Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

fotó: Sebestyén László

Üzlet varázsütésre – a Szabó család évtizedek óta a mágiából él

A Figaro bűvészbolt sok évig a hazai piac egyeduralkodója volt, hosszú ideig még konkurenciája sem akadt. Az aprócska varázsüzlet 1969-es alapítása mérföldkő volt a magyar szcéna életében: igazi bűvészkeltetőként működött, ahol a ma ismert honi mágusok zöme elmormogta élete első varázsigéjét. Próbálkozó versenytársak azóta már fel-felbukkannak, de fel kell kötniük a gatyájukat: a Figaro presztízsének, kínálatának és szolgáltatói színvonalának hála egy időre még biztosan a magyar bűvészboltok koronázatlan királya lesz.

Ollóból varázspálca

1950 táján, a Bartók Béla úton, pár üzlettel a leendő Figaro bűvészbolttól arrébb, Id. Szabó István fodrászmester már sokadszorra vágja egyik állandó kuncsaftja, bizonyos Herczeg János haját. Az átalakítandó frizura tulajdonosa bűvész, aki a nyírások közben gyakran sztorizik szakmájáról a frizőrnek. Szabó úr oly annyira kedvet kap a bűvészkedéshez, hogy ollóját varázspálcára cseréli, majd Herczeg segítségével megtanulja a hivatás alapjait. A hatvanas években bejárja egész Európát és fellépő bűvészként azzal szembesül, hogy

miközben a keleti blokkban nincsenek bűvészkellék üzletek, nyugaton szép számmal akadnak ilyen kereskedések.

A mágus a magyarokkal is meg szeretné ismertetni a különleges hivatás alapjait, valamint bővíteni kívánja a szűkös hazai eszközkínálatot is. Bűvészboltot nyit a Bartók 31. aprócska helyiségében, amit korábbi szakmája iránti tiszteletből Figaronak nevez el. A bűbájbutik negyvenkilenc év után, 2018-ban is rendületlenül működik.

fotó: Sebestyén László

Szabó István, Kaszányi Roland és a műmosómedve. Fotók: Sebestyén László

„A magyar bűvészek számára a bolt nagy lehetőséget jelentett, itt szereztek be mindent, ami a fellépéshez kell. A rendszerváltás előtt ez sokkal nehezebb volt, itthon gyakorlatilag lehetetlen” – meséli a harmadik generációs Szabó István, az alapító unokája, aki a nagypapa és az édesapa halálával átvette az üzlet vezetését.  A Figaro akkori vezetője, Id. Szabó végül a kisiparosokban látta a megoldást, a kellékeket (így például a golyós kelyhet) velük gyártatták le. Szabó úr megtalálta a piaci rést,

rajtuk kívül nem csak a fővárosban, de az egész országban nem volt más bűvészkellék-elosztó.

Annak ellenére, hogy a költséges alapanyagok és a mesterek bérei miatt a tartozékok akkoriban még drága mulatságnak számítottak, nem csak az árukészlet, de a vevőkör is folyamatosan duzzadt.

Az első öt évben az egyébként is kicsi helyiség megosztva működött, Szabóék közösen bérelték egy fényképésszel, aki műteremként használta a saját térfelét. 1974-ben a fotós távozott és a huszonegy négyzetméteres ingatlan onnantól kezdve csak a bűvészkellékekről szólt.

fotó: Sebestyén László

A kilincset már a nyitás óta egymásnak adták a lelkes amatőrök és a szakma krémje is. „Valahol ott ült Rodolfo is, ahol most te” – mutat felém Szabó István, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy abban a sarokban ücsörgök, ahol egykor a leghíresebb magyar bűvész gyakorolt. A Figaroban van minden, ami szem-szájnak ingere:

végtelen mennyiségű kártyapakli, lebegésre alkalmas pénz, szellem lámpa és nyakátszúró, a pénztárgép mellől pedig egy kupac műujj várja a lelkes vásárlókat.

Náluk a bűvészet összes alfajához (mikromágia, stand-up, mentál, gyermekműsor, illúzió, manipuláció, általános bűvészet) szükséges kellék megtalálható.

