Alapítvány mint sikeres kkv? Civil szervezet mint működő biznisz? Wirtz Ágnes és Marton Kriszta, a Világszép Alapítvány vezetői ezekre segítenek választ adni a Re-business podcast második évadának harmadik adásában, míg a Prezi-alapító Árvai Péter saját fordulópontjairól, valamint arról beszélt, hogyan bírhatnak társadalmi hatással az üzleti szereplők.
A teljes adást ide kattintva lehet végighallgatni, az előző részről itt írtunk.
A tanulás luxusa
Wirtz és Marton két, egymástól egészen távol álló világból találtak egymásra – Wirtz művészettörténészként, Marton közgazdászként. Wirtz és férje
Németországból költöztek haza 10-11 éve, számottevő vagyonnal a birtokukban, mondván „tenni kell valamit”.
Férje családon belül tudta eladni a 150 éves családi céget, ez is kellett ahhoz, hogy Budapesten teljesen tiszta lappal tudjanak kezdeni, sőt, alkotni, értéket teremteni.
Bár az anyagi háttér így adott volt, Wirtz fontosnak tartja kiemelni, hogy ehhez azért mérhetetlen energiának, tenni akarásnak is kellett párosulnia, az igazán felszabadító érzés pedig az volt, mikor már tudták, mindezzel állami gondozású gyerekeknek szeretnének segíteni, nekik táborokat, foglalkozásokat szervezni a Világszép Alapítvány képében.
Az alapítvány ötlete után jött a Villa Bagatelle-é, és Wirtz szerint ebben sikerült megtalálnia férjének azt az emberséges üzleti működést, amivel profitot is lehet termelni.
„Hatalmas luxus volt, hogy öt évig tanulhattunk” – tette hozzá egy ponton Wirtz, hiszen odáig saját zsebből tudták finanszírozni a projektet, megvolt a biztos háttér.
Marton csatlakozását kifejezetten ajándékként élte meg, kiegészítik egymást, sőt, Wirtz szerint társa is egy „őrült, ő is odaszalad munka után a gyermekotthonba”, mindkettejüknél ez az alap.
Marton húsz évig nagy cégek körül pörgött, majd legalább ugyanilyen hirtelenséggel döntött úgy, hogy elég volt – igaz, mindig ott motoszkált a fejében, hogy önzetlenül, önkéntesként is letegyen valamit az asztalra. Háromgyermekes családanyaként, 10-12 óra munka mellett persze a legkomolyabb ellenség az idő volt: coachingra volt szüksége, hogy rádöbbenjen, miért is ne lehetne a hobbija a munkája. Marton mára kifejezetten úgy érzi,
civilként dolgozni is tud menő dolog lenni, sőt, ma kapja másoktól a valaha volt legtöbb elismerést, ha szóba jön a munkája.
Nem hangosan, erősen
„Abszolút nem normális, de ez mégis így van” – ezt Marton arra mondta, hogy ezen az úton nyilván nem tud annyit keresni, mint korábbi munkájával, és ez náluk is jelenleg így van.
Ugyanakkor a cél most az, hogy ismertség és adománygyűjtési potenciál szempontjából ott legyenek a top 10 alapítvány között – nem feltétlenül anyagi, inkább minőségi növekedés révén –, és hogy ennek valamennyi részét a munkatársakba is vissza tudják forgatni, ne csak programokra és a gyerekekre. Wirtz szerint is érdemelnének ennyit a civilek, főleg hogy sokszor még a kkv-knál is profibb szinten dolgoznak.
Ahol az üzleti és civil működés összeér, az a bevételtermelés és szolgáltatásnyújtás. Ott különül mindez el, hogy itt nem az fizet, aki a szolgáltatásokat élvezi.
Marton szerint „itt jön be az üzletnek a felelőssége”: látni kell, hogy itt a gyerekeknek kell segíteni, őket kell megfinanszírozni.
Ehhez Martonnak is sok mindenről le kellett mondania, zsíros multis állástól kezdve a luxusautóig. Ezt azzal tudja összehasonlítani, mintha egy nagyvállalat tulajdonosa döntene úgy, ha megteheti, hogy úgymond harmadik 1%-ot ad a civileknek.
