Válságos jó napot, őrültség lenne az energia- és nyersanyagkrízis közepette építkezésbe vagy újításba fogni? Mi hajtja még ezeken felül is az árakat? És mi fékezhetné meg az építőanyagok brutális inflációját? Interjú Rázsóné Szórády Csillával, az Újház építőanyag-kereskedelmi óriás vezérigazgatójával.
Forbes.hu: Te mikor építkeztél vagy újítottál fel legutóbb?
Rázsóné Szórády Csilla: Lakásfelújításunk 6-7 éve volt, előtte házfelújításunk volt 18 éve.
Ha a jelenlegi körülmények között lenne rá szükség, most belevágnál?
Főleg, hogy ismerem is a piacot?
Mert az hátrány?
Rengeteg infó van termék- és kivitelezői elérhetőségekről, ezért valószínűleg jobban terveznék előre. Mert olyan most nem várható a piacon, hogy a héten bemegyek a szaküzletbe, csempét választok, az az utáni héten pedig megkeresem a mestereket. Márpedig, ha valaki felújításba vág, van rá motivációja. Szóval ez az ismeretem hátrány, pláne az attitűdömmel. Nekilátnék, de hosszabb idővel terveznék.
A minket körülvevő bizonytalanságot tekintve te őszintén tudnád javasolni bárkinek, hogy most fogjon építkezésbe, felújításba?
Élethelyzettől függ. Hitelt most nem lehet jó konstrukcióval felvenni, e miatt a kiszámíthatatlanság miatt ha valaki megfelelő fedezet nélkül vágna bele, annak nem ajánlanám. A lakásépítési számok jellemzik a piacunkat, mi a forgalomnövekedést is ahhoz mérjük, hogy a piacot meghaladva sikerült-e teret hódítanunk. De sokkal fontosabbak a kilátások, hogy hogyan alakul a fogyasztói bizalmi index. Csakhogy ezt nagyban befolyásolja majd a vásárlóerő alakulása, ezt pedig nehéz előre kiszámolni.
Szerintem sokakat, valamint a gazdaságot is majd az októberi rezsiszámlákkal fogja érni az első sokk.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint a második negyedév termelői árai 25 százalékot ugrottak a tavalyi időszakhoz képest. Szerinted mehet ez még feljebb a következő hónapokban?
Kérdés, milyen termékről van szó, általánosságban nem szeretek erről beszélni. Amióta a járvánnyal elindult a turbulencia, és hiányok, ellátási zavarok befolyásolják az árakat, a piac kiszámíthatatlan. De már az elején is bizonyos termékkörökről volt szó, ez ma sem mindegy. Falazóelemeknél, kerámiacserépnél, burkolatoknál, amit tehát az energiaárak is érintenek, elkerülhetetlen a további drágulás. Egy év alatt konkrétan megtízszereződtek a gázárak, attól függően pedig, hogy melyik gyár hogyan kötött le magának gázkapacitást, annál jobban lesznek kitéve a helyzetnek, és nem fognak tudni kompenzálni.
Most jutottunk abba az érdekes állapotba, amikor már jellemzően nem a kereslet mozgatja a piaci árakat. Hanem hat rá az alapanyag, az energia és a munkaerő ára, valamint az infláció és az euróárfolyam is. Például hiába esik vissza a kerámiafalazó iránti kereslet, akkor is emelkedni fog az ára, mert a hozzá kötődő gázáremelkedés nem kitermelhető.
Utólag nincs értelme okosnak lenni, de tekintve a körülményeket, szerinted hogy lehetett volna felkészülni a problémákra már tavaly év végén, vagy akár a háború előtt?
Ami minket leginkább befolyásolt – a hidegburkolati termékkörben –, az a fehér agyag elérhetősége. A nagyját Ukrajnában termelik ki. Még ha megtalálható máshol is Európa-szerte, a sokkal szabályozottabb, környezettudatosabb országokban már korlátozzák, mennyit szabad kinyerni.
