Elhunyt Szentkirályi Balázs, a G7.hu gazdasági portál alapítója, szerkesztője, vezetője.
A G7-en kollégái emlékeznek a hosszú betegség után elhunyt Balázsra: „próbáltunk felkészülni rá. Azaz mégsem. Bár tudtuk, hogy a betegség elveszi őt tőlünk, de sosem gondoltuk, hogy tényleg elveszi őt tőlünk. Hogy nincs itt. Hogy nem vitázik velünk, hogy nem mondja el vehemensen azt, mi szerinte a G7 és az újságírás. Hogy nem nevet velünk. Hogy nem nevet a halálon. Nehéz most mit írnunk. De megpróbáljuk felidézni, milyen is volt Balázs, aki nélkül egyikünk sem dolgozhatott volna a G7-nél.”
Balázs a 2000-es évek első felében kezdte pályafutását a Magyar Televízióban és a Klubrádióban, később az Index.hu gazdasági rovatvezetője volt. 2010-ben Junior Prima díjat, 2013-ban az év gazdasági újságírójának járó Tarnói Gizella-emlékdíjat nyert. 2017-ben alapította másodmagával a G7 gazdasági hírportált, amelynek súlyos betegségéig vezérigazgatója is volt.
Fotó: G7
Mindenért küzdött, amit fontosnak tartott
„Balázs volt Mr. G7. Egy missziónak tekintette lapot. Ha jól emlékszem, a név is az ő ötlete volt. (…) Egyszer kiszállt a médiából, de visszajött, hogy csináljon valami jobbat, és tényleg hatalmas szenvedéllyel vágott bele. Az első félévben rengeteg vehemens vita bizonyította ezt.
Mindenért így küzdött, amit fontosnak tartott. Jobb hellyé akarta tenni az országot, meg kicsit a világot is, és a G7-tel is ez volt a célja.
Valószínűleg ezért volt ennyire fontos neki, és ezért tett eszméletlen mennyiségű energiát a „projektbe”, ahogy néha hívta. Sokan dolgoztunk sokat ezért a lapért, de biztosan ő adta a legtöbbet érte magából. Volt egy víziója arról, hogy miért is létezik a G7” – emlékszik rá egyik kollégája, Jandó Zoltán.
Kolozsi Ádám, másik G7-es kollégája ezt írta Balázsról: „amikor alig másfél hónapja utoljára beszéltünk, ugyanúgy hittél a gyógyulásban, a kezelésekben is persze, de legalább annyira a csodában. Ellentmondás nélkül hittél a hit erejében, amióta megkaptad az első, nyomorult diagnózist. Arról volt szó, felugrom nemsokára, és folytatjuk ott, ahol abbahagytuk, ahol a betegség csak egy külső körülmény, amit nem titkolni kell, hanem kifacsarni belőle mindent, amit lehet, és amin tudatosan dolgoztál: teljesebb, tudatosabb és jobb embernek lenni. Magánéletben és közügyekben is: Balázs élete legvégéig társadalmi víziókról és víziókban gondolkodott.”
