Hogy dőlhet be egy hatalmas sikerrel indított sportrendezvény-sorozat Magyarországon? Ahogy az Ironman. Orbán Viktor fogorvosa, aki nem a politikai kapcsolatai miatt jutott a szövetség elére, az egyik oldalon. A másik sarokban a legenda, Kropkó Péter – akinek stílusát többen is kritizálják. 9 per, 180 millió forint és egy sikertörénet vége – egyelőre. Ami a triatlonsportban történik, már a sportkormányzatnak is kellemetlen.
„A legsikeresebb magyar triatlonos és az amatőr vasemberré vált profi reklámszakember találkozása kellett ahhoz, hogy Budapestre érkezzen az Ironman versenysorozat. A rendezés – ha jól csinálják –, kitűnő üzlet, a kezdet sokkal több, mint bíztató.” Ezzel a két bővített mondattal indult a cikkünk két és fél éve (Forbes, 2014/9.), miután nagy sikerrel lezajlott az első hazai verseny. Ma viszont sajnos így folytathatjuk: az első három év nagy siker volt, a rendezés még mindig jó üzlet lenne, de a 2017-es verseny elmarad. A rendező csapat és a Magyar Triatlon Szövetég (MTSZ) viszálya feloldhatatlannak tűnik, talán ha a bíróságon eldőlnek a peres ügyek, újra lehet Ironman Magyarországon.
Az egyik sarokban: egy sikeres fogorvos, aki nem a párt miatt került oda, ahova
Mindkét oldal képviselőivel, illetve triatlonos berkekben jártas sportolókkal órákat beszélgetve elég lesújtó látni a patthelyzetet, azt, hogy elindult valami jó, ami népszerű, sőt üzletileg is racionális lehet, de a sorsa teljesen bizonytalanná vált. A sajtóhíradások jó része mindenesetre két ember ellentétére szűkítette le a problémát. Kropkó Péter minden idők legsikeresebb hosszú távú triatlonosa, vagyis vasembere, sokaknak igazi hős, nem csak itthon, de ezreknek szerte a világon is.
Vele szemben pedig dr. Bátorfi Béla MTSZ-elnök, akit érthetően dühít az, hogy szinte kizárólag Orbán Viktor fogorvosaként emlegetik.
Ezt a címkét ugyanis igazán könnyű tovább gondolni, főleg annak fényében, ahogy a legbeágyazottabb fideszes főemberek az elmúlt években benyomultak a sportági szakszövetségek élére.
Bátorfi azonban nem mai pártember, ezt több forrásunk is megerősítette. Anno 1990-ben ismerte meg a későbbi miniszterelnököt, s bár az első száz Fidesz-tag között volt, 94-ben is benne volt még Orbán kampánystábjában, de ezt követően elfordult a politikától. Az pedig más fogorvosoknál sem ritka, hogy a baráti kör tagjai benne bíznak meg és járnak hozzá kezelésre. Az Orbán-kapcsolatról nem csak maga Bátorfi, de mostani kritikusai is azt mondják, hogy ennek valóban semmi köze nincs a nagy feszkóhoz – ami logikus abból a szempontból, hogy épp azt vetik a szemére, hogy nem tudott maga pénzt szerezni a sportágnak. Az Ironman-sztori szempontjából az is mellékszál, hogy cégei évekkel korábban ugyan több milliárd forintot nyertek pályázatokon a fogászati turizmus fejlesztésére, de sok sikertelen pályázata is volt. Tehetős ember sem 2010 óta lett, hanem mert – állítása szerint szerencsével és még bőven Gyurcsány alatt – az elsők között jutott angol páciensekhez, akik az itthon megszokott árak többszörösét fizették a fogászati kezelésekért.
Ma is főállású fogorvos, implantológusként a nevét viselő rendelőt vezeti, havonta pár napra pedig kiugrik űzni angliai praxisát,
Ironman-témában is két tömés és gyökérkezelés között beszélgettünk.
