A Softech egyike volt Kolozsvár első szoftverfejlesztőinek, az elmúlt években olyan tempóban növekedett, hogy a Financial Times is felfigyelt rá. A cég forgalma tavaly több milliárd forintra rúgott, de Szélyes Levente meg sem hallgatja azokat, akik bejelentkeznének a cégéért. Románia legnagyobb magyar szoftverfejlesztőjénél jártunk Kolozsváron.
A Softech Constantin Brâncuși úti irodáját könnyű megirigyelni: szellősen berendezett helyiségek, tetőterasz, grillsütő, és szinte minden ablakból látszanak a Kolozsvárt körülvevő hegyek. A háromszintes épületben 170 ember dolgozik – a Softech egyike volt Kolozsvár első szoftverfejlesztő cégeinek, két évtized alatt Románia legnagyobb magyar szoftverfejlesztő cégévé nőtte ki magát.
Az elmúlt években a cég együtt nőtt a helyi piaccal. Kolozsvár ma a régió egyik legfontosabb IT-központja, több mint ezer cég működik ezen a területen, összesen húszezer ember dolgozik az IT-szektorban a nagyjából négyszázezres városban. A boom körülbelül húsz évvel ezelőtt indult, Szélyes Levente, a Softech alapítója két okra vezeti vissza: egyrészt két olyan egyeteme is van a városnak, ahol magas színvonalon képeznek informatikusokat. „Másrészt a nagy állami projekteket általában a bukaresti cégek vitték el – mondja. –
Ez volt a mi szerencsénk. Kolozsvárnak nem maradt más, csak a világpiac.”
Meg kellett menteni, ami menthető
Szélyes Levente informatikusként végzett a Kolozsvári Műszaki Egyetemen, a kilencvenes évek közepén. Miután lediplomázott, egy évig egy helyi energetikai cégnél dolgozott, míg meg nem hívta a müncheni Technische Universität vendégkutatónak. Nem akart elvándorolni az országból, meséli, így eleve azzal az elhatározással ment ki Münchenbe, hogy legfeljebb két évet marad, utána hazatér és céget alapít. Az egyetemen megismerte az Evosoft akkori magyar vezetőjét. A kapcsolatból hamar üzlet lett: miután hazatért, friss cégének első megbízója az Evosoftot tulajdonló Siemens volt, közel tíz éven át a projektjeik nagy része a német gigacégtől érkezett.
Szélyes Levente, a kolozsvári Softech alapító-tulajdonosa azon a bizonyos tetőteraszon / Fotó: Bethlendi Tamás
A közös projektekre mind külön joint venture-öket hoztak létre, közülük a legnagyobb, a Siemensnek dolgozó Evoline egy évtized alatt 150 fős céggé nőtte ki magát, miután a Siemens beolvasztott egy marosvásárhelyi céget is. „Előtte kb. harminc fős cég voltunk, a vezetőtársammal ketten vittünk mindent. Még titkárnőnk sem volt. Belekóstoltunk a multik minden nyűgjébe-bajába” – meséli Levente. Rengeteget tanult arról, hogyan működnek a jól menő nemzetközi cégek, hogy még a fejlesztőcégeknek is mekkora szükségük van jól képzett HR- és gazdasági szakemberekre. Végül aztán pont ez a multis jelleg volt az, ami miatt 2008-ban úgy döntött, kilép az összes joint venture-ből, letisztítja a cégstruktúrát, és egyetlen, teljesen a saját tulajdonában lévő céget visz tovább.
A folyamat egy évig tartott, a friss cégben (a mai Softechben) nagyjából hatvanan maradtak. „Pont időben léptem. 2009-ben már elég keményen begyűrűzött ide a válság, száz százalékkal a cégre kellett koncentrálnom, hogy meg lehessen menteni, ami menthető.” A válság első évében programozóiknak több mint fele projekt nélkül maradt. Pechükre a munkaerő jókora része épp a válságnak jócskán kitett építőiparnak dolgozott, a Graphisoftnak és annak spinoffjának fejlesztettek szoftvert. „32 fővel dolgoztunk nekik, egy évre rá öt emberünk maradt a projekten” – mondja Levente. Kegyetlen év volt: tíz embert elküldött, öt-tíz ember magától ment el, a projekt nélkül maradt programozók munkaidejét pedig hat órára csökkentették, hogy túléljenek valahogy. Volt olyan pillanat, amikor mindössze ezer euró volt a bankszámlájukon a fizetésnap előtt.
