A hatodik Zwack

Nem tudtam, hogy Wallenberg és Demján is kellett hozzá. Mert, hogy II. József – állítólag – azt mondta, hogy „Das ist ein unicum”, az ugye sokaknak megvan. De hogy utána […]

Bővebben

Szívesen húzatná tovább az ember

Néha nem enged kiszállni, máskor majdnem lekéssük, de összességében nagyon kellemes élmény gyorsan eljutni bárhová a bármikor felvehető és letehető pöttöm elektromos autóval. Teszt a GreenGo autómegosztóról. A szolgáltatók öldöklő versenyéről, a tarifák összehasonlítása, illetve a Mol Limo és a DriveNow tesztje az augusztusi Forbes magazinban! Figyelj, új a dizájn! 

A három budapesti autómegosztó szolgáltató tesztelésekor a GreenGo maradt a végére. Nem ez volt a terv, mégis csak ők voltak az elsők, ők üzemeltetnek teljesen elektromos járműparkot. Csakhogy náluk tartott a legtovább a regisztráció jóváhagyása, a másik kettővel már kedvünkre kifurikáztuk magunkat, mire beülhettünk álmaink GreenGójába. Míg ugyanis a másik két szolgáltató a kért okmányok lefotózása és feltöltése után pár órán belül élesítette is a rendszert, a GreenGo majdnem teljesen kihasználta azt a 4 munkanapot, ami alatt ezt vállalja. (Teljesen mezei kezdő ügyfélként teszteltünk, egyik cégtől sem kértünk semmiféle előzetes információt, vagy bármilyen segítséget)

A harmadik munkanapon, a hétvégét beszámítva tehát öt nappal az összes adat megadása után jelentkezett a GreenGo ügyfélszolgálat, de hiánypótlást kérve. Rossz dokumentum lett feltöltve, nem a jogsi. Hibáztunk, de jó lett volna, ha ez hamarabb feltűnik nekik. A pótlás után viszont nem telt el két óra és jött az üzenet arról, hogy kész vagyunk, lehet menni autózni, meg is rohantuk azonnal a legközelebb parkoló kis villanyvolkswagent.

Az első, ami feltűnik, hogy neki szép kis kijelzője van ablakban, ahol üzeneteket közöl. Most épp azt, hogy a kocsi foglalásban van, hurrá, mi foglaltuk le. A bejutás nem olyan egyszerű, első alkalommal még a kis kijelzőn megjelenő kódot kell beütni az appban, aztán többször figyelmeztet is a rendszer, ahogy jól nézzük meg kívül-belül a kocsit és fotózzunk, ha törést-karcolást-koszt látunk. A második alkalomtól működik az ujjlenyomatos rendszer, nem kell kódot pötyögni, slusszkulcs a kesztyűtartó felső részén egy kis lyukban, kivesz, indít, semmi probléma.

A villany Up persze csendes és dinamikus, pár másodperc alatt gyorsul 50-re, ennek tartása okoz nehézséget inkább egy-egy egyenesben, szívesen húzatná tovább az ember. Tökéletesen működőnek tűnik minden, már csak lezárnánk a kocsit. De nem megy. Hibaüzenet az ablakban a kijelzőn: nincs a helyén a kulcs. Újra betesszük, a kis zöld lámpa is felvillan, appon lezár gomb, mégis ugyanez a hiba, nem tudjuk befejezni a bérlést. Pár perc szenvedés után nem marad más választás, legelső GreenGo-utunk végén kapásból tesztelhetjük a telefonos ügyfélszolgálatot. Szám az appban, azonnal elérhető, miután távsegítséggel sem tudjuk megfelelően elhelyezni a kulcsot, ők zárják le és vonják ki a forgalomból az autót – valószínűleg elromlott a kulcstartó érzékelője.

Nagyjából 15 percig tartott az érkezéstől a lezárásig a szerencsétlenkedés, meg telefonálgatás, ezt az időt már másnap jóváírták és a kellemetlenség miatti kárpótlásként öt ingyen percet is adtak ajándékba. Így kell ezt valahogy.

További három út következik mindenfajta probléma nélkül, a kulcsot mindig érzékeli, a zárás is pillanatok alatt. Közben kis tanácstalanság akkor támad, amikor beugranánk vásárolni. Ilyenkor parkoló üzemmódba kell tenni a kocsit, ez idő alatt sokkal alacsonyabb percdíjon ketyeg, mint amikor vezetjük. Kiszállás, kulccsal bezárjuk, aztán keressük az appon a gombot, hogy indítsuk a parkoló üzemmódot. Nincs sehol, nyomkodás-összevissza, aztán inkább lemondunk a vásárlásról. Kiderül, kár volt. A másik szolgáltatónál használt módszert próbáltuk alkalmazni, miközben itt nem kell nyomni semmit, a GreenGo automatikusan parkoló módba teszi a kocsit, ha kiszállunk és a slusszkulccsal bezárjuk. Tanulság: sok apróságban lehet különbség a szolgáltatók között, ezeket érdemes tanulmányozni indulás előtt.

Még egy reptéri teszt maradt a végére. Mivel mindhárom szolgáltató biztosítja Ferihegy megközelítését, az első döntés, hogy kivel utazunk oda. A GreenGo nyert azzal, hogy nyár végéig elengedi a reptéri felárat, a transzfer díját a parkolóból a terminálhoz, így messze a legolcsóbban lehetett vele kijutni. Kifelé menet azon izgultunk, hogy lefogy-e a töltöttség 30 százalékra. Ha igen, kipróbálhatjuk a töltőre dugást, amelyért még plusz 10 perc bónusz is jár. Mivel az autó töltéskijelzője alapján úgy tűnt, felette vagyunk, zártuk a verdát, utána láttuk, hogy az app már csak 29 százalékot mutat. Zárás után viszont már nem lehetett töltőre dugni, így ezt kihagytuk.

Hazaúton telefonon kell szólni, hogy jöjjön értünk a transzferbusz, a kocsi lefoglalása után ezt is tettük. Aztán csak vártunk, vártunk, majd kiderült, hogy a többi ember is pont ugyanoda megy, ahova mi, az első kisbuszba nem fértünk be. A végén majdnem lejárt a fél órás ingyenes foglalás, az utolsó pillanatban estünk be a parkolóba és futólépésben közelítettük a zöld gyepen át a GreenGo-parkolót.

 

„Az utazás egyik jó oldala, hogy megtanulod, mit értékelj, ha egyszer hazatérsz”