Számos amerikai finomító küszködött még akkor is, amikor a fúrási boom rekordmagasságba emelte az amerikai belföldi olajkitermelést. A venezuelai olaj mindent megváltoztathat.
Donald Trump szombaton arról beszéld Nicolás Maduro elfogása után, hogy az amerikai olajszektor szereplői részt vesznek a leamortizálódott venezuelai energetikai infrastruktúra újjáépítésében. De kik lehetnek a nagy nyertesei, ha Venezuela visszatér a világpiacra?
A Mexikói-öböl és a nyugati part mentén működő finomítók többségét még az amerikai palaolaj-forradalom előtt tervezték: ezek a létesítmények kifejezetten arra épültek, hogy Venezuelából és Mexikóból importált, nehéz, magas kéntartalmú nyersolajat dolgozzanak fel benzin, dízel, kerozin és más termékek előállítására. Ezzel szemben nincsenek felkészítve a könnyű, alacsony kéntartalmú (light sweet) olaj feldolgozására – arra a típusra, amellyel az amerikai palaolaj-termelők elárasztották a piacot, írja a Wall Street Journal.
Ez az egyik fő oka annak, hogy számos amerikai finomító küszködött még akkor is, amikor a fúrási boom rekordmagasságba emelte az amerikai belföldi kitermelést, miközben lenyomta az irányadó nyersolajárakat.
A jelenség azt is megmagyarázza, miért importál az Egyesült Államok naponta mintegy 6 millió hordó nyersolajat, miközben párhuzamosan több mint 4 millió hordót exportál.
Az amerikai olaj határidős jegyzése pénteken 57,32 dolláron zárt hordónként (a piac hétvégén zárva). Az árak 2025-ben mintegy 20%-kal estek, közel ötéves mélypontra, a kínálat gyors bővülése miatt.
„Az amerikai nyersolaj-termelés felfutása önmagában hatalmas siker, ám mivel a kitermelt olaj döntően könnyű, alacsony kéntartalmú minőség, az Egyesült Államok finomítórendszere nem tudja azt teljes egészében feldolgozni. A meglévő finomítói kapacitások jelentős részét ugyanis kifejezetten nehéz, magas kéntartalmú importolajra tervezték, így a hazai könnyű olaj csak korlátozott mértékben hasznosítható belföldön” – mondta a lapnak Jaime Brito, a vezető globális energia- és árpiaci információszolgáltató, az OPIS finomítási és olajtermékekért felelős ügyvezető igazgatója.
A Mexikói-öbölben és a nyugati parton a legnagyobb amerikai tulajdonú finomítói szereplők, amelyek nehéz (heavy/sour) olaj feldolgozására optimalizált kapacitásokkal rendelkeznek: a Marathon Petroleum, a Valero Energy, az ExxonMobil, a Chevron, a Phillips 66 és a HF Sinclair. Emellett jelentős, nem amerikai tulajdonú szereplők is jelen vannak: például a brit a BP, a Saudi Aramcóhoz tartozó Motiva Enterprises, valamint a Citgo Petroleum, ami a venezuelai állami olajcég, a PDVSA érdekeltsége.
Ugyanakkor számos egyéb körülménynek kell még fennállnia ahhoz, hogy amerikai cégek tényleg hasznot húzzanak abból, hogy Venezuela valamilyen formában visszatér az olaj világpiacára. (Ezekről itt írtunk bővebben.)
„Az, hogy hozzá lehet férni a készletekhez – amelyek egyébként a világ legnagyobbjai – a legfontosabb nehézolaj-termelő ország esetében, igazi fordulat lenne a Mexikói-öböl és a nyugati part amerikai finomítói számára a jövedelmezőség szempontjából” – tette hozzá Brito.
Venezuela sűrű, magas kéntartalmú olaja Brito szerint Indiában és Kínában működő finomítók számára is kulcsfontosságú.
