A bukaresti Uber- és taxiszolgáltatás árszínvonala és minősége rámutat, hogy a hazai, túlszabályozott piac nem jó sem az utasoknak, sem a taxisoknak. Vendégszerzőnk írása.
Néhány héttel ezelőtt Románia fővárosában jártam. A repülőgépen utazó „padtársam” ajánlására a reptéren letöltöttem az Uber alkalmazást, majd a rendeléstől számított negyedik percben már hasítottam a belvárosi szállodám felé.
A déli időpontban foglalt Uber fuvarom a reptéri különdíjjal együtt kilométerenként 251 forintba került. Még aznap több néhány kilométeres távolságokra lévő meetingekhez is rendre igénybe vettem a szolgáltatást, amely rendkívül megbízható módon néhány percen belül biztosított fuvart mindegy egyes alkalommal. Ugyanakkor a késő délutáni csúcsidős rendeléseim átlagköltsége már 565 forint volt kilométerenként. Éjfélkor egy étteremből a szálloda irányába rendelt fuvarom 308 forintos kilométerdíjat számolt fel.
Az árazás piaci alapú, jól alkalmazkodik a kereslet-kínálat piaci viszonyaihoz.
Piaci árért magas minőség
Ezért cserébe jó minőségű, tehát gyorsan elérhető és adott esetben kedvező árú szolgáltatást kapok a pénzemért. Bár nem jártam utána, a helyiektől úgy értesültem, hogy a hagyományos taxik is a hasonló árakon szolgáltatnak, Bukarestben tehát verseny van as taxisok és az Uber-sofőrök közt.
Eközben Budapesten a taxik fix áron, 400 forintos kilométer költséggel, és 1000 forintos fix kiszállási díjjal működnek, úgy, hogy kedvező áron tankolhatnak román versenytársaikhoz képest. De azt gondolom, hogy a magyar taxisok nem feltétlenül keresnek jobban, mint román társaik.
Ennek oka, hogy a hazai szabályozás teljesen rugalmatlan, nem alkalmazkodik a piac valós igényeihez.
Ahogy hazánkban több ismerősömnek is elmeséltem ezt a történetet, mindenkiből panaszáradatot váltott ki. Budapesten nehezen elérhető a taxiszolgáltatás, az árazás még egy dolog, de a megbízhatóság már egy fokkal nagyobb probléma. Sokan nem mernek már taxival elindulni egy találkozóra, mert félő, hogy csúcsidőben már nem kapnak fuvart. Nem egyszer történt már meg, és nem egy ilyen történetet osztottak már meg velem kollégák és ismerősök.
A fentiekből pedig kiviláglik egy nyilvánvaló tény: van egy a leszabályozott árú, egyébként vélhetően túlszabályozott, túladóztatott szolgáltatás. A bukaresti utam alatt volt, hogy kissé drágábban vagy ugyanannyiért utaztam, mint Budapesten tettem volna, és volt 2-3 eset, amikor jóval olcsóbban. Viszont mindig azonnal kaptam fuvart, míg Budapesten sokszor már meg se próbálom igénybe venni a szolgáltatást.
Itthon torzít a túlszabályozottság
A hazai szabályozással, a csúcsidős árazás lehetősége is kiesik a rendszerből, tehát, hogy amikor hirtelen többen vennék igénybe a szolgáltatást, akkor lehessen drágábban adni, ami a piaci kereslet-kínálat logikájából fakadó természetes következmény lenne.
E tényezők miatt a piaci torta valójában jóval kisebb, mint egy versenyző piacon lenne.
Félreértés ne essék, egy ilyen rendszer akkor igazságos, ha a taxisokra és az überesekre is ugyanazok a szabályok, adók és egyebek vonatkoznak. Nem támogatnék egy olyan megoldást, ami egyszerű adó- vagy szabályelkerüléssel vág a tisztességes szolgáltatók alá árban.
Ettől függetlenül a magyar szabályozás tankönyvi példája annak, hogyan lehet tönkretenni egy szolgáltatást. Drága és sokszor elérhetetlen. Ez két rétegnek biztosan nem szolgálja az érdekét: értelemszerűen nem jó az utasoknak, hiszen nehezen elérhető, ellenben drága szolgáltatást kapnak. És a rendszer szerintem nem jó a taxisoknak sem, mert egy jóval kisebb tortán kell osztozkodniuk, a piac ugyanis a szabályozásnak köszönhetően összement.
A legrosszabb, hogy ebben a helyzetben nincsenek nyertesek.
Ez így übergáz.
Gyurcsik Attila,
vezérigazgató, Accorde Alapkezelő Zrt., Concorde Csoport.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
