A járvány kitörése óta először ment személyes találkozóra Pekingbe egy G7 ország első számú vezetője. A német-kínai viszonyban is változást hozott a háború.
Rég volt ilyen magasrangú csúcstalálkozó Pekingben. A Reuters a német küldöttséggel együtt utazó riportere arról számolt be, hogy landolás után mindenkit leteszteltek covidra, a vizsgálatokat a kínai fél részéről vegyvédelmi ruhába öltözött egészségügyi személyzet végezte el. Csak az eredmény (amely Scholz stábja szerint „gyorsan negatív lett”) után kezdhette meg a delegáció a hivatalos programját.
Scholz hosszú idő után az első nyugati vezető Pekingben
A pekingi német nagykövetség tagjainak, akik kapcsolatba kerülnek a küldöttséggel, a szokásos karanténeljárásnak kell alávetniük magukat – hét nap egy szállodában, majd három nap otthon – a kormányzati források szerint.
Kína továbbra is tartja magát a zéró toleranciához a covid kapcsán, nyugati vezetők éppen ezért eddig nem is látogattak Pekingbe (emlékezetes: az év elején Moszkvába látogató Emmanuel Macron francia elnök nem ment bele, hogy az oroszok teszteljék, nehogy a titkosszolgálat megszerezze a DNS-ét). A hatalmában nem rég megerősített kínai elnök, Hszi Csin-ping is csak szeptemberben kezdte újra a külföldi utazásokat, a pártkongresszus óta pedig először találkozik nyugati vezetővel.
Annak, hogy a villámlátogatás egyáltalán létrejött, önmagában üzenetértéke van.
A német gazdaság és Kína
A német gazdaság erősen kitett a kínainak. A Merkel-éra gazdasági modellje arra épített, hogy az akkor még olcsó orosz gázra és a többek között Kelet-Európába a szintén olcsó munkaerő miatt kitelepített kapacitásokra felhúzott német ipar termékeit eladja majd olyan hatalmas piacokon, mint Kína. A német autógyárak számára kiemelten fontos piac lett Kína, a német-kínai viszony pedig az amerikai fenntartások ellenére igencsak gyümölcsöző volt.
Ez a modell most több ponton is megroppant. A mostani csúcstalálkozó egyfajta tesztnek is tekinthető, talán képet kapunk arról, milyen irányt vehet a Nyugat és Kína viszonya.
Németország a háború kitörése után több tabut is felrúgott, fegyverkezési programot indított, katonai segélyt küldött Ukrajnának – és rájött, hogy naivitás volt abban hinni, hogy az oroszok megbízható partnerként mindig olcsó gázt szállítanak majd a német iparnak. A kérdés felvetődik Kína kapcsán is. A kínai-német viszonyban bizonyosan új fejezet kezdődik.
Peking azért is fontos helyszín, mert ez volt az utolsó külföldi állomás, ahova Vlagyimir Putyin ellátogatott a háború megindítása előtt, minden bizonnyal Hszi elnök már ekkor tudomást szerezhetett róla, hogy az oroszok elindítják a támadást.
Ez nem volt Peking ellenére, ugyanakkor az elhúzódó konfliktus már nekik sem érdekük, még ha egy meggyengülő Oroszország kapóra is jön az ázsiai szuperhatalomnak. Kína Tajvant akarja, ezt a legutóbbi pártkongresszuson az újraválasztott elnök egyértelműen deklarálta, ugyanakkor épp most nézik végig Pekingben, mi történik, ha a nyugati érdekszférába tartozó területen háború robban ki. Ebben az érdekszférában Tajvan sokkal inkább benne van, mint Ukrajna volt a háború előtt.
„Az olyan befolyásos hatalmaknak, mint Kína és Németország, együtt kell, hogy működjenek a változások és a káosz idején”
– idézte a találkozó után Hszi diplomatikus szavait a kínai állami tévé.
Ez az új időszámítás: keleti zárás?
A német kancellár a találkozó előttre időzített egy vendégkommentárt a Frankfurter Allgemeine Zeitungba, amiben világosan lefektette a Kínával kapcsolatos alapállásokat.
- Kína és Németország egyenrangú felek.
- A gazdasági együttműködést nem szabad leépíteni, de az egyoldalú függőségeket fel kell számolni. Scholz elsősorban a nyersanyagfüggőségről beszélt, több beszállított kell találniuk.
- Ahogy a németek bánnak a hozzájuk érkező kínai cégekkel, ezt várják el a kínai piacon a német vállalatokkal szemben is, mert a kölcsönösségtől egyelőre távol állnak a felek.
- Az EU-Kína viszonynak 3 rétege van: egyszerre partnerek, gazdasági versenytársak és politikai riválisok.
- Tárgyalniuk kell a szabadságjogokról és a kisebbségek helyzetéről, Berlin nem nézi jó szemmel az egyre autoriterebb kínai törekvéseket.
- Tajvan: Berlin az egy Kína elvét vallja, de a status quótól csak békés eszközökkel lehet bármilyen irányba eltérni, a nemzetközi szerződéseket be kell tartani.
- Nem lehet szó arról, hogy Kína „igényt tarhat hegemón dominanciára vagy akár egy sinocentrikus világrendre”.
- Ugyanakkor Scholz szerint a világnak szüksége van Kínára, példaként a covid elleni globális küzdelmet hozta fel, ami nem lehet sikeres Peking nélkül.
A háború szorosabbra vonta a német-amerikai együttműködést, amit Trump idején inkább a bizalmatlanság és a távolságtartás jellemzett, éppen Berlin Kína-politikája miatt is. Hszi pedig minden bizonnyal azon lesz, hogy éket verjen a szövetségek közé.
