Trump az államkapitalizmus irányába tolja Amerikát, közben a neki behódoló techpápák másfajta jövőre készítik a gyerekeiket. Mi lesz a fantáziánkkal, a munkával és a hatalommal, ha nem lesz tervünk egy el nem képzelt jövőre? Miért alvajáró a világ? A Forbes Deal új adásában Tilesch Györggyel, a PHI Institute alapító-vezetőjével és az EY Confidence vezető szakértőjével, nemzetközileg jegyzett AI-stratégával beszélgettünk.
Amikor az AI nemet mond a hatalomnak
Az adás elején egy szokatlan konfliktusról beszélget Zsiborás Gergő főszerkesztő és vendége, ami a podcast házigazdája szerint sok dilemmára rávilágít az AI és annak beágyazottsága kapcsán. A történtekről írtunk a Forbes.hu-n is, az iráni háborúval egyidőben pattant ki az ügy: az Anthropic vezetője, Dario Amodei megtagadta, hogy modelljeiket korlátozások nélkül használja az amerikai kormányzat – különösen katonai és megfigyelési célokra. Ez önmagában is ritka gesztus a Szilícium-völgyben, de a reakció még beszédesebb volt: a Pentagon ellátásilánc-kockázatnak minősítette a céget.
Tilesch szerint ez nem pusztán etikai vita, hanem egy „tévedések vígjátéka”, amely gyorsan geopolitikai konfliktussá nőtte ki magát. A probléma mélyebb: az AI-modellek már annyira beépültek az amerikai gazdaságba és hadiiparba, hogy valójában leválaszthatatlanok.
A paradoxon jól mutatja a korszakot: miközben az állam szankcionálja a céget, ugyanazokat a modelleket továbbra is használja például katonai célpont-elemzéshez.
A konfliktus nem maradt következmények nélkül. Amikor az OpenAI jelezte, hogy együttműködik a kormányzattal, kulcsemberek távoztak, az előfizetések lemondása megugrott, miközben az Anthropic terméke az élre tört az App Store-okban.
Tilesch szerint ez ritka pillanat: a piac most nem csak technológiai, hanem értékalapon reagált, azaz:
az AI-verseny nem pusztán teljesítményről szól, hanem arról is, ki milyen világot épít.
Tilesch szerint az is egyértelmű, hogy az AI már nem csupán egy technológiai iparág, hanem geopolitikai infrastruktúra.
Az amerikai politika egyre inkább államkapitalista logikába mozdul – részben Kína miatt. A cél nem kevesebb, mint a technológiai dominancia elérése, és ebben az AI kulcsszerepet játszik. Ugyanakkor az is látszik, hogy az amerikai politika mindent alárendel Kína legyőzésének.
„Az a kérdés most mindenkinek a szeme előtt lebeg, hogy mennyire határozhatják meg önmagukban haladó és csak a részvényeseknek felelősséggel tartozó cégek geopolitikai folyamatoknak a konzekvenciáját.”
Ettől függetlenül Tilesch szerint – aki sok ideig élt a Szilícium-völgyben, az amerikai állampolgárságot is megkapta – a nagy techcégek mozgása nem ideológiai, noha látványosan besoroltak Trump mögé: „ ez biznisz alapon dől el”. A vezetők egyszerre állnak politikai nyomás és belső (alkalmazotti) elvárások között, miközben állami szerződések milliárdjai forognak kockán.
„Ez olyan, mint egy pókerjátszma egy sötét szobában vak osztókkal.” Az AI-iparág és a politika viszonya jelenleg egy extrém bizonytalanságban zajló stratégiai játszma, ahol még a legnagyobb szereplők sem látják előre a teljes képet – csak lépnek, és közben próbálnak alkalmazkodni. Az biztos, hogy a tét nagy.
A következő hullám: túl a ChatGPT-n
Tilesch szerint a jelenlegi nagy nyelvi modellek korszaka még tart, de már látszanak az új irányok:
- Világmodellek: nem csak nyelvből, hanem a valóság törvényeiből tanuló rendszerek,
- Neuroszimbolikus AI: biztonságosabb, kontrollálhatóbb modellek,
- Agentek: autonóm rendszerek, amelyek konkrét feladatokat végeznek,
- Fizikai AI (robotika): amikor az AI „testet kap”.
A világmodellek különösen fontosak lehetnek: ezek már nem csak válaszolnak, hanem megértik a világ működését – ez közelebb vihet az általános mesterséges intelligenciához.
A technológia hatása ugyanakkor már most látszik: tömeges leépítések, gyorsuló automatizáció. Tilesch azonban óvatosságra int – nem minden leépítés az AI miatt történik, de a trend egyértelmű.
„Lehet, hogy egy generáció munkája kerül veszélybe, hogyha a modellekhez nem nyúlunk hozzá.”
De a valódi kérdés nem az, hogy eltűnnek-e munkák, hanem az, hogy mit kezdünk ezzel a helyzettel.
Két lehetséges út rajzolódik ki:
- Az AI lefokozza a munkát (automatizálás).
- Kiterjeszti az emberi képességeket, új szintekre emeli a munkavállalókat.
A jelenlegi pálya inkább az első felé mutat – mert ez a legegyszerűbb és leggyorsabban monetizálható opció.
„Alvajárunk egy új világba”
Tilesch szerint nem a technológia a legnagyobb kockázat, hanem az, hogy nincs stratégia.
A társadalom, a politika és a vállalatok egyszerre próbálnak reagálni egy exponenciális változásra – lineáris eszközökkel. A szabályozás lemarad, a közgondolkodás nem tart lépést, miközben a gazdasági modellek alapjai kérdőjeleződnek meg.
A társadalmi reakció egyelőre visszafogott, de a feszültség már jelen van. Különösen azok körében erős, akik kevésbé értik a technológiát, de érzik annak hatását. A történelem alapján Tilesch szerint valószínű, hogy a valódi reakció késve érkezik – amikor a változások már széles körben érzékelhetők lesznek. A valódi tét nem az, hogy lesz-e konfliktus, hanem az, hogy mikor és milyen formában. Sőt, a szakértő szerint nem is az a nagy kérdés, hogy ki nyeri a versenyt az AI-ban, hanem az, hogy ki lesz, aki képes lesz irányítani a technológia következményeit.
A techpápák azt mondják, hogy édes fiam az fog túlélni ebben az új világban, aki sokkal jobb emberré válik. Az emberi kvalitásai, a kritikus gondolkodási képessége sokkal jobb kell, hogy legyen, mint korábban. Tehát a jövő elitje már erőteljesen formálódik ennek tekintetében. És ők már tudják, hogy nem az lesz az elit, aki tud programozni alapvetően, hanem aki sokkal jobban tud kooperálni, sokkal jobban tud emberekkel is kommunikálni, és persze tudja uralni és orkesztálni ezt az ügynöki világot is.
A beszélgetés végén Zsiborás Gergő felveti, mi történik, ha az AI már nem csak használható, hanem önmagát fejleszti, saját evolúciót indít.
A szakértő szerint már közel vagyunk ehhez a ponthoz. Ha ez megtörténik, egy olyan fejlődési spirál indulhat el, amelyet egyre nehezebb kontrollálni. Ez nem sci-fi, hanem egy valós, technológiai határhelyzet. Ez megint csak rámutat a legfontosabb kérdésre, ki szabja meg a technológia jövőjét és van-e tervünk arra, ami most jön.
