Sorban jelzik az Európai Unió tagállamai, hogy támogatják Ukrajna gyorsított felvételét az EU-ba, pedig a csatlakozásról eleve csak akkor lehet beszélni, ha az ország szuverén marad. Egy elhamarkodott döntés az uniós egység szempontjából sem lenne előnyös, de az sem biztos, hogy a csatlakozás Ukrajna javára válna. Szakértőket kérdeztünk.
Hétfő délután Volodimir Zelenszkij ukrán elnök bejelentette, hogy aláírta az EU-s csatlakozási kérelmet, ezzel Ukrajna indítványozta, hogy uniós taggá válhasson. Az elnök már szombaton kijelentette, hogy Ukrajna számára kedvező lenne. Kedd estére nyolc ország jelezte, hogy engedélyezné az azonnali csatlakozást, Bulgária, Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia közös nyilatkozatban jelezték álláspontjukat. Szijjártó Péter külügyminiszter szerda délelőtt jelentette be, hogy Magyarország is támogatja Ukrajna gyorsított EU-felvételét.
Arról, hogy ez a forgatókönyv mennyire reális, dr. Gálik Zoltán egyetemi docenst, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének kutatóját, valamint Gyévai Zoltánt, a brüsszeli székhelyű EU-Monitor főszerkesztőjét kérdeztük.
„A kijelentés (Zelenszkij szombati kijelentése – a szerk.) leginkább politikai üzenetnek tekinthető – mondja Gálik. – Ukrajna hidegháború utáni történetének egyik legfontosabb kérdése, hogy milyen irányban modernizálódjon az ország: a nyugat felé, az EU-s és transzatlanti térség irányába, vagy keletre, az orosz-eurázsiai terveknek megfelelően. Ez a kérdés húzódik meg a háttérben.”
Ukrajna csatlakozásáról már csak azért is nehéz jelen pillanatban jóslatokba bocsátkozni, mert nagyon sok függ a háború kimenetelétől és attól, milyen berendezkedésű lesz az ország. „Jelenleg nem tudjuk, hogy milyen államisággal fog rendelkezni Ukrajna a háború után – mondja. –
Bármilyenfajta csatlakozásról csak akkor lehet beszélni, ha egy szuverén ország nyilvánítja ki a csatlakozási szándékát, majd folytatja le a csatlakozási tárgyalásokat, és végzi el az alkalmazkodást az EU szabályokhoz.”
A folyamat több lépcsőfokból áll, Ukrajna esetében az EU – a korábbi évtizedektől eltérően – újfajta, szoros partneri viszonyt kínált. A Társulási Megállapodás részekén a két fél 2016 januárja óta úgynevezett mély- és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást (DCFTA) alkalmaz, ami nagyon sok területen nyitotta meg az Egységes Piacot az ország számára. „Ez a megállapodás kikövezte a modernizációs utat Ukrajnának – Oroszország oldaláról ez az egyik fő probléma, a másik a NATO-tagság igénye.”
A megállapodás sokat lendített előre a jogharmonizáción, de Gálik kiemeli azt is, hogy Emmanuel Macron francia elnök a nyugat-balkáni országok csatlakozásának átstrukturálása céljából újfajta csatlakozási rendszert javasolt – az pedig egyelőre nem egyértelmű, hogy Ukrajnára is vonatkozna-e majd. Az eddigi folyamat lényege, hogy a csatlakozás előtt a tagjelöltek teljes mértékben harmonizálják jogrendjüket, Macron javaslata viszont egy olyan többlépcsős belépési folyamatot határoz meg, ahol három hullámban, fokozatosan történik a harmonizáció, és ezzel párhuzamosan nyílnak meg az integráció pénzügyi forrásai és intézményi struktúrái a csatlakozó ország előtt.
Az EU esetleges nyitottságával kapcsolatban a szakértő azt mondja, a NATO-tagsággal ellentétben az EU-s nem csupán politikai, hanem kőkemény gazdasági és jogharmonizációs döntés is:
„Az ajtót ki lehet nyitni, de ez nem azt jelenti, hogy bármikor át is lehet lépni a küszöbön.”
Úgy látja, kockázata nincsen annak, hogy a csatlakozási tárgyalások, akár jelképesen, megkezdődjenek, de nem jelenti azt, hogy a folyamat gyorsan lezárulna.
Nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás
Mivel nincs rá precedens, szimbolikus jelentőségűnek tartja a gyorsított ütemű felvételt Gyévai Zoltán, az EU-Monitor főszerkesztője. „A jogi keretek, a néhány éve módosított bővítési stratégia és a korábban rögzített keretek nem tesznek lehetővé villámfelvételt. Hozzáteszem, hogy a szükség törvényt bonthat, tehát 100 százalékosan ezt sem lehet a mai helyzetben kizárni, bár kevéssé valószínű. Egy ország EU-csatlakozásának kitárgyalása 2004-2007-ig átlagosan öt évet vett igénybe, a horvátoké már nyolcat, és bárki más számára ez hosszabb folyamat”, írta a Forbes.hu megkeresésére.
Gyévai is egyetért abban, hogy ha Ukrajna elesik, a csatlakozás „eleve lehetetlen”. Győzelem esetén elképzelhető, hogy politikai konszenzussal gyorsítópályára helyezik őket. „Ehhez azonban az kell, hogy Oroszország nagyon meggyengüljön, anyagi és morális értelemben is, mert ha nem, egy ilyen felvétel az egész EU-t destabilizálhatja.”
A csatlakozás ellen szólhat még, hogy egy szerves folyamatról van szó, melynek során a tagjelölt jogi, politikai és gyakorlati téren egy hosszú alkalmazkodási folyamaton megy keresztül, fokozatosan beilleszkedve az EU struktúráiba.
„Egy elkapkodott bővítés, főleg egy ilyen nagy méretű ország esetében rengeteg problémát hozhatna a felszínre és végső soron meggyengítené az EU-t.”
Az is megfontolandó, hogy a 2014-es orosz agressziót elsősorban épp az váltotta ki, hogy Ukrajna közeledett az EU-hoz. „Nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás, és az sem, hogy az ukránok helyzetén könnyítene, mert Putyin a háborús bűnöktől sem riad vissza, lásd Csecsenföldet és Szíriát.” Gyévai szerint szóba jöhet még egy köztes döntés is, azaz a tagjelölti státusz felajánlása Ukrajna számára.
Gyévai jelenleg úgy látja, nem valószínű a gyorsított eljárás, de „a mai helyzetben, amikor napról napra tabuk dőlnek, teljességgel nem is kizárható. Inkább szimbolikus lépés, mint valós, mert a terepen a realitások jelenleg aligha engedik. Bár emelné az ukrán morált, ami fontos, nem biztos, hogy nem eszkalálná még jobban a helyzetet, hiszen Putyin egy ilyen eredményt aligha fogadhatna el. Az EU számára is fontos, hogy nem elég felvenni egy országot, a tagságnak működnie is kell, aminek messzire mutató konzekvenciái lennének.”
Borítókép: Zászlók az Európai Bizottság brüsszeli épülete előtt / Guillaume Périgois, Unsplash
