Már az Alibaba alapítója, Jack Ma is a háborút emlegeti – akárcsak a bennfentes elnöki tanácsadó a másik oldalon, Steve Bannon -, szerinte, ha leáll a kereskedelem az USA és Kína között, az egyértelmű előzménye lesz a háborúnak. Hogy valami nem stimmel, azért az abból is látszik, hogy a kapitalista Amerika helyett jelenleg Kína a globalizáció védelmezője a világpolitikában (és nemcsak Jack Ma).
A Visualcapitalist még tavaly, jóval az elnökválasztás előtt rajzolta meg, hogy a két nagyhatalom kivel is kereskedik. Ebből látszik, hogy Kína Kelet-Európában, Ázsiában, Afrikában és Ausztrália fele aktívabb, Amerika a kontinensen és Dél-Amerikában és Nyugat-Európában. Ami még látványosabb, hogy Kína földrajzilag mennyivel kiterjedtebb hálózatot tart fenn a kereskedelemben.
Kína elemi éreke, hogy az utóbbi két évtizedben – a globalizációnak is köszönhetően – felemelkedett kínai középosztály státuszát megtartsa, nemcsak a hatalmas belső piac miatt, ez politikailag is nagyon fontos a kommunista vezetésnek.
Persze, az amerikai-kínai gazdasági kapcsolatok ma már annyira élénkek és fontosak, hogy nehéz lenne azokat visszabontani, és ez egyik félnek sem érdeke. Kérdés azonban, hogy Donald Trump tesz-e szimbolikus lépéseket ezen a fronton is? Az amerikai elnök sorra hoz ilyen intézkedéseket (egészségbiztosítás, kitiltási ügy), és a kereskedelmi kapcsolatokat is megnehezítheti az USA adminisztratív eszközökkel.
Érthető ugyanakkor az Egyesült Államok elzárkózása Kínától, ha megnézzük, hogyan építkezik Peking a világgazdaságban. Az új Selyemút kiépítésével Kína itt van Európában, egyre élénkebb befektető, nemcsak a kelet-európai térségben. Közben gazdasági dominanciája a dél-kelet ázsiai régióban megkérdőjelezhetetlen.
A tavaly hivatalosan is elindított kínai Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank több mint 100 milliárd dollárt fog kihelyezni a következő években 57 országban – köztük az összes nyugat-európai EU tagállamban is. A bank az Egyesült Államokban nem fog befektetni.