A Világszép Alapítványt a kezdeti időszakában inkább a „szív és az érzelem” vezette: a sztorijuk így is megvolt, de szabályok, költségvetés híján szervezetként még nem igazán működött. Ráadásul ezen a területen nagyon kevés alapítvány ténykedik itthon, így tulajdonképpen követendő példa sem állt előttük.
Egy ponton kitérnek arra, hogy remélik, eljutnak odáig, hogy majd a kisebb civil szervezetnek is tudjanak majd segíteni, utat mutatni. Jelenleg évi 150 millió forint árbevételre van szükség a működésükhöz, némi bővülést követően, öt év távlatában évi 200 millióra nőhet a büdzsé. Ott különül mindez el, hogy itt nem az fizet, aki a szolgáltatásokat élvezi.
Kiemelt hangsúlyt kap immáron náluk a tudatos előretervezés is, mindennemű anyagi forrás ellenére ma már tudják, hogy a gazdasági helyzet függvényében 8-10 évig tudnak tervezni. Ezért is kezdek el adománygyűjtéssel is komolyan foglalkozni:
Wirtz nehezen kér, így állítása szerint ebbe is bele kell most tanulnia. Nem akar „piaci kofának” tűnni azok előtt, akiknek adott a lehetőség abban, hogy tudjanak adakozni. Igyekszik ezt úgy tálalni, hogy „egy csodához” ajánl most csatlakozási lehetőséget.
Helyzetükből fakadóan eddig megvolt az a kiváltságuk, hogy radar alatt tudjanak építkezni, hogy politikailag függetlenül is tudják végezni munkájukat. Semmiképp sem szeretnének „hangosnak” tűnni, inkább „hitelesnek, erősnek”, a gyerekek történetében nem a tragédiákra, a szörnyű rendszerre akarnak rámutatni, hanem hogy segíteni fantasztikus érzés, ebben pedig itt remek társakra lehet lelni.
Wirtz a „csináld és örülj” hozzáállást érzi magához közelebb, Marton szerint pedig nem mindegy, hogy „a hangoskodás cél vagy eszköz”.
Van ebben még bő négy évtized
„Mikor 2008-ban Magyarországra költöztem, az is olyan céllal volt, hogy a Prezi legyen egy olyan példaértékű cég, amiből sok más cég tud inspirációt kapni és építkezni”
– ezzel indított Árvai Péter az adás Fordulópont című rovatában, hozzáfűzve, nemcsak világközönséget akartak elérni, de lokálisan is szerettek volna értéket teremteni.
Hazaköltözésekor is tabunak érezte, de ma is úgy gondolja, hogy túl kevés cégvezető nyílt meg nemi hovatartozásáról a magyar üzleti kultúrában. Saját coming outját ilyen szempontból fordulópontnak tartja karrierjében: nem volt benne biztos, hogyan kezelje itthon ezt a témát (előtte, Svédországban már megnyílt), bár a tabu jellege miatt pont, hogy senki nem is kérdezte erről. A Prezitől és társalapítóitól nagy támogatást kapott, maga nem akarta, hogy ez témává váljon, de attól még szerinte erre szükség van.
Árvai szerint fontos, hogy „megfontoltabban, barátságosabban kezeljük egymást”, ami nemhogy kötelessége egy cégnek, de a nyitott környezet hiánya üzletileg sem lenne logikus,
hiszen embereket hívnak be egy adott cél eléréséhez, akik így viszont rosszul éreznék magukat ott és félnek.
Arról is mesélt, hogy intenzív, cégépítős évei után mostanra 50 oldalt szedett össze családja múltjáról, arról, mit tanult magáról és hogy mit szeretne elérni. Ennek segítségével kezdett el új, személyes küldetést megfogalmazni, amivel mind vezetői, mind magánéleti szerepét össze tudja fonni.
Elmondása szerint most 2065-ig tervez, így ha megadódik a lehetőség rá, közel 90 éves koráig kíván aktívan tevékenykedni.
Borítókép: Világszép Alapítvány 2021. nyári mese tábora