Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Vissza kell foglalnunk a városi tereket, hogy tudjunk hol sétálni és sportolni

Vendégszerzőnk előző írásában az autós korszak előtti városi terek és az utcai sport közös történetét mutatta be. Mindez régebbre nyúlik vissza, mint elsőre hinnénk. A cikksorozat új részében röviden bemutatja, mit vesztettünk az autók térnyerésével és víziót kínál a járványhelyzet utáni élethez.

Játszóterek és grundok

Az autóipar agresszív terjeszkedése, a mindent elárasztó autóforgalom és a parkolóhelyek által elfoglalt hely a sportot a falak mögé űzte, a beltéri sportolás azonban nem mindenkinek volt elérhető, a korabeli parkok pedig a gyerekek és a szegények előtt zárva maradtak.

A városi játszóterek szinte napra pontosan egy időben születtek a személyautóval, hiszen a kezdetekben rengeteg gyermekbaleset történt az utakon.

Korabeli amerikai közlekedésbiztonsági plakát 1958-ból. A gyerekek akkor különösen ki voltak téve a veszélynek

A játszóterek és grundok azonban lassan és nem minden negyedben fejlődtek, így a szegényebb rétegek alternatív játékokat találtak ki; így született meg a street workout, a streetball, vagy az American handball, vagyis a tenyeres fallabda is.

Kísérlet a visszafoglalásra egy városiasodó térben

Ezek a kezdeményezések azonban nem bizonyultak elégségesnek: ahhoz, hogy a sport egy egész iparág elől foglalja vissza a köztereket, tömegek kellenek. A 80-as években kitört a fitnesz láz, addig ugyanis az egészség és mozgás közötti összefüggések nem voltak bizonyítottak.

Az akkoriban induló városi futóversenyek szintén óriási tömegeket kezdtek megmozgatni, így a divat is követte a trendet és a sportos formákat, outfit-et reklámozta.

A 21. században az egészséges életmód már virágzik, azonban az elhízásból eredő betegségek is, melyek az első öt halálozási ok között szerepelnek a világban és, melyek óriási terhet rónak az egészségügyi rendszerekre.

A mozgáshoz pedig tér kell, ami fogytán van. 1950-ben a világ népességének még kevesebb mint 30 százaléka élt városokban, 2010-re ez az arány megfordult, a városlakók száma meghaladta a vidéki lakosokét, 2018-ban pedig már a népesség 55 százaléka városi térségekben lakik.

A trend hasonló Magyarországon is: az elmúlt kétszáz év során nagyon alacsony szintről 72 százalékra nőtt a városi lakosság aránya a vidékivel szemben, a folyamat pedig nem állt meg, harminc év múlva ez az arány akár 82 százalék is lehet a kutatók szerint.

Majd megnőnek azok a városok, meg úgyis lesznek újak is, mondhatnánk. A növekedéssel azonban csökken a tér és a zöldfelület, és a sűrű városmagok – ahol az igazi élet folyik, amit mindenki élvezni, vagy keresztezni akar –, mérete pedig adott, nem változik.

Van megoldás a járványok idejére is

A koronavírus megváltoztatta a világot, ahogy minden korábbi nagy világjárvány is. Ennek alapján elmondható, hogy egy dolog minden járványban azonos: mégpedig az, hogy lefolyásukat követően a városi terek és utcák mindig és mindenhol növekedtek, hiszen a vírust csak úgy lehet szabályozni, ha megfelelő levegőt és teret biztosítunk a lakosoknak.

A városokat tehát ismét újra kell szervezni, hogy egy következő járvány ne döntse be a világ gazdaságát, ne pusztítson el több millió embert és ne sodorjon több százmillió családot a megélhetés küszöbére. Ehhez pedig vissza kell venni a forgalom által ideiglenesen elvett területet és minden város minden egyes negyedében 300 méteres sugaranként

zöld szigeteket, parkokat kell fejleszteni, melyek gondoskodnak a megfelelő levegőről és ahol a növekvő városi lakosság kikapcsolódik, találkozik és sportol.

A 300 méter sugarankénti parkok elhelyezését számos tanulmány és ebből született egyéb cikk javasolja, melyek egyrészt a városi ökoszisztéma egyensúlyát, az ember által kibocsátott gázok (szén-dioxid, szén-monoxid, por, stb.) eloszlását és feldolgozását szolgálják, másrészt pedig ez az a távolság, melyet a városi lakosok rendszeresen, akár gyalogosan is megtesznek.

Fájdalmas lesz, nem vitás, azonban unokáink úgy fognak visszatekinteni, mint amilyen képtelennek mi tekintünk a kolera idején szennyvízben úszó városokra, melyek több tízmillió emberáldozatot követeltek.

Mezős Balázs
városkommunikációs szakember, a Budapest Urban Games alapítója

Főbb források: KSH, Robert Crego: Sports and Games of the 18th and the 19th Centuries, British History Online: Leisure and Culture: Sport after 1700, Martin V. Velosi: The Automobile Shapes The City

Borítókép: Maksim Shutov / Unsplash

A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.

Oszd meg!

Arra fókuszálunk, hogy mi az emberek természetes erőssége, és a vezetőségi időnket arra szánjuk, hogy megpróbálunk lehetőséget találni nekik, hogy minden nap használhassák ezeket az erősségeiket.

Sheryl Sandberg, a Facebook ügyvezető igazgatója