Esetleg még hosszabb megállapodásokat lehetett volna kötni a gázárakra, korábban normális volt egy évre szerződni és adott áron éves gázmennyiséget vásárolni. Természetesen a rezsi nálunk is, mint építőanyag-kereskedelmi hálózatnál, meg fog nőni, de a gyártók kiszolgáltatottabbak helyzetben vannak. Főleg a kerámiaipar.
Gondolom, már most érzitek a hatását annak, ahogy őket érinti a helyzet.
Nagyon. A hidegburkolati piac például már ott tart, hogy mi, kereskedők külföldről megrendeljük adott áron a csempét, majd a számlában hozzátesznek egy havi átlagos energiakorrekciós tételt. Szóval ahogy az előző hónap átlagos gázára alakul, emelkedés esetén még rászámlázzák a csempére.
Ez arányosan mekkora tétel?
A csempe minőségétől függ.
Átlagos, nyolc euró/négyzetméteres csempe esetén ez lehet 3-4 euró plusz is utólag, tehát akár ötven százalék többlet.
Ráadásul csak nagyságrenddel tudunk előreszámolni, mert nem építik be az árba, ami azért lutri. Ami a beszerzést és az euróárfolyamot illeti, ahol az árak már épp elkezdenének lefele menni, mondjuk a polisztirol esetén 5–8 százalékkal, a forintromlás miatt kvázi visszakorrigál az ár. Emiatt is hátrányban vannak a magyar kereskedők.
Ti meddig számoltok konstans áremelkedéssel?
Ameddig az energiaárak is emelkednek. Szerintem állami vagy uniós szintű intézkedésektől lehetne várni változásokat, például ha tényleg alkalmaznának ársapkát az orosz gázárakra (tegnap kiderült, hogy erről egyelőre letett az EU – a szerk.), bizonyos szint felett pedig az unió kompenzálna, ahogy azt meg is lebegtették. Amit még el tudok képzelni, hogy majd nyújtanak olyan állami támogatásformát is, ami a rezsiköltség csökkentésére vonatkozna, olyan beruházásokra, melyekkel a lakosság magának tudna kompenzálni.
Ha már állami támogatás, az otthonfelújítási program hárommilliós keretének növelése nem lehetne ugyanúgy ösztönző? Hiszen az anyagárak emelkedése miatt a keretbe is egyre kevesebb termék fér.
Lehet ebben is gondolkozni, de szerintem ha kimondták volna, hogy nem kettő, hanem három-négy év áll rendelkezésre a programhoz, abban lett volna ráció. Annyi idő alatt mesterembert is könnyebb elérni, valamint a terméket is. És így senkinek nem kellene bespájzolnia, hogy biztosítva legyen az anyag, ami szintén egyfajta spiráljelenséget okozott, mert nem a rendes felhasználási ütemben, hanem mesterségesen szippantotta el az elérhetőséget, és egyébként az árakat is megdobja.
„Sok fiatal egyre környezettudatosabb és hajlandó több pénzt is áldozni zöldebb otthonért. Csak ez még mindig nem mondható el a magyar átlagról.” Fotó: Újház
A növekvő kivitelezési költségek és a szakemberhiány is negatív tényező, ahogy a rendelkezésre álló munkaerő-kapacitás hatékonysága sem elhanyagolandó a nyugati szakemberekhez képest. Ezt hogy lehetne kigubancolni?
Azért nyugatra még mindig magasabb építési költségek és termékárak vannak, mint itthon. Ott, ahol folyamatos a lakás- vagy otthonállomány megújítása, a vállalkozások is felkészültebbek, valamint termékfejlesztésbe is több időt, energiát, pénzt lehet fektetni. Ami a hatékonyságot illeti, ennek csak egy része a képzettség, a másik viszont, hogy mi az az árszínvonal, amiért hajlandó valaki terméket vásárolni.
Magyarországon például a legkelendőbb tégla egy nútféderes fajta, lassabb vakolni, mint a csiszolt téglát, cserébe olcsóbb.
Nálunk a menő tégla még mindig az, amit kevésbé hatékonyan lehet építeni, de nem is kerül annyiba.