Ami a Moszkva térnek az óra, az a Bartók útnak a Figaro

„Pista bácsi egészen haláláig itt dolgozott és párszor felhívott, hogy be tudnék-e segíteni a boltban” – meséli Kaszányi Roland alias Rolando, aki egykor beugrósként kezdett a Figaroban. A főállásban bűvészkedésből élő srác és az üzlet találkozása sorszerű volt. A fiatal fiú épp David Copperfield illuzionista munkásságával ismerkedett, mikor teljesen véletlenül, egy séta alkalmával felfigyelt a bűvészboltra. „Bejöttem és nézelődtem, majd nem sokára meg is lett az első trükköm. Minden nap, suli után lejártam Pista bácsit fárasztani, aki az összes kérdésemre válaszolt. Pont ezt szerettem meg a boltban” – meséli Roland, aki azóta már Pisti és egy harmadik bűvész mellett masszív tagja az üzlet mindennapjainak.

fotó: Sebestyén László

Roland és Pisti is egyetértenek abban, hogy a puszta piaci előny még nem lett volna elég ahhoz, hogy évtizedekig fennmaradjanak.

A vásárlók nem csak terméket kapnak, hanem iránymutatást is, melyek alapján elindulhatnak a pályán.

„A konkrét fizikai kellékekben is el lehet veszni, de ez a bűvész szakma egyébként is egy rögös út. Mi ezen tudunk könnyíteni, megmutatjuk, hogy az alapvető kézügyességi fogásokon túl még mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen” – mondják a srácok. Pisti üzleti filozófiájuknak azt tartja, hogy a puszta terméktranzakción túl a vásárló tanácsot és patronálást is kap, legyen szó amatőrről, vagy profi bűvészről. Abban is segítenek dönteni, hogy mi áll jól az adott művésznek, míg a helyiségben lehetőség van a gyakorlásra is (ugyanott, ahol anno Rodolfo is tréningezett). A falak egyik illusztrációs eleme, hogy a náluk megforduló bűvészek szignózzák a felületet.

„Vannak visszajáró barátaink, akik minden nap lejönnek, és itt töltenek 2-3 órát. Tegnap például egy kolléga járt itt, aki három hónapos szerződésekkel egy svéd hajón bűvészkedik. Szeretett volna javítani a műsorán, mi meg megnéztük és megbeszéltük, mit érdemes változtatni és csiszolni rajta.”

fotó: Sebestyén László

Annak ellenére, hogy az internetes videók korában már számos trükk elsajátítható az online platformokról, Pistiék szerint ők nincsenek veszélyben.

A bűvészkedés nem csak a trükkök elsajátításából áll, a jelentősebb hányadát a performansz és a kiállás adja, amit képtelenség megtanulni egy videó alapján, mivel ahány bűvész, annyi stílus.

Bár időnként fel-felbukkan egy konkurens cég, velük hasonló a helyzet, mint az online üzletekkel: hiányzik belőlük a személyesség varázsa. Aki a Figaroba betér, egy szubkultúra része lesz, a különbség a tagok között csak annyi, hogy valakiből profi válik, míg más tökéletesen elvan a család szórakoztatásával. A csapat párszor már külön eseményeket is rendezett a mellettük lévő galériában, a terv pedig az, hogy ezeket a varázsdzsemborikat bővítsék, esetlegesen rendszeressé tegyék.

A modell úgy tűnik, hogy működik sőt, a Figaroról még az is hallott, aki alapvetően nem érdeklődik a bűvészet iránt. „A Bartókon sok üzlet van, aminek a honlapjára az van kiírva, hogy a bűvészbolt mellett” – mondja Pisti, míg Rolandot múltkor az orvosánál érte meglepetésként, hogy a doktor kapásból tudta, páciense hol dolgozik. Személy szerint nekem is könnyű dolgom volt akkor, mikor az utolsó pillanatban tájékoztattam a fotós kollégát, hogy hova kell jönnie. Már épp elkezdtem magyarázni, hogy hol van a helyszín, de a Figaro szó hallatán nem kért az instruálásomból, ismerte a járást.