Nem politikai vonalról került tehát a triatlonszövetség vezetésébe, hanem régóta van egy jól működő biciklis klubja Egerben, s miután támogatta egyik triatlonversenyző olimpiai felkészítését, felkérték, hogy legyen elnökségi tag az MTSZ-ben. Azt legalább minden beszélgetőpartnerünk ugyanúgy látja, hogy ebben szerepe volt annak a reménynek, hogy kapcsolatai révén pénzt tud szerezni a sportágnak.
A legutóbbi budapesti Ironman – Fotók: Ironman 70.3 Budapest / Facebook
A másik sarokban: egy makacs, öntörvényű példakép
Kropkó Pétert épp akkor nem választották újjá az MTSZ elnökségében, amikor Bátrofi Béla megérkezett. Ez merő véletlen, de az fontos a mostani ügy szempontjából is, hogy a vasember és a szövetség viszonya korábban sem volt felhőtlen, sőt. Miközben az amatőr versenyzők szemében Kropkó mindig is példakép volt, az őt közelről ismerők azzal árnyalják a képet, hogy nagyon makacs, öntörvényű, „ami ebben a sportban a pályán kell, de azon túl nem szerencsés”. Aktív pályafutása alatt is úgy érezte, annak ellenére, hogy 15 évig senki sem tudta megverni itthon egyetlen versenyen se, nem kapott megfelelő támogatást a szövetségtől. Ez azért volt nehéz ügy, mert az MTSZ a rövidebb olimpiai távra készülőkre helyezte a hangsúlyt, Kropkó pedig mindig is a teljes ironman távra. Miután visszavonult a versenyzéstől, edzősködött, de utánpótlás programja sem aratott osztatlan elismerést, pénzügyi vitáik is voltak, a feszültségek nem csillapodtak.
Amikor az Ironman-rendezés ötlete felmerült, még mindenki örült. Kropkó Péternek régi álma volt ez, akik viszont nem tudtak vele kijönni, abban bíztak, hogy az új, a szövetségtől majdnem független vonalon megtalálja a számításait, megszűnnek a szakmai viták, nem lesznek egzisztenciális problémái sem. Az Ironman ugyanis egy brand, a World Triathlon Corporation (WTC), egy üzleti vállalkozás védjegye, velük kell szerződést kötni a rendezésre. A már hivatkozott cikkünkben részletesen leírtuk, hogyan állt fel a rendezésre létrehozott cég, a Kropkó Promotion csapata, a lényeg, hogy a világszerte ismert sportoló-edző hozta a cégbe a szakmai tudást, Csomor Tamás pedig sikeres marketing és kommunikációs szakemberként és cégvezetőként a saját tapasztalatait. Noha Kropkó a cég arca, az első számú döntéshozónak ma is mindenki Csomor Tamást tartja.
Már az első, 2014-es Ironman nagy sikert hozott. Ekkor még a rendezéshez elnyert állami támogatás folyósítása is rendben ment, közvetlenül Kropkóéknak, a sajtóeseményeken egymás mellett állva pózoltak a ma egymást kölcsönösen hazugnak tartó felek. A problémák ezután kezdődtek, s innentől elég másképp is látják az érintettek a történéseket. Ami biztos: a 2015-ös verseny ugyan sikerrel lement, de ekkor már a támogatást az MTSZ-en keresztül folyósították. Volt jogértelmezési vita a felek között (lehetett volna közvetlenül is, vagy nem), de a verseny után megérkezett a pénz a rendezőkhöz, minden közreműködőt, alvállalkozót rendben ki tudtak fizetni.