És itt érkezünk meg a fizetőképes kereslethez, valamint a mentalitáshoz. Sok fiatal egyre környezettudatosabb és hajlandó több pénzt is áldozni zöldebb otthonért. Csak ez még mindig nem mondható el a magyar átlagról.
Ti rövid távon milyen forgalmat, trendeket tapasztaltatok energiatudatos vagy könnyűszerkezetes házak alapanyagainál?
Először is, a tűzifa, a szén szinte azonnal eltűnt a piacról. A kémények forgalma máris látványosan beindult, pedig ma már szinte senki se tervez kéménnyel lakóépületekbe, hanem villany- vagy gázfűtéssel. Valószínűleg ez a trend megfordul, ahogy ősztől a szálas vagy polisztirol szigetelés lehet a sláger, és természetesen a nyílászárók piaca is fel fog lendülni.
Az Equilor Alapkezelő fogalmazott úgy, hogy kisebb, energiatakarékosabb lakást építeni hosszú távon immáron értéktartóbb befektetés, mint nagy, kevésbé korszerűbb ingatlant. Te hogy látod, tényleg ez volna az irány?
Ha a nyugati országokat nézzük, már korábban is nagyobb figyelmet fordítottak a hatékony hőszigetelésre, sok pályázatot is hirdettek energiatakarékosabb házakra. Én nemcsak a rezsicsökkentés miatt lépnék efelé, sokkal inkább a hosszú távú energiakibocsátás csökkentése miatt. Csak szerintem most jött meg a szükség, mégpedig a rezsiáremelkedéssel.
És ennek nincs rossz szájíze? Hogy csak a rezsicsökkentés kivezetése meg az energiaárak miatt indultunk el ezen az úton, nem pedig egy ténylegesen progresszív folyamatról beszélünk?
Nyilván jó lenne, ha mindenki ennyire tudatos és előrelátó lenne. De szerintem nem így nevelkedtünk, nem ez volt a fókusz. Sőt, abból az átlagkeresetből, ami például a keleti országrészre jellemző, nem csoda, hogy amikor még nem kötelező ezzel törődni, addig nem fordítanak rá pénzt és energiát. Szabályozás kérdése lesz, hogy innen visszaesünk-e vagy sem.
Szerintem a mindenre „is” alkalmas lakások felé fog mozdulni a trend.
Hogy ne csak az elektromos vagy gázfűtést preferáljuk, de kandallós fűtéssel, kéménnyel is elkezdjenek újra házakat tervezni, és majd amilyen szakaszát éli éppen az ország, úgy alkalmazkodjunk a körülményekhez.
Új, sajátos problémái az iparágnak a termékfelhalmozás, valamint a gyártói kvóták bevezetése. Titeket ez konkrétan hogyan érinti?
A cement az egyik, ahol garantált minimum mennyiséget biztosítanak. Ez inkább a rendelkezésre álló betonelemek, cserép vagy térkő mennyiségét korlátozta. Nálunk a falazóelemek piacával volt nehéz számolni, igaz, ebben szerintem volt némi öngerjesztő folyamat is. Hiszen a kivitelezőket egyrészt az 5 százalékos áfa esetleges kivezetése, másrészt a megkötött szerződések miatt nyomták a határidők. Be kellett fejezni az építéseiket, de nem látták biztosítva a termék elérhetőségét, ami a covid óta fennálló helyzet, erre pedig még rárakott egy lapáttal a háború is.
Voltak olyan kivitelezők, akik ha tehették, és rendelkezésre állt hozzá megfelelő logisztikai egységük vagy tárolási lehetőségük, maguknak is bevásároltak jövőbeni felhasználásra.
Emiatt nem normál menetrendű vásárlásokat kellett előállítani, hanem esetenként a dupláját. Ettől viszont a gyártáskapacitás nem ugrott magától a duplájára.
Az Újház 2021-ben 91 milliárd forint feletti árbevétellel zárt. Az első fél év tapasztalatai alapján mit vártok 2022-től?
