Az amerikai technológiai óriások és az EU nem először feszültek egymásnak, közeledik a fordulat? Erről (is) szól az Apple-t sújtó, 13 milliárd eurós ítélet.
A szerzők versenyjogra specializálódott ügyvédek. Korábbi írásaik itt érhetők el.
Hosszú évek óta húzódó eljárás végére tett pontot az EU Bíróság: ítéletében kimondta, hogy Írországnak meg kell téríttetnie az Apple-lel azt a 13 milliárd euró értékű adókönnyítést, amelyben az amerikai techóriás 1991 és 2014 között részesült.
Tiltott állami támogatások – jogtalan versenyelőnyök
Az európai uniós belső piac egyik fontos sarokpontját jelenti az olyan állami támogatás tilalma, amely torzítja az Unióban a versenyfeltételeket. A szabály mögött az a versenypolitikai megfontolás húzódik, hogy egyik uniós tagállam se nyújtson vállalatok számára olyan szelektív gazdasági előnyt, amelynek révén a versenytársak között nem az érdemeken alapuló rivalizálás érvényesül. Másként fogalmazva: a cél az, hogy ne sérüljön az európai uniós level playing field, vagyis az egyenlő versenyfeltételek elve a vállalatok között.
Főszabály szerint tehát tilosak az állami támogatások.
Az állami támogatások ellenőrzésének jogával az EU-ban az Európai Bizottság rendelkezik, amely az elmúlt évtizedekben számos esetben hozott határozatot arról, hogy az állami támogatást nyújtó tagállamnak vissza kell követelnie a jogtalanul nyújtott előnyt a kedvezményezett vállalattól – adott esetben több tízmillió euró értékben.
Számos esetben teljesen egyértelmű, hogy állami támogatásról van szó. Ilyen volt a Malév-ügy is 2012 januárjában. Akkor az Európai Bizottság – a Wizz Air bejelentése alapján – megállapította, hogy a magyar légitársaság jogellenesen kapott nagyjából 100 milliárd forint összegű tőkeinjekciót a magyar államtól.
Más esetekben azonban igen szofisztikált és komplex jogi értékelést kíván az állami támogatás megítélése.
A támogatásnak betudhatónak kell lennie az államnak, annak szelektívnek kell lennie, és előnyt kell biztosítania az érintett vállalkozás számára. Az előny lényegében bármilyen formában – akár adókedvezményként is – megnyilvánulhat.
Erre szolgál példaként az az adókönnyítés, amelyet Írország adott az Apple számára 13 milliárd euró értékben.
A zöld alma esete a zöld Írországgal
A zöld Írországról közismert, hogy a kedvező adójogi szabályozási környezete miatt számos amerikai és egyéb globális vállalatcsoport tartja ott az európai főhadiszállását vagy fióktelepét adóoptimalizálási célzattal.
Az Apple adótanácsadói is lehetőséget láttak az ír adójogban: sikerült meggyőzniük az ír adóhatóságot arról, hogy az Apple kaphasson két feltételes adómegállapítási határozatot, amelyben elismertették azt az adóelszámolási módszert, amelyet az Apple az írországi adóköteles nyereségei kalkulációja során alkalmazott.
Az Európai Bizottság azonban az uniós állami támogatások joga alapján kifogásolnivalót látott az Apple-nek juttatott írországi adókönnyítésben: 2016-ban úgy döntött, hogy azáltal, hogy kizárták az adóalapból az Apple írországi leányvállalatai birtokában lévő, szellemi tulajdonra vonatkozó engedélyek hasznosításából származó nyereséget azzal az indokolással, hogy e cégek központi irodái Írországon kívül (nevezetesen: az USA-ban) találhatóak, az Apple valójában tiltott állami támogatásban részesült. Érdemes megjegyezni, hogy a margón az is megállapításra került, hogy
az Apple által Írországnak fizetett adó mértéke az ottani nyereségének mindössze 0,005%-ára rúgott.
Az Apple fellebbezése nyomán első fokon eljáró EU Törvényszék az Apple-lel értett egyet, és megsemmisítette a gyakorlat jogellenességét kimondó bizottsági határozatot. Az Európai Bizottság azonban nem nyugodott bele a számára kedvezőtlen döntésbe, és megtámadta a törvényszéki ítéletet.
Az EU Bíróság 2024. szeptember 10-én meghozott döntése az Európai Bizottságnak adott igazat és arra kötelezte Írországot, hogy – természetesen: kamatostól – téríttesse meg az Apple-lel azt a 13 milliárd euró összeget, amelyet az adókönnyítés megtestesített az 1991 és 2014 közötti időszakban.