Az első botrány: valakinek igen messze ért a keze
Tavaly viszont kitört a botrány, amiről a versenyzők májusban értesülhettek. A Kropkó Promotion rászervezett a hagyományos tiszaújvárosi országos bajnokságra egy másik, rövid távú programot (nem versenyt, annak mások a követelményei) is a Velencei-tónál, ezt viszont az utolsó pillanatban – amikor már a versenyzők is a helyszínre érkeztek – a szervezők törölték. A szövetség szerint azért, mivel az általuk küldött technikai ellenőrt nem engedték be a versenyhelyszínre, a szövetség nem adhatott ki versenyrendezési engedélyt. A szervezők viszont állítják, hogy mindez nem igaz, hiszen aláírt papírjuk is volt az említett ellenőrrel, miközben a szövetség akart hirtelen új embert küldeni a verseny előtt. Szerintük minden előzetes engedélyük megvolt, a rendőrségnél is letettek előzetesen 400 ezer forintot a versenypálya biztosításért, de végleges engedélyt csak közvetlenül a verseny előtt kaphattak, amikor egy útlezárás miatt áthelyezett buszmegállót leokéz a Volán-cég. Ez megtörtént, mégse kapták meg az engedélyt, személyesen is rohantak a rendőrségre, de minden illetékes eltűnt. Szerintük valakinek igen messze ért a keze.
Ez viszont a szövetség szerint mese habbal, papírjuk van arról, hogy a Kropkó-cég maga mondta le a rendőrségen a versenyt, miután szembesültek azzal, hogy a túl későn kért engedélyeket nem tudják beszerezni.
Júliusban a fő verseny, a budapesti Ironman 70.3 újra sikeres volt, a Facebook-kommentek alapján az egyik kísérőversenyre akadt csak sok panasz a részt vevő gyerekek szüleitől. Ekkor a szarosvízbalhé kapott nagyobb nyilvánosságot a sajtóban, ami elég szövevényes, nem részletezzük. Leegyszerűsítve: valóban volt épp a verseny előtt egy hatósági ÁNTSZ-vizsgálat, de azt Kropkóék szerint nem az úszópályán vették, ennél fogva azt nem lehet az úszópályára vonatkoztatni. Ráadásul előtte és utána minden minta rendben volt. Ezzel kapcsolatban pereltek Kropkóék, amit azért tartanak fontosnak, mert itt látják végképp bizonyítottnak, hogy a szövetség a verseny lejáratását, ellehetetlenítését tűzte ki célul. Ezt Bátorfi visszautasítja, szerinte ugyanis az bizonyított, hogy épp a Kropkóék által végeztetett vízvizsgálati jegyzőkönyvek nem voltak megfelelőek. A szövetségnek pedig kötelessége volt felhívni a versenyszervezőt, hogy figyelmeztesse a versenyzőket a szennyezett vízre.
A verseny óta eltelt 8 hónap, de a Kropkó Promotion nem kapta meg a kormányhatározat szerint az MTSZ-nek Ironman verseny rendeztetésére címzett állami támogatást, noha a 180 millió forint a szövetségig nagy késéssel, 2016. decemberében eljutott. Ezért egy csomó alvállalkozónak és a jogtulajdonosnak, a WTC-nek is tartozik a cég. Mivel a Kropkó Promotion anyagilag ellehetetlenült, esélytelenné vált az idei rendezés, pár hete, március végén hivatalosan is bejelentették, hogy idén nem lesz Ironman Budapesten.
A fő kérdés tehát az, hogy a szövetség milyen alapon tartja vissza a mai napig a Kropkóéknak megítélt támogatást?
