Chris Mattheisen mindent higgadtan és kizárólag üzleti érdekek mentén szeret megítélni. 12 éve irányítja a Magyar Telekomot, az ország egyik legnagyobb súlyú, iparágában masszívan piacvezető vállalatát. Vezérigazgatóságának idején a társaság válság- és szektorális különadókat kapott a nyakába, bezárta az iWiW-et és eladta az Origót, majd az állami intézmények mobilszolgáltatójává vált. Az amerikai üzletember júliusban távozik posztjáról, ebből az alkalomból adott interjút a Forbesnak.
Közreműködött: Zsiborás Gergő
2006 decemberében vette át a vezérigazgatói széket Straub Elektől, azóta kétszer is hosszabbított, most viszont egy évvel mandátumának lejárata előtt úgy döntött, átadja a stafétát Rékasi Tibornak. Chris Mattheisen kiválóan beszél magyarul, nekünk is magyarul adta az interjút, amelynek teljes változatát a Forbes júniusi számában közöljük.
A beszélgetés három rövidebb részletét már most olvashatják. Az első a 2010-14 közötti legnehezebb időszakról, a válságadókról, majd a kormánnyal kötött stratégiai megállapodásról, a második az Origóról, a harmadik a versenyről szól.
“Nagyon nehezen lehet engem felbosszantani.” Christopher Mattheisen 2006-ban lett a Magyar Telekom vezérigazgatója. 2018 júliusában távozik (Fotó: Orbital Strangers)
Politikáról, Merkelről, Orbánról
Volt, aki felbosszantotta?
Elég higgadt típus vagyok. Lehet, hogy emiatt nem könnyű belőlem olvasni, de ilyen magas feszültségű helyzetekben szerintem ez jó tulajdonság. Nagyon nehezen lehet felbosszantani, általában sikerült is megőriznem a higgadtságomat.
Akkor is, amikor a kormány bejelentette a különadókat, ami érzékenyen érintette a céget? Mi volt az első reakciója?
Az első reakcióm érzelmi volt, mert személyesen is nehezen értettem a lépést, de elég hamar lehiggadtam, és már tudtam racionálisan érvelni.
Berlinből is hívták, vagy csak Bonnból? Angela Merkellel például mikor beszélt utoljára?
Csak Bonnból (Ez az anyacég, a Deutsche Telekom központja – a szerk.). Ez nem így működik. Igaz, hogy a Deutsche Telekom 30 százaléka állami kézben van, de tőzsdei társaság, és a vezetőinek elsősorban a pénzügyi piacoknak kell megfelelniük. Ez nem egy berlini kérdés.
Ebből a szempontból mennyiben más Magyarország, mint Németország?
Mire gondol?
A telekommunikációs ágazat itt erősebben politikailag vezérelt piaci környezetben működik?
A telekommunikációban mindenhol erős a politikai vagy szabályozási aspektus. Az adatvédelem például egész Európában húsbavágó kérdés. Vagy az olyan kérdések, mint a netsemlegesség vagy a roaming, abszolút függetlenek attól, hogy melyik országról beszélünk. Mivel ezek a témák a fogyasztókat érintik, ezért ezek kisebb vagy nagyobb részben mind politikai kérdések is, ilyen értelemben nem lehet elkerülni a politikát ebben az iparágban.
Orbán Viktorral kellett tárgyalnia?
Nem, miniszteri szinten voltak tárgyalások, de miniszterelnöki szinten nem.
Mikor beszéltek utoljára?
Nem is emlékszem, olyan rég volt. 2014 februárjában kötöttük a partnerségi együttműködési megállapodást, miután racionálisan, higgadt fejjel kerestük a közös célkitűzéseket. Ezt végül a hálózatfejlesztési programban meg is találtuk. Az fontos kormányzati ügy, hogy minél gyorsabban épüljenek ki a legjobb minőségű szélessávú hálózatok, és ez a mi érdekünk is. Ezt mind a két fél tudta támogatni, és cserébe a kormány is megígérte, hogy támogatja a szektort. Ennek a bizonyítéka az internetszolgáltatás áfacsökkentése vagy a kedvezmény a közműadóból.
Chris Mattheisen a Krisztina körúti székházban (Fotó: Orbital Strangers)
Az Origóról
Olvas mostanában Origót?
Igen, olvasok mindent.
Milyen érzés volt megélni, amikor itt a székház előtt tüntettek az Origo vezetőváltása ellen?
Kívülről mindig nehéz ezt megérteni, de számunkra az Origo 100 százalékban üzleti kérdés volt. Volt egy eredeti célja, amire már utaltam, de ez az évek múltával egyre kevésbé volt fontos, miután nem az Origo volt az egyetlen motorja a szélessávú előfizetéseknek. Az Origo az online hirdetésekből élt és él, ami jól megy, de azt is lehetett látni, hogy ezen a piacon a legtöbb hasznot a Google fölözi le. És egy idő után világosan látszott, hogy bár az Origo kifelé látványos, de azt a figyelmet, amit a többi üzletághoz képest rá kellett fordítani, már nem éri meg. Láttuk, hogy nem jó, ha a Magyar Telekom kezében marad, szerettük volna ezt a figyelmet inkább az alaptevékenységünkre fordítani.
