondja, ezek felkutatása személyesen a legjobb, mert az online megrendelés során érheti az embert meglepetés – ottlétemkor épp kibont egy friss rendelést, és szomorúan konstatálja, hogy az eladó silány terméket küldött.

Ötéves terv

Anna első éve szerény, 650 ezer forintos forgalmat termelt, ez egy esztendőre levetítve 35 elkészült kalapot és fejdíszt jelent. Forbesos nyelvezettel ez nagyon small és nagyon sweet, de Annának határozott elképzelései vannak: öt évre készített üzleti tervet, aminek a végén már „egy-két alkalmazott” is szerepel, sőt most is betanít egy divattervezést tanuló lányt, aki egyelőre önszorgalomból, ingyen sajátítja el a kalapkészítés művészetét. „Idővel talán részmunkaidőben is dolgozhat majd nekem” – mondja Anna.

Habár Virág Anna vállalkozása még bőven újszülöttkorban van, ő is tisztában van vele, hogy a kalapos mesterség nem ok nélkül haldokló terület hazánkban: egyre kevesebben viselnek kalapot. Anna viszont bízik abban, hogy ez a szűk, de aktív piac, növekedni fog, és külföldre is kacsintgat, igaz, lassan, türelmesen.

És igen – ő velem ellentétben visel kalapot.

Három gyereket nevel, közben pedig plüssjáték-birodalmat épít az egykori tájépítész mérnök

Képek: Sebestyén László

Helyesbítés: a cikkben eredetileg a Varga Erika név szerepelt, de a Zhoja Szalon képviselője Nagy Erika.

 

Az embert nem a szerint fizetik, amennyit ér, hanem amennyit jövedelmez.