A Dunakanyarban nemrégiben nyílt meg Magyarország első teakertje. A tulajdonossal, Varga Mariannával szeptemberben, a teavirágzás kezdetekor beszélgettünk a bő ezer négyzetméteres kertben, ahol török és holland teák termesztésével kísérletezik és teakóstolókat tart. A magyar teaprojektről a 2019-es Forbes Gazdában már írtunk, és bár a Marianna által indított „Nagy Magyar Teaforradalomra” még várni kell, rendületlenül megy előre még akkor is, ha egyelőre talán ő az egyetlen, aki igazán hisz a Magyarországon termelt teában.
Csepegő esőben és kissé fülledt időben érkezünk a váci teakert tekintélyes lánccal és lakattal lezárt bejáratához. Majd a kertben lévő takaros kis faház előtt feltárul a lejtős telek, rajta három rendezett sorban nagyjából 70 teacserje, a háttérben pedig a Naszály-hegy. A Duna közelsége miatt itt magasabb a páratartalom, ami jobb a teáknak, a lejtőnek pedig a csapadékvíz-elvezetés és a téli fagyok elleni védelem szempontjából van jelentősége, magyarázza Marianna, miközben kinyitja a kisházat, és kihoz a teraszra egy kis asztalt és két széket. „Úgy az igazi, ha meg is kóstolod a teákat”, és már pakolja is a csészéket és a teáskannát.
Igazi kuriózum most a teavirág tea, a teák (latinul Camellia sinensis, amelyből Marianna brandje, a Kamélia Kert is származik) épp most ontják gyönyörű fehér virágaikat.
Idén a jó időnek köszönhetően már szeptemberben virágzott a tea. Fotó: Sebestyén László
Marianna a teacserje Hollandiában, kifejezetten az európai klímára nemesített változatát ültette itt, illetve egy török variánst. Törökországban is nagy hagyománya van a teatermesztésnek, de talán azért nincs annyira a köztudatban, mert nem exportálják, inkább belső fogyasztásra termelnek, mondja.
Sokat kell babusgatni
Marianna, aki a Kertészeti Egyetemen (ma: Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem) végzett gyümölcskertészként,
két és fél éve kísérletezik a teatermesztéssel Magyarországon, amivel abszolút úttörő ezen a területen.
Korábban (akkor még nem saját területen) a Pest megyei Galgahévízen volt egy ültetvénye, a váci kert azonban már a végleges helye a növényeknek. Első kísérleteihez képest most egy új ültetési módot talált ki: nagyobb sortávot hagy a növények között, közéjük pedig fehér herét vetett, ami biztosítja a nitrogén-utánpótlást, nem kell műtrágyázni a növényeket. Ezenkívül bakhátra (magasított ágyás – a szerk.) ültette a teatöveket, agrofóliával lefedve a köztes részeket, így kevésbé gazosodnak, és a normál ültetési módhoz képest feleannyiszor kell locsolni a növényeket.
A teatövek – már „felnőttnek” számító, 5 éves növények – most még jól elkülönülnek egymástól, de Marianna reményei szerint 2-3 éven belül sövénnyé nőnek össze. A tea számára a szeptember végi interjú idején még ideális az éppen mért 21-22 fokos hőmérséklet, mert 20-30 fok a legkedvezőbb a növekedésük szempontjából, de lassan a télre is gondolni kell: a hideg átvészelése érdekében fólia alatt lesznek majd a teák, a nyári, 30 fok feletti időjárásban pedig árnyékoló háló bevetését tervezi.
Az általa ültetett, európai teának nevezett fajtát egy holland kertész nemesítette majdnem egy évtizedes kutatómunkát követően, így kifejezetten az európai éghajlatra szánják és mínusz 15 Celsius-fokig ellenálló, de a szélsőséges, vagyis nagyon hideg és nagyon forró időjárás ellen azért védeni kell.
Annyi a titok, hogy a növénynek ötéves koráig meg kell próbálni faiskolai körülményeket biztosítani, „sokat babusgatni, és onnantól sokkal ellenállóbbak”.
