„Mindez ugyanakkor nem változtat azon, hogy továbbra is a forint az egyik legsérülékenyebb deviza, Magyarországgal szemben pedig látványos a befektetői bizalmatlanság.” Ács Gábor írása.
A szerdai jókora erősödés egészen 407-ig hozta le a forint árfolyamát az euró ellenében. Ez majdnem pontosan az a szint, ahonnan elindult a durva gyengülés, amikor majdnem pontosan egy hónapja a Magyar Nemzeti Bank bejelentette, hogy leáll a kamatemelésekkel. A jó hír az, hogy miközben a forint a nagy visszapattanással nullásra mentette ezt a 30 napot, a régiós devizákkal összevetve is minimálisra szorult vissza az alulteljesítése – a zloty 1, a román lej 2 százalékkal erősebb, mint szeptember 27-én.
Mindez ugyanakkor nem változtat azon, hogy továbbra is a forint az egyik legsérülékenyebb deviza, Magyarországgal szemben pedig látványos a befektetői bizalmatlanság. A visszapattanás ára ugyanis az időközben drasztikusan megemelt irányadó kamat, amelyet a jegybank keddi kommunikációja alapján csak óvatosan és fokozatosan fognak csökkenteni. Ezek szerint látják, hogy ha nem így tesznek, a piac újra büntethet, viszont minél tovább marad 18 százalékon az irányadó ráta, annál jobban megviseli a magyar cégeket a hitelezés ellehetetlenülése, annál mélyebb és tartósabb lehet a recesszió.
A forint és rajta keresztül a jegybank, illetve magyar gazdaság segítségére siethetnek viszont a külső körülmények. Végül is erre vár a kormány is már hosszú ideje, abban bízva vezet be ársapkákat és nyúl bele a piaci folyamatokba több módon, hogy majd fordulat jön a kényszerűen importált negatív trendekben. Most valóban nőtt is erre az esély.
Az európai tőzsdei gázár visszazuhanásán már túl vagyunk, a héten már 100 euró alá is bekukkantott a jegyzés. Ezzel kapcsolatban a trend nem volt meglepő, inkább csak a gyorsasága a változásnak. Ami viszont kevésbé volt benne a pakliban, az a dollár látványos elgyengülése, ami önmagában is erősíti a feltörekvő piaci devizákat, köztük a forintot.
A piacok hónapok óta azt lesik, mikor érkeznek az első komoly jelek arra, hogy tetőzhet az amerikai kamatszint. Volt már korábban pár tőzsdei felpattanás, illetve dollárkorrekció azért, mert éledeztek az ezzel kapcsolatos várakozások, azonban mindnek csúnya vége lett. Vártnál rosszabb inflációs adatok, vagy épp a kitartó kamatemelés melletti kőkemény Fed-kommunikáció hűtötte a kedélyeket, újra meglökve a dollárt felfelé, a tőzsdéket pedig le. Az elmúlt két hétben azonban valami mintha megváltozott volna.
Az amerikai kötvényhozamok csúcsa és a Wall Street mélypontja akkor jött el, amikor megjelentek a szeptemberi inflációs adatok. De napon belül már a kedvezőtlen számokra is meredeken emelkedtek az árfolyamok, az indexek azóta sem látogatták meg az akkori lokális mélypontot, sőt, bármi történt, az elmúlt napok az emelkedésről szóltak. A brókerek dúdolgathatták a Kontroll Csoport Annál jobb itt minél rosszabb című örökbecsű dalát, hiszen most az a jó a piacnak, ha egy adat a lassulás, a recesszió irányába mutat. Jött ilyen az amerikai ingatlanpiacról és szivárgott ki olyan információ a Fed környékéről is, hogy a következő 75 bázispontos emelés után visszavehetnek a szigorítás üteméből.
Azt persze senki se tudja, hogy a mostani jókedv (és vele a dollárgyengülés) újra egy vágyálom kifejeződése, vagy a fordulatokat gyakran jól előre jelző piac most már helyesen érzi a hamarosan érkező változást. Mindenesetre az elmúlt másfél hétben elég markánsan tudtak bármilyen hírekre optimistán reagálni a befektetők. Szerdán például a Google pocsék negyedéves eredményén léptek túl nagyvonalúan a befektetők azzal, hogy az esésbe azonnal belevettek, az euró/dollár kereszt pedig újra paritás fölé ugrott.
A Wall Streeten komoly parafaktor volt az elmúlt hetekben, hogy a makrovárakozások elmúlt hónapokban bekövetkezett számottevő romlásával párhuzamosan nem jöttek le eléggé a cégereményekkel kapcsolatos előrejelzések. Ebből az következett volna, hogy a gyorsjelentési szezonban a szokottnál több kellemetlen meglepetés érkezik, ez azonban eddig a Google-borulás ellenére nem igazolódott. Ha nem kell lentebb vinni az eredményvárakozásokat, akkor az S&P 500 indexben szereplő cégek az előremutató 12 hónapos profitok nagyjából 16-szorosán forognak most, miközben az év elején még 20 felett volt ez a szorzó. A 16-os P/E mutató átlag közeli, tehát eltűnt a túlértékeltség, de nincs átlendülés az ellenkező irányba. Nem olcsók a részvények, de legalább már nem is drágák.
Sokan nyilatkozták az elmúlt hónapokban azt, hogy a piacnak szüksége lenne egy jó nagy pofára esésre, legalább egy kisebb vérfürdőre, ahol kipotyognak a remegő kezek, ahonnan nyargalhat az új bika. Eddig viszont az idei komoly mínuszok ellenére mindig volt annyi erő a tőzsdében, hogy akár a legvékonyabb szalmaszálba kapaszkodva visszapattanjon. Most több apró jel utal a fordulatra és rögtön komoly a vételi erő. De újabb rossz, a gazdaság – azon belül mindenekelőtt a munkaerőpiac – lanyhulására utaló adatoknak kell érkezniük ahhoz, hogy a lendület kitartson.
Kissé paradox módon most tehát egy nagyobb amerikai lanyhulás (=dollárgyengülés) húzhatja ki a csávából a forintot és a magyar jegybankot, az igazi pedig az lenne, ha közben az Európára nehezedő gázárnyomás is tovább csökkenne. De ez mind édeskevés, ha a magyar kormány nem végzi el a minimális házi feladatot és nem válik biztossá, hogy az uniós források nagy része a jövő év elején megindul Magyarország felé.