Bátorfi Béla szerint semmit nem tart vissza, Kropkóék egyszerűen nem tudják teljesíteni a támogatás feltételeit. Több ilyen okot is felsorol, de már önmagában az kizárja a pénz elutalását, ha a támogatott valótlan adatokkal igényel támogatást, vagy ha súlyos sportbiztonsági törvénysértést állapítanak meg. Erre Kropkó azt mondja, hogy ők mindig a törvényeknek és elvárásoknak megfelelően jártak el, de ha a szövetség a hasára üt és új szabályokat alkot visszamenőleg, akkor kénytelenek perelni, hogy az igazukat bizonyítsák. A perek nagy része a rájuk összességében kirótt 65 milliós fegyelmi bírságok fellebbezéséből fakad. Ezek szerintük olyan koncepciós eljárások, melyek mind mértékében, mind módszerében példátlanok és egyetlen céljuk van, az ellehetetlenítés. Ugyanis soha senki nem kapott még csak hasonló mértékű fegyelemi büntetést sem szakszövetségtől Magyarországon egy olyan eseményre, amit a Országos Rendőrfőkapitányság és még számos szakhatóság jogszerűnek ítélt, majd az MTSZ kérésére ellenőrzött, és elmarasztalás nélkül minden vizsgálatot lezárt.
A legutóbbi budapesti Ironman – Fotók: Ironman 70.3 Budapest / Facebook
De ezen túllépve, Kropkóék azt mondják, hogy a tavalyi versenyre nem kaptak a szövetségtől szerződéstervezetet, nem tudtak mit aláírni. Pedig nekik pont jó lett volna az, ami az előző évben, hiszen egy sztenderd szövegű megállapodásról van szó. Bátorfi viszont arra hivatkozik, hogy papírokkal igazolja: még december közepén kérték, hogy Kropkóék a szerződéskötéshez küldött hibás adatokat javítsák. Erre 80 napig nem volt idejük, de ezalatt újabb pereket indítottak.
Kropkó és Bátorfi közösen írt levelet Orbán Viktornak
Hosszasan lehetne még sorolni a felek eltérő jogértelmezését, de erről majd döntenek a bíróságok.
Mindenesetre Kropkóék meg vannak győződve arról, hogy Bátorfi le akarja nyúlni a jól menő versenyüket-bizniszüket, hogy a barátaival rendeztessen majd Ironmant. Ezt Bátorfi határozottan visszautasítja, elmondása szerint ő csak a szabályok betartását kérte és támogatja az Ironmant, de olyan rendezővel, aki képes az együttműködésre.
Kropkóék válasza erre az, hogy elég megnézni az elmúlt közel egy évben meghozott szabálymódosítások mennyiségét, ami több tízszerese annak, mint amennyit az MTSZ az elmúlt 20 évben eszközölt. A velencei „elmarasztalásig” felügyelő bizottsága sem volt az MTSZ-nek, majd hirtelen lett. Soha korábban még csak milliós nagyságrendű büntetést nem rótt ki a szövetség, pedig lehetett volna mire. Ez pedig magáért beszél.
Az egész sztoriban kulcskérdés az állami támogatás megszerzése. Bátorfi Béla állítja, hogy Kropkóval közösen írtak levelet a miniszterelnöknek, s az ő személyes prezentációjára volt szükség ahhoz, hogy az első verseny megkapja a pénzügyi támogatást. Kropkóék viszont azt mondják, a saját összeköttetéseiket vetették be, ehhez Bátorfinak semmi köze. Azért nagyon fontos momentum, hogy ki szerezte a pénzt, mert a szövetség már az első, 2014-es Ironman verseny után jelezte, nem szerencsés, hogy a triatlonba érkező teljes állami támogatás egyetlen versenyé, míg a többi húszra semmit sem kaphatnak. Bátorfi azt mondja, kétszer tartotta a hátát a tagszervezetek előtt, hogy mindent Kropkóék kapnak, 2016-ra már beleállt a vitába azt kérve, a pénz felét elosztva kapja a többi verseny. Ez érthető a szövetség elnökétől, ha szerepe volt a pénz megszerzésében.
