A makroelemzők jelentős része konstans recesszióvárásban van az USA gazdaságával kapcsolatban az elmúlt közel másfél évben. A legtöbben 2023-ra várták a recessziót, aztán mivel ez finoman szólva elmaradt, a recessziós várakozások is csak tolódnak évről évre. Most a legpesszimistábbak 2024 végére vagy 2025 elejére várják a világ legnagyobb gazdaságának hanyatlását. A kemény bizonyítékok, vagy ha úgy tetszik a gazdasági adatok egyelőre nyilvánvalóan cáfolják ezt.
(A szerző befektetési szakember. Korábbi cikkei itt érhetők el.)
Amikor a gazdaság várható alakulásáról elmélkedünk, akkor a legtöbb esetben történelmi analógiákból indulunk ki. A mostani helyzet sem más, a recessziót várók alapvetően arra az analógiára mutatnak, hogy bármikor eddig a történelemben, amikor az amerikai munkanélküliségi ráta 1 százalékpontot emelkedett, recesszió lett a vége.
Ezzel az elmélettel két gond van. Egyrészt a történelmi analógiák sem jönnek be mindig, és mindig van egy első alkalom. A másik probléma a fenti állítással, hogy azok, akik recesszióra számítanak, a munkaerőpiac elmúlt időszakban látható lazulását égi jelnek tekintik. De mi is a helyzet valójában?
A helyzet az, hogy a munkaerőpiac egy extrém feszes, történelmi távlatban sose látott feszességből konszolidálódik. Ha marad ez az ütem, akkor a munkaerőpiac feszessége az év végére talán a covid előtti szintekre süllyedhet.
De emlékezzünk vissza egy pillanatra, várt bárki is recessziót 2019 végén azért, mert túl laza a munkaerőpiac? Nem, egyáltalán nem várt.
Tehát szerintem a munkaerőpiac normalizációjából nem következik egyenesen recesszió. Ezt a tézist erősíti az a tény, hogy a vállalatoknál a munkaerő-leépítési arány, rendkívül alacsony, egyáltalán nem emelkedik. Magyarul a vállalatok ragaszkodnak a munkaerőhöz, ami nem épp arra utal, hogy rosszak lennének a gazdasági kilátásaik.
Kanyarodjunk vissza a fent említett történelmi analógiához. Nyilván, ha a vállalatok elkezdik kirúgni a munkavállalókat, mert rosszak a gazdasági kilátások, és így megnő a munkanélküliségi ráta, akkor persze recesszió lesz, de most pont nem ez az analógia játszódik le.
A munkaerőpiac valójában nem azért lazul, mert a vállalatok elkezdték kirúgni az embereket, vagy lecsökkent a munkaerő-keresletük, hanem azért, mert a migráció pótolja a hiányzó kínálatot. Namármost,
ha többen dolgoznak, a meglévő munkavállalóknak pedig stabil az állása, akkor abból így nehezen lesz recesszió akárhogy is számoljuk.
A munkaerőpiaci adatok pedig az USA-ban továbbra is nagyon erősek, a munkaerőpiac extrém feszessége lazul, de ez inkább egy normalizálódás semmint recessziós indikátor.
Nyilván, ha a fenti indikátorokban változás van, változtatni kell az állásponton is, magyarul ha a vállalatok leépítésekbe kezdenek, az egy valódi indikátora lesz annak, hogy a gazdasági kilátások tényleg romlanak. Ugyanakkor az idei évben eddig beérkező adatok ennek az ellenkezőjét mutatják, és ezzel párhuzamosan az USA gazdasága is felülteljesítette a várakozásokat.
Továbbra is azt gondolom, hogy ha az USA munkaerőpiaca az idei évben eddig látott egészséges tendenciákat mutatja fel, akkor korai bármilyen recessziótól tartani.
Gyurcsik Attila,
az Accorde Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