Marketingest kértünk
A céget gyakorlatilag a nulláról kellett újraépítenie. Az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy előtte az Evosoft és a Siemens szinte öntötte rájuk a projekteket, Leventééknek semmi marketinges és sales-es tapasztalata nem volt, mert sosem voltak rászorulva.
Végül egy nyugdíjas német milliomos segítette ki őket.
A Softech jelentkezett egy németországi programba: a Senior Experten Service (SES) nevű szervezet lényege, hogy fejlődő országokba küldenek szakembereket, hogy a helyi vállalkozásokat segítsék. „A legtöbbször ezek a szakemberek nyugdíjas menedzserek voltak, akik hatalmas tapasztalattal rendelkeztek, idejük, mint a tenger, pénzük, mint a tenger, és nagyon szívesen elmentek segíteni. Bármilyen témakörben lehetett szakembereket kérni. Mi marketingest kértünk.”
Levente nem aggódik a következő hónapokon, erre az évre bőven el vannak látva projektekkel. „Meglátjuk, jövőre mi lesz.” / Fotó: Bethlendi Tamás
Fritz-Christoph Horstmann a hetvenes évek óta foglalkozik sales-szel és marketinggel, korábban dolgozott nagy német cégeknél, köztük a Siemensnél, de voltak saját vállalkozásai és exitje is. Két részletben összesen öt hetet töltött Kolozsváron, hogy segítsen helyre pofozni a Softech marketingjét, utána pedig éveken keresztül követte a cég életének alakulását.
„A 2008-as pénzügyi válságig az értékesítés és a marketing nem foglalkoztatta őket, mert azzal voltak elfoglalva, hogy kiszolgálják az egyébként is az asztalukra kerülő projekteket – mondta a német üzletember egy 2012-es interjúban. – Nagyon okos dolog volt tehát, hogy amint megváltozott a helyzet, és a vezetőség felismerte a potenciális gyengeségét, külső tanácsot kértek.
Utólag visszatekintve, kevesebb mint két év alatt csináltak versenyelőnyt az egykori gyengeségükből.”
Horstmann később, szintén a SES megbízásából a botswanai Ditec Mobilehoz került tanácsadóként. A cég egy évvel később megválasztotta ügyvezető igazgatóvá, segítségével a 10 főt foglalkoztató, 1 millió euró árbevételű cég megtízszerezte árbevételét, ma hatvanan dolgoznak náluk. „Augusztusban felvettem az utódomat, egy helyi nőt, majd visszamentem Németországba, és folytattam a tanácsadói szerepet a szubszaharai Afrika egyetlen, teljesen és kizárólag afrikaiak tulajdonában lévő elektronikai gyártójánál” – mondja Horstmann a Forbes.hu-nak.
Hogy a segítőkész német marketinggurunak mekkora szerepe volt végül a Softech pályára állításában, nehéz lenne pontosan megmondani. A 2010-es évek közepére mindenesetre a cég nem csupán erőre kapott, de olyan ütemben kezdett növekedni, hogy 2020-ban felkerült az ezer leglátványosabban fejlődő európai cég közé a Financial Times és a Statista.com listáján. Az összeállításban hat román IT-cég szerepelt, ők voltak az egyetlenek Kolozsvárról. A számok valóban magukért beszéltek: míg 2015-ben 1,1 millió euró árbevételük volt, 2018-ban 3,3, 2019-ben pedig már 4,9. A cég 2022-es árbevétele 7 millió euró, azaz nagyjából 2,7 milliárd forint volt, az adózott eredmény ennek nagyjából 20 százaléka.