Kropkóék viszont azt mondják, Bátorfi maga nem tudott pénzt szerezni 2012 és 14 között, ezért akarja elvenni és a többieknek elosztani azt, amit az Ironmané. Kropkó állítja, hogy az Ironman-szervezők és a szövetségi vezetők között nem vita van, hanem szakmai irigység, amely azon alapszik, hogy a MTSZ az elmúlt 20 évében elenyésző mértékű direkt állami támogatást kapott néhány saját versenyére. Érdekes tény szerinte az is, hogy 2010-ben még egyetlen versenyszervező sem háborodott fel azon, hogy csak az ITU világkupa kap 170 milliós támogatást és a többi verseny nem. Minderre Bátorfi azt kérdi, hogy akkor miként kaphatott 2017-re eddig összesen 597 millió forint támogatást a magyar triatlonsport Kropkóék nélkül?
A szövetség szakértőinek az a véleménye, hogy az egyértelműen szövetségi segítséggel megszerzett állami támogatásból indult el a magyar Ironman-vállalkozás, hiszen a WTC nem is szerződött a Kropkóékkal, ameddig nem volt meg az állami támogatási ígérvény. Kropkó ugyanakkor 2012-es levélváltásokkal igazolja, hogy előszerződést már korábban kötöttek a WTC-vel, a nevezéseket szabályszerűen kezdték el a 2014-es versenyre, az első bevételeik abból voltak. Mellesleg mindezt több éves felkészülés és tanulás előzte meg, hogy megfeleljenek a WTC rendkívül szigorú követelményeinek, Kropkóék több külföldi versenyen önkénteskedtek, hogy tanuljanak, a magyar vasember például italosztó volt Mallorcán.
Az állam szerepvállalásával nem meglepő módon mindkét fél elégedett, inkább csak kívülállók csóválják a fejüket az évi 200-250 milliók láttán – ők is csak addig, amíg nem hasonlítják ezt az összeget a stadionépítésekre elszórt tízmilliárdokhoz.
Kropkó szereti elmondani, hogy ennyi támogatásra 600 milliós extra áfabevételhez jut a verseny jóvoltából az állam, ezt azonban többen túlzásnak tartják.
Az Ironmanre jellemzően csak hétvégére jönnek a külföldi versenyzők, akik jellemzően egy-két kísérővel érkeznek csak két-három éjszakára, kulturális programra pedig nincs idejük.
Ez már a kormányzatnak is kellemetlen
Azt azonban senki nem vitatja, hogy a sorozat beindításához szükséges valamennyi állami pénz, amely hosszabb távon megtérül az adófizetőknek is. Ahogy az is kimondható, hogy a rendkívül profin bevezetett Ironman, illetve kísérőrendezvényei adott valamekkora lökést a magyarok sportolhatnékjának, akár csak a kísérőversenyek több ezres indulói létszámát nézzük, akár azt, hogy több száz futó kezdett el ennek hatására komolyan úszni és bringázni is.
Az tehát biztos és érthető is, hogy a sportért felelős kormányzati tisztségviselők a kezdetektől fontosnak tartják az Ironman támogatását és inkább kellemetlen nekik is a mostani háborúskodás. Amikor a 2016-os verseny támogatását illetően Bátorfi ragaszkodott ahhoz, hogy a fele pénzt a többi verseny kapja, államtitkári szinten próbáltak közvetíteni a felek között. Főleg azután, hogy Kropkóék futottak a szövetséget megkerülve egy másik kört is, azt kérve, hogy öt évig 250 milliót kaphassanak a versenyre. Végül olyan kompromisszum született, hogy inkább megemelik a teljes keretet: az eredetileg 2016-ra adott 250 millió felezése helyett 300-at kapott a sportág, Bátorfi belement a kisebb, 120 milliós összegbe (ami az összes versenyre oszlott el), Kropkóéknak az Ironmanre 180 jutott.
Ez tehát az a pénz, ami a szövetségig eljutott, de a mai napig nem gurult tovább a már lezajlott tavalyi Ironman-verseny rendezőinek. A frontok megmerevedni látszanak, de legalább az utolsó verseny ki nem fizetett alvállalkozóinak annyi jó hír van, hogy az MTSZ azon ügyködik, hogy ők számolhassanak el a pénzük után futókkal. Aki persze Kropkóékkal állnak szerződéses viszonyban, ezért tárgyalnak az illetékes állami szervekkel, hogy jogosult legyen az MTSZ is a kifizetésre – a pénz úgyis náluk van.