Az első fél évre nem tudunk alapozni. Ha csak a KSH-adatokat nézzük, év elején sajnos még gyönyörű számokat láthattunk. Februárban 39 százalék volt az építőipari termelés plusz volumene, júniusban viszont már mínusz 8-ba fordult át. Mi még reménykedünk a 100 milliárdos kifutásban, de az év végéből már most látszik, hogy vissza vannak fogva a volumenek. Esetleg a rezsi csökkentéséhez kapcsolódó termékértékesítésből, jellemzően a szigetelésből várható még némi felfutás.
Hogy készültök a következő hónapok várható nehézségeire, akár franchise, akár partnerek szintjén?
Egyszer már túléltük a 2008-2009-es válságot,
nekem az akkor ijesztőbbnek hatott, mint a most várható.
Nehéz helyzetekben sokkal kreatívabb, lendületesebb a csapat, jobban együtt tud működni. Ebből a szempontból szeretem az ilyen időszakokat, mert nagyobb az együttműködési hajlandóság. A tagkereskedések is már rengeteg fejlesztést megvalósítottak. Amerre el tudunk indulni, az a szolgáltatások, valamint termékkörök bővítése, akár áruházon belül, akár az azt körülvevő területen, akár az online térben.
Az elmúlt, vagy akár eljövő időkben kellett vagy kelleni fog kereskedéseket bezárni?
Nem emlékszem bezárásra. A covid alatt sem volt gazdasági visszaesésünk, ugye az építőanyag-kereskedőknek sem kellett kötelezően zárva tartaniuk. Ha visszaidézem a 2009-es válságot, akkor is ugyanúgy a fejlesztések, a kollégák képzése, valamint a termékkörbővítés mellett döntöttünk. Most is ugyanerre számítok. Vélhetően meg fogjuk érezni, ha akár a családi vagy társasházas beruházásokat, akár a nagy vagy állami projekteket visszább fogják majd, de ettől még ez nekünk az előrelépés korszaka lesz.
Mint főnök, személyesen hogyan éled meg ezeket az időket? Miben más, mint bármely korábbi, nyugodtabb időszak?
Jobban előtérbe került a kollégák megnyugtatása. Szerintem most még ők sem érzik, mi jöhet, náluk is majd az első rezsiszámlák után indul be a felismerés. Én a következetesség és a transzparencia híve vagyok. Úgy nem tudok ígérni a kollégáknak, amíg én sem vagyok biztos benne. Azt viszont meg tudom ígérni nekik, hogy a végsőkig megőrzöm azt, amit már velük együtt felépítettünk. Már túl vagyunk az évi tervszerű béremelésen, most pedig megejtettük a terven felülit is. Meglátjuk, mit tudunk tenni még az év végéig.
Megvannak benned azok a nem egyértelmű, soft készségek, amik egy ilyen időszakban segíteni tudnak?
Örök optimista vagyok, ezt nehéz letörni. Emellett a mélyebb tanulás híve vagyok. 2019-ben személyes, majd 2020-ban csoportos és team coachnak tanultam. Teljes változáson mentem keresztül. Sokkal támogatóbb vezető lettem, belém épült az aktív hallgatás, hogy hogyan közelítsek meg a figyelmemmel másokat. Az autoriter vezetés megmaradt azokra a vészhelyzetekre, amikor nincs idő, és a kollégáktól várni a megoldást csak tovább növelné a meglévő stresszt.
2005-ben negyedikként érkeztem mint gazdasági igazgató. Most vagyunk százhúszan a központban, több mint kilencven szakkereskedés tartozik hozzánk. Ahogy az elmúlt években nőtt a létszám, a területi lefedettség, bejött egyre több vonal, és esernyőmárkává alakultunk, ahhoz már nemcsak nagyon jó vezetők kellettek, hanem a nagyon jó csapat is. Mert nem tudok ott lenni mindenkinél.
Nálam akkor jött a nagy fless, amikor a mikromenedzsmentből makromenedzsmentbe kellett átlépni.
Amikor már nem kell megmondanom, ki mit csináljon, hanem csak áment kell adni arra, amerre megy. És szerintem a munkavállalói igények is hasonlók: add meg a kereteket, és bízz meg bennem, hadd csináljam úgy, ahogy szeretném.
Borítókép: Újház