Ez alapján nem kellett volna már előbb eladni?
Mindig lehet azon vitatkozni, hogy mennyire sürgős valami, de hasonló elv volt a mögött is, hogy eladtuk a montenegrói leányvállalatot. Egy cégcsoporton belül ugyanolyan vállalatirányítási elvek működnek az összes leányvállalatnál, mint az anyacégnél. A montenegrói, a macedón leányvállalat, a T-Systems és a többi ugyanannyi figyelmet igényel, mint a Magyar Telekom maga. Egy idő után mérlegelni kell, hogy amit kapunk tőle, az megéri-e a figyelmet, energiát, időt, amit rá kell szánni.
Semmifajta politikai nyomás nem volt a cégcsoporton, hogy szabaduljon meg az Origótól?
Politikai nyomás nem volt, de azt mondhatom, hogy egyre több figyelmet, egyre több érzékeny figyelmet igényelt, és üzletileg abszolút nem érte meg.
Akkoriban is kapott hívásokat Bonnból?
Ami bekerül az újságokba, arról mindig mondani kell valamit, be kell számolnunk. De nem akarom eltúlozni ennek a jelentőségét.
Az Origo, mint tartalomszolgáltató fontos iparági sztenderdeket is lefektetett. Önöknek, mint tőzsdei cég, az szempont volt, hogy ez fennmaradjon, hogy az újság ne kerüljön politikaközeli tulajdonoshoz?
Fontos látni, hogy mi egy ICT (információ- és kommunikációtechnológiai – a szerk.) cég vagyunk, nem pedig médiavállalat. Tőzsdei cégként pedig a legfontosabb az volt nekünk, hogy a legjobb árat kapjuk érte. A részvényeseink, tulajdonosaink felé ez kutya kötelességünk, bármilyen céget, cégcsoportot adunk el. Más szempont nincs. Ha valaki megvesz egy cipőt tőlem, utána már nem érdekel, hogy mit csinál azzal a cipővel.
Szóval, ha most Origót olvas, akkor nincs olyan érzése, hogy…
Nincsenek érzéseim az Origóval és a montenegrói leányvállalattal kapcsolatban sem. Ez nem kerülhet be az egyenletbe.
A versenyről
Mennyire erős a magyar piacon a verseny? Szakértők mindig azt mondják, hogy ez egy védett piac, és miközben sokkal több telefonszámlát fizet egy átlag magyar, mint egy átlag európai, a piaci viszonyok megmerevedtek a három szolgáltató között. Belülről nézve mennyire öldöklő a verseny?
Erősen vitatnám, hogy ez egy védett piac lenne. Erős verseny van például a minőségben több fronton is, a mobil- és vezetékes adatforgalomban, a szélessávú szolgáltatásokban. A minőség pedig tényleg nagyon jó, aki elmegy Párizsba, Londonba vagy Amerikába, az észre fogja venni. A minőségnek pedig ára van, de az ár-érték-arány szerintem nagyon jó Magyarországon.
Ezeknél az összehasonlításoknál azt is figyelembe kell venni, hogy itthon magasak a frekvencia díjak és még mindig vannak különadók, amik a mobil és a vezetékes oldalt egyaránt terhelik. Örvendetes, hogy az internetszolgáltatások áfája most 5 százalékos, de ez nem mindig volt így, és a többi hírközlési szolgáltatás áfája továbbra is kétszámjegyű. Ráadásul ezek az összehasonlítások a flottaszerződéseket nem veszik figyelembe, holott Magyarországon különösen sok ügyfélnek van flottás csomagja.
Ezek mind olyan tényezők, amelyek befolyásolja az excel táblát. De azt nap mint nap érezheti egy átlag magyar fogyasztó, hogy milyen minőséget kap.
De tényleg ez a fontos neki? Nem árérzékenyek a magyar fogyasztók?
Fontos az ár. De azt látjuk, hogy a jövőben a szélessávú használat drámaian nőni fog, nemcsak a 4G-n belül, hanem az 5G-vel is. Egyre több alkalmazás igényli a nagy kapacitást. Már most is azt tapasztaljuk, hogy minden új előfizető, aki bekerül a rendszerbe, alacsony csomaggal kezd, aztán egyre több alkalmazást tölt le, egyre több adatot tölt fel, és mindenki szépen növeli az adatkeretét.
Ezek szerint itt jön vissza az, amit a minőségre költenek.
Igen. Mert ha megvan a minőség, megvan a kapacitás, akkor az ügyfél megteheti, hogy növeli az adatkeretét, ha nincs meg, akkor frusztrálódni fog. Ha frusztrálódik, akkor a cég bevételtől, növekedéstől esik el. Más piacokon is ezt látjuk. Amit építünk, az nemcsak a jelenről, hanem a jövőről is szól.
A teljes interjút a június elején megjelenő Forbesban olvashatják. Szó lesz benne a negyedik mobilszolgáltatóról, tőzsdei szereplésről, 5G-ről és egyéb innovációkról, arról, hogy drágák-e a mobilszolgáltatások, és az is kiderül, hogy a hobbizenész Chris Mattheisen fellép-e az idei VOLT fesztiválon.