A verdikt végleges, ellene további jogorvoslatnak helye nincs.
Az Apple-re rájár a rúd
Az Apple által jelentett kihívások az Atlanti-óceán mindkét partján komoly eljárások indítására sarkallta a jogalkalmazókat.
Az EU-ban az Európai Bizottság idén tavasszal például közel 1,84 milliárd eurós bírságot szabott ki az Apple-re, amiért tisztességtelen feltételek mellett tette csak lehetővé az app-fejlesztőknek az App Store-hoz való hozzáférést. A közelmúltban zárult le továbbá a Bizottság egy hasonló versenyjogi eljárása, amelyben az Apple végül kötelezettséget vállalt arra, hogy az Apple Pay-t a versenytárs fizetésirendszer-fejlesztők számára is hozzáférhetővé teszi.
Az USA-ban idén versenyjogi per indult az Apple monopolizációs törekvéseivel szemben, kifogásolva, hogy a cég
az iPhone körüli ökoszisztéma létrehozása és fenntartása által mesterségesen nehezítette a fogyasztói váltást más gyártók okostelefonjai felé.
Magánjogi vonalon sem rózsás a techóriás helyzete, egy amerikai bíró ugyanis nemrég végzést hozott arról, hogy csoportos perben érvényesítsen kártérítési igényt az Apple-lel szemben egy fogyasztói csoport.
Az Apple és a többi ún. Big Tech vállalat elleni európai uniós küzdelem fontos sarokpontja – az EU az állami támogatásokra és az antitrösztre vonatozó szabályokon kívül – a Digital Markets Act (DMA), amely komoly kötelezettségeket ró az ún. kapuőrökre – Apple, Meta, Amazon, stb. – annak érdekében, hogy ezeket a vállalatokat némileg visszaszorítsa a monopolisztikus törekvéseikben.
A DMA alapján az Európai Bizottság jelenleg kilenc párhuzamos eljárást folytat az Apple-lel szemben. Ezek egy része ún. „kijelölési határozat”, amelynek célja, hogy arra szorítsa az Apple-t, hogy feleljen meg a DMA elvárásainak. Az Apple-nek fontos változtatásokat kell végrehajtania az App Store-ja felhasználási feltételeiben annak érdekében, hogy az app-fejlesztők méltányosabban férhessenek hozzá az Apple említett platformjához.
Tanulságok – folytatódik a harc további frontokon
Az idén az Európai Bizottság versenyügyi biztosi posztjáról tíz év után leköszönő Margrethe Vestager számára kardinális jelentőségű volt az Apple elleni győzelem. Különösen amiatt, mert a Bizottság a nagyvállalatok – Vestager által agresszívnek titulált – adótervezési gyakorlata elleni fellépése során kénytelen volt több pofont is elszenvedni. Az EU Bíróság ugyanis többek között a Starbucks, az Engie, a Fiat és a McDonald’s ügyekben döntött a Bizottság ellenében, az Amazon-eljárásban pedig úgy határozott, hogy az Amazonnak nem kell visszafizetnie 250 millió értékű adót Luxemburg számára.
Az Apple elleni eljárás megindítása és sikerre vitele azt tükrözi, hogy az Európai Bizottság – hasonlóan az amerikai Igazságügyi Minisztériumhoz és a Federal Trade Commission-höz – rendkívül elkötelezett a Big Tech-kel szembeni határozott fellépésben mind adójogi, mind pedig versenyjogi (antitröszt) tekintetben. Ennek oka, hogy a globális technológiai óriások elleni eljárások mögött egy olyan koherens adó-, verseny- és iparpolitikai nézetrendszer húzódik, amely a monopol- vagy majdnem (quasi) monopol helyzetben lévő vállalatok tevékenységében inherens veszélyt lát a piacok egészséges és fogyasztóbarát működésére nézve.
A számos eljárás egyértelműen mutatja, hogy az Apple a potenciálisan versenytorzító gyakorlatai okán immár többfrontos háborúba kénytelen bonyolódni az uniós és az amerikai hatóságok, illetve fogyasztói csoportok által indított egész pályás letámadás ellen.
Egyelőre megjósolhatatlan, hogy ez a rendkívül konfrontatív jogalkalmazói megközelítés milyen hatással lesz az Apple-re, beleértve annak ösztönzöttségét új termékek és szolgáltatások kifejlesztésére is.
Bassola Bálint és Csillik Kristóf,
versenyjogra specializálódott ügyvédek, Bassola Ügyvédi Iroda / D’Ornano Partners
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