A nyúl már annyira ’90-es évek

„Pénzt nem fektetünk a marketingbe, csak energiát és segítőkészséget” – mondja Pisti, aki azért azt elismeri, hogy nekik is lépést kell tartaniuk a mai igényekkel. A Figaronak van egy saját Youtube csatornája (5550 feliratkozó), egy Instagram oldala (2035 követő) és egy Facebook-oldala is (2707 lájkoló). A platformokra egy fityinget sem költöttek, az összes elérés organikus. „Marhára élvezzük ezeket a csatornákat, ha épp nincs vevő, ezzel szórakoztatjuk magunkat és csinálunk egy videót.”

fotó: Sebestyén László

Vannak azonban olyan tradíciók, amik a mai napig nem változtak. „Művészbetegség, hogy mindig van nálunk kártya” – mondja Roland. „És nyúl?”- teszem fel a kérdést, amire kapásból érkezik a nemleges válasz. „Az nincs, de van egy mosómedvénk, amivel el lehet játszani, hogy él”- mondja, és már mutatja is. És valóban: ha gyerek lennék, biztosan elhinném, hogy a színes hacukákba öltözött bűvész testén egy élő állat vonaglik (és azzal a lendülettel világgá is futnék).

A termékek beszerzések módszerében egy látványos evolúció írható le. A ’70-es években az áru nagy részét kisiparosokkal gyártatták és bizonyos termékek annyira népszerűek voltak, hogy még külföldön is vásárolták, a lebegő magyar sétabotot például rendszeresen vitték át Ausztriába. Id. Szabó István, majd fia, Ifj. Szabó István sűrűn kijártak a nemzetközi bűvészkongresszusokra is, ahol az úgynevezett dealer roomban lehetőségük volt a termékek eladására és vásárlására. Bár saját gyártmányok még mindig vannak (például a szintén a Figaro-istállóból indult bűvészvilágbajnok, Hajnóczy Soma termékeinek különc polca van), ma már két állandó beszállítótól rendelnek. Az egyik az olasz Di Fatta Magic, míg a másik az amerikai Murphy’s Magic, ami az ottani legnagyobb bűvészkellékkel foglalkozó nagykereskedés.

Ma már könnyedén lehet követni a trendeket, amint kitalálnak valami újdonságot a piacon, az már jó eséllyel két hét múlva a Figaro polcán van.

A bűvészek szerint maga a trükk is lehet termék, de levédetni nehéz, így más, leginkább íratlan etikai szabályok uralkodnak a szcénában. „Ha valaki úgy gondolja, hogy ellopták az ötletét, akkor onnantól kezdve ez a zárt közösség ki fogja közösíteni és a jövőben elég nehéz lesz ezekben a körökben mozognia.”

Pisti és Roland nem csak a vendégek miatt gyakorolnak be pár trükköt, mindketten aktív fellépők. A bűvészeknél is erőteljesen jelen van a szezonalitás, az őszi hónapok (amikor a színházi estek beindulnak) a legerősebbek, a december pedig a csúcsidő, ilyenkor esik be a legtöbb felkérés. Pistiék cáfolják azt a sztereotípiát is, mely szerint a szakma elsősorban a gyerekeknek lett kitalálva. „Több gyerekműsor van, de ezek kevesebbet fizetnek, mint a felnőtteknek szóló showk, szóval bevétel szempontjából ugyanaz jön ki” – mondja Rolando, aki szerint a bűvészetből meg lehet élni, de nem úsznak a pénzben. Ami a boltot illeti, a negyvenkilenc éve működő Figaro az élő példa arra, hogy itthon van még igény a bűvészkedésre. „Nem keresünk milliókat, de az üzlet fenntartja magát” – mondja a tulajdonos. „Aki gazdag akar lenni, annak egyszerűbb, ha nyit egy éttermet.”

A későbbiekben, Szabó István szeretné, hogy jövendőbeli gyermeke (aki, ha fiú lesz, természetesen a Szabó István nevet kapja majd) is folytatná a szakmát, de mint mondja, nem fogja kényszeríteni semmire. „Én sem azért bűvészkedtem, mert családi kényszer volt és nagy kést tartottak a torkomhoz. Ez egy egyéni út” – mondja zárszóként, én pedig örömmel konstatálom, hogy megúszom a riportot anélkül, hogy egy pénzérme kerülne elő a fülem mögül.

A Figaro műsorszám: a nagypapa egyik leghíresebb karakterszáma, mely során különböző fodrászkellékekkel dolgozott. Az eszközök hol megjelentek, hol pedig eltűntek a színpadon, a show végét pedig egy cigaretta-manipulációstrükk koronázta meg. Idősebb Szabó István egy nagy címer különböző pontjait megérintette az égő cigivel, majd pillanatok múlva kiégett benne a Figaro felirat.

 

Éves bevétel: körülbelül 10 millió forint

 

Jó ízlés! Milyen szörnyűséges dolog. Az ízlés a kreativitás gyilkosa.

Pablo Picasso