Marianna két és fél éve vágott bele a teatermesztésbe. Fotó: Sebestyén László
„Nem várható, hogy mindenki olyan szenvedéllyel álljon hozzá, mint én”
A sorok között az ültetvényen végigmenve Marianna csodálattal nézi az újabb és újabb virágokat a növényeken (babusgatásból nincs hiány), én pedig közben próbálom kiszúrni, vajon miben különbözhet egymástól a török és a holland teacserje. Miután a leveleket óvatosan megfogdosva sem sikerül rájönnöm, Marianna kisegít: a török teanövénynek vastagabb, keményebb a levele, és a széle is cakkosabb, mint a holland teának, így összességében ellenállóbb, hidegtűrőbb is.
Most arra szeretne rájönni, hogy azonos területen, és azonos ültetési móddal melyik viseli jobban a telet, erre 2-3 szezon kell majd.
A teraszra visszatérve júniusi szedésű fehér teát és teavirágteát kóstolunk. A fehér tea, amit kóstolunk, lágy ízű, világos színű, aztán ahogyan idősödik a növény és mélyebbre hatol a gyökérzete, úgy lesz komplexebb az íze, tudom meg a tényleg lágy ízű teát kortyolgatva. Az Európában termett teának egyébként is mindig édesebb az íze-utóíze, mint az ázsiaiaknak, mert nálunk hiányzik a vulkanikus talaj. A teavirágtea koffeinmentes (a tealevél tea viszont koffeines), nyugtató, édeskés teát ad. Ezenkívül látványnak sem utolsó, ahogyan a leszárított virágok áznak. A tea októbertől februárig virágzik szobahőmérsékleten, vagyis a lakásban tartott növények jól bírják, kinn az első fagyokig hoznak virágot. Idén a meleg időjárás miatt már szeptemberben elindult a virágzás.
Miért fekete a fekete, és miért zöld a zöld tea?
Legyen szó fehér, zöld, fekete vagy oolong teáról, mindegyiknél a teacserje rügyét és két felső levelét szedik le, és kizárólag a feldolgozás módjától függ, hogy végül mit írnak a zacskóra.
Fehér tea – A leveleket megszárítják, további feldolgozás nincs, így ez a leglágyabb ízű, legüdébb tea.
Zöld tea – A leveleket szárítás után fonnyasztják (a kínai típusú zöld teánál sütéssel, a japán típusúnál gőzöléssel érik el a fonnyadt fázist), sodorják, majd szárítják.
Fekete tea – A fonnyasztott leveleket sodrás után 20-24 óráig fermentálják, vagyis erjesztik, ekkor lesz a zöld színből rézvörös vagy fekete, és utána szárítják.
Oolong tea – A zöld és fekete tea közötti átmenet, kevesebb ideig, 8-10 óráig fermentálják, és utána már szárítják is.
Forrás: Forbes Gazda, 2019
Tealevelek és teavirág a váci kertből. Fotó: Sebestyén László
Amikor még 2019-ben először beszélgettünk, összesen több mint 2000 tő teával 14 magyarországi termelő kapcsolódott be a hazai, kísérleti teatermelésbe a Marianna által kitalált termelési technológia mellett. Ő koordinálta az ültetést, gyűjtötte össze és látta el szaktanácsokkal a termelőket a Hollandiában a tea nemesítőjétől tanultak alapján. Sajnos mégsem lett teaforradalom, a termelők többsége azóta felhagyott a tevékenységgel, és bár vannak lelkes teagazdák, akik folytatták, de ők jellemzően csak saját fogyasztásra termelnek. Marianna csalódott ugyan emiatt, azt mondja azonban, hogy ez türelemjáték, több év kell, mire beérnek az erőfeszítések, és nagyobb mennyiség szedhető a teacserjékről, ráadásul addig is nagyon sok odafigyelést, 2-4 naponkénti nyomonkövetést, munkát igényel a növény; ebbe sokan nem gondoltak bele.
„Nem várható el, hogy mindenki olyan szenvedéllyel meg elánnal álljon hozzá, mint én, mert nekem ez fontos, én máshogy tekintek erre.”