Februárban Budapesten tárgyaltak a WTC képviselői és Bátorfi szerint most szembesültek azokkal a szabálytalanságokkal, amiket magyar partnerük elkövetett. Az MTSZ úgy fogalmaz egyik közleményében, hogy a WTC „szerződést bonthatott” Kropkóékkal, ezt azonban Kropkó kikéri magának, mondván, mutassanak erről papírt, ha többet tudnak, mint ő: a szerződésük ugyanis él. Kerestük a WTC Budapesten járt illetékesét is, nem válaszolt. Egyik forrásunk szerint nekik is ciki, ami Budapesten folyik és ők is hibáztak azzal, hogy nem ellenőrizték megfelelően magyar partnerüket, illetve nem közvetítettek hamarabb a vitában. A pereskedés mindenesetre folytatódik, legalább mindkét fél ugyanúgy számol, 9 per van folyamatban. Az MTSZ-nél lévő dokumentumok szerint egyet már megnyertek első fokon, kettőt jogerősen és két jogerős fegyelmi határozatuk van, Kropkóék viszont csak egy olyanról tudnak, ahol részlegesen ők nyertek.
Egy tapasztalt, az ügy szereplőit ismerő triatlonista azt mondja, szörnyű látni ezt a megosztottságot, hogy szinte mindenki vagy az egyik, vagy a másik oldal mellett kötelezte el magát. Érti, hogy az Ironman versenyeket a WTC szabályai alapján kell rendezni és joggal büszkék a magas színvonalra Kropkóék, de akkor is sértő és megalázó, hogy a 20-30 éves nagy hírű versenyek rendezőit is amatőrnek nevezik és azt a konfrontatív agresszív módszert is többen sérelmezik, hogy – noha a távok eltérőek –, mégis rászervezték a saját eseményeiket a két klasszikus hazai versenyre, a tiszaújvárosira és a nagyatádira.
A régi rendezők valóban be akarják bizonyítani, hogy ha csak fele annyi pénzt kapnak, mint Kropkóék, akkor ők is tudnak nagy és színvonalas, de továbbra is családias versenyt rendezni. Már csak ezért se nagyon lehet kibékíteni a feleket.
Egy másik ismert triatlonista azt mondja, sajnálja Kropkót, mert „Péter nagy sportoló, igazi ikon, ráadásul nagyon jó ember, de elszállt az agya és rossz társaságba keveredett” – ezt részletesebben kifejteni már nem akarta.
Amikor Kropkó Péterrel beszélgetek és belemerül a témába, egyszerre nagyon szentimentális, elkeseredett és végsőkig elszánt. Azt mondja, tönkretették az utánpótlásprogramját, most az Ironmanből akarják kitúrni, de nem fog visszavonulni, mert nincs is hová. „Elgurult ágyúval nem lehet lengőtekézni, de nézzétek meg a sportmúltunkat, nagyon kemény állóképességű sportot űzünk, kitartunk” – mondja. Arra a pletykára, hogy külföldre készül, azt mondja, mindig is jobban megbecsülték külföldön, sok helyre mehet, hívják-várják, de a legfontosabbak a gyerekei. Mind a négy lurkó valóban nagyon tehetséges, sorra nyerik az úszó és a triatlonversenyeket, de tart attól, hogy Magyarországon a nevük miatt őket sem segítik majd eléggé a válogatottban. Ha nincs más választás, ha csak úgy tud pénzt keresni, akkor megy külföldre.
A borítóképen a Kropkó Promotion csapata: Kirády Attila, Kropkó Péter és Csomor Tamás. Fotó: The Orbital Strangers Project.