A covidjárvány kitörése őket is kibillentette, erősen meghúzták a nadrágszíjat, de a munkából nem vettek vissza, volt ügyfelük, akinek 3–4 hónapon keresztül ingyen dolgoztak. „Felajánlottuk, hogy folytatjuk a munkát, amíg nincs más projektünk. Utána persze levettük róla az embereket, de annyira értékelték a gesztust, hogy fél évvel később, amikor helyreállt a helyzet, újra megkerestek minket” – mondja Levente. / Fotó: Bethlendi Tamás
Egymástól vadásszák el a fejlesztőket a cégek
A Softech egyedi szoftverfejlesztéssel foglalkozik, azaz nem a saját termékeiken dolgoznak, hanem az ügyfeleknek fejlesztenek. „Nagyon megválogatjuk a munkatársakat – mondja Levente. – Bérfejlesztők vagyunk, ami azt jelenti, hogy ha nem tudunk jobbak lenni, mint az ügyfél maga, akkor nem vagyunk számára érték, bármikor le tud minket cserélni. Az a garanciánk, hogy megpróbálunk a legjobbak lenni.” Tavaly „magasabb” volt a fluktuáció, 9 százalék, előtte éveken keresztül 5 százalék környékén alakult – mindkettő adat kiemelkedően alacsony Kolozsváron is és az iparágon belül is. Levente szerint megkönnyíti a közösségépítést, hogy a cégnél mindenki magyar. „Ez egy olyan megtartó erő, ami más cégeknél nincs meg.”
Gyorstalpaló: az egyedi szoftverfejlesztés szintjei
Body leasing: amikor az ügyfél kölcsönkér néhány embert a cégtől – az induláskor a Softechnek sok ilyen projektje volt, hosszú távon azonban Levente nem kedveli ezt a megoldást.
Extended vagy distributed team: az ügyfél és a szoftverfejlesztő cég csapatai közös csapatot alkotnak, és így fejlesztik le az adott terméket.
Managed team: a szoftverfejlesztő cégen belül egy, az ügyféltől teljesen független csapat önállóan végzi a feladatát – akár úgy is, hogy a termékmenedzsment is a szoftverfejlesztők kezében van.
Bár ráfeküdtek a marketingre, a legstabilabb ügyfeleik ma is ajánlás útján jönnek, elsősorban a német, finn, svéd, amerikai és magyar piacra fókuszálnak. A válság után megszakadt a munka a Graphisofttal, ma viszont már újra dolgoznak nekik. Ügyfelük a Bosch is (egy apró projekttel kezdték, ma majdnem hatvan softeches fejleszt nekik), de ők készítették el az Electrolux légkondicionálóinak hangvezérlését is. Nincs ágazati fókuszuk, elsősorban az ipari szereplők számára fejlesztenek. Megbízóik fele német, de van köztük finn, svéd, amerikai és magyar cég is – a román piacon legfeljebb kisebb projektjük akad.
Szorosan együttműködnek a helyi egyetemekkel, olyannyira, hogy szinte sosem adnak fel álláshirdetést, megoldják a munkaerő-felvételt az egyetemi utánpótlásból. Igaz, sok energiát fordítanak a mentorálásra: két diák mellé két mentort adnak, akik minimum egy éven keresztül foglalkoznak velük (a teljes program 2,5 év). Mentorprogramjaik keretében nyári gyakorlatra fogadnak diákokat, és segítenek az államvizsgáik készítésében is. Több mint tíz éve vannak jelen a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen („vagy ahogy a külföldi ügyfeleink mondják: Babes-Boys Egyetemen”, viccelődik Levente), idén pedig elindították mentorprogramjukat a marosvásárhelyi Sapientián. „Annyira kegyetlen itt a munkaerőpiac, hogy igazából labdába se tudunk rúgni, egymástól vadásszák el a fejlesztőket a cégek. Ezért döntöttünk úgy, hogy ennek elébe megyünk, és már az egyetemen elkezdjük megismerni a diákokat.” Leventének meggyőződése, hogy a mentorprogramnak köszönhetik azt is, hogy felkerültek a Financial Times listájára.
Fotó: Bethlendi Tamás
A Softech mellett van egy másik „szíve csücske” projektje: Kolozsvártól tíz kilométerre, a Feleki-tetőn vett egy kisebb erdőt, ahova egy EU-s pályázat támogatásával 2014-ben kalandparkot húzott fel. A befektetés még nem térült meg, de az elmúlt két évben már nyereséges volt, részben a covid alatti bezárások miatt.
Leventéhez folyamatosan esnek be megkeresések, hogy eladná-e a Softechet.
„Meg se hallgatom őket – legyint. –
Egyszer elgondolkodtam azon, hogy oké, tegyük fel, hogy eladom a céget, kapok pénzt – mit kezdek vele? Én egyetlen dologhoz értek. Csinálhatnék másik céget, kezdhetném elölről. Semmi értelme nem lenne. Ezt a céget kell tovább építenem. Ha eladnám, az egész cégkultúránk megszűnne, minden, amitől olyanok vagyunk, amilyenek vagyunk.”