Hosszútávfutásra kell berendezkedni
Európában nem ő az egyetlen, aki teatermesztésbe vágta a fejszéjét: több európai országban próbálkoznak teatermesztéssel. Hollandiában, Angliában és Skóciában is kereskedelmi forgalomban van már az európai tea. Nekik ugyanakkor volt némi előnyük: 11-12 éve kezdték termeszteni. A többi európai termelővel beszélgetve Marianna úgy látja, egy évtized kell a kereskedelmi mennyiséghez, mivel a teacserje is nagyjából 10 év alatt éri el végső, 120 centiméteres magasságát. Európában ez tényleg időigényes műfaj,
„hosszútávfutásra” kell berendezkedni, mert bár a klímához igazodik a tea, vagyis nem pusztul ki, de novembertől májusig nem igazán nő, hosszú a nyugalmi időszak.
Idén nyáron négyszer tudott szedni saját növényeiről a váci kertben, ami még nem kereskedelmi mennyiség, de az általa rendszeresen tartott a teakóstolókon, workshopokon és mostmár a kertlátogatásokon is lehet kóstolni.
Tíz év, mire az európai klímán mennyiséget lehet szedni a teából. Fotó: Sebestyén László
Előbbieket ősztől tavaszig tartja, és a teaszertartás, illetve a teák iránt érdeklődőket éri el velük, nyáron pedig jöhet a teakerti látogatás, amivel egy másik célcsoport, kifejezetten a kertbarát közösség, a termesztés, a magyar teák iránt érdeklődők érkeznek hozzá. Webshopjában európai (holland, grúz, azori-szigeteki teákat forgalmaz), de japán, indiai és kínai teák is kaphatók.
Tervei között szerepel, hogy a kertbe más teanövényeket is ültet, például japán yuzu cserjét, hibiszkuszt, kamillát, körömvirágot, levendulát, és a már meglévő bodza virágából, és a diófa leveléből is készül majd tea.
Szeretne grúz teákat is beszerezni, de ez eddig nem sikerült, mert ott éppen most élesztik fel a régi teatermelői hagyományokat, és egyelőre nem adnak el külföldre teát,
kevés helyen szaporítják a növényt. Skóciában kísérleteznek még nepáli teákkal, Marianna később, tőlük is venne cserjét, illetve szeretne majd saját teát szaporítani, de ahhoz sok tapasztalat kell.
Ipari mennyiséget nem termelne, de nagyjából azt szeretné elérni, amit a skótok elértek bő tíz év alatt: van kilenc termelő, akik saját webshopjukban értékesítik az európai teát, de csináltak egy közös márkát is, ez a skót tea, és azt közösen értékesítik.
Neki is ez az álma, szeretne maga köré 4-5 lelkes termelőt, akikkel közösen értékesítenék a magyar teát.
Velük lehetne kevés, de exkluzív helyekre beszállítani, például olyan éttermekbe, ahol fontos, hogy csak magyar alapanyagokat használjanak. Több kávézó, cukrászda, étterem is megkereste már, de egyelőre nem tud mennyiséget szállítani. A kísérletek lezárulása után még pontosabb instrukciókkal tudja majd ellátni a termelőket, és biztosabbra vehető a siker, mondja.
Szakmai tudását a hazai agrárium is elismeri. Fotó: Sebestyén László
Arra a kérdésre, hogy
honnan van ennyi kitartása, először nevetve csak annyit mond, „hát most már engem is izgat, hogy melyik teafajta való ide hozzánk”.
Aztán komolyabban folytatva azt mondja, az apró sikerekből, visszajelzésekből táplálkozik. „Ha ezek nem lennének, már lehet, hogy nem beszélgetnénk itt”. Apró siker az is, ha virágzik a tea, de visszatöltik a látogatók, teakóstolók pozitív visszajelzései is. Szakmai tudására sokan adnak, egyetemeken kétszer is volt külső szakmai konzulens teás diplomamunkáknál, illetve a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) csoki-, kávé- és teaszakértő mesterképzésen óraadó tanár, egy amerikai teás applikáció, a MyTeaPal fordítását lektorálja, az Év agrárembere versenyen pedig idén a fenntarthatósági kategóriában a top háromba jutott.
