Egyre több produkció keres színészeket vagy csak statisztát, de a casting sok időt vihet el, és így sem biztos, hogy a kiválasztott ráér. Lengyel Tamás színész és társa, Gosztonyi Csaba ezen a területen látott meg egy üzleti lehetőséget: startupot alapítottak rá, ami 120 milliós befektetéssel már a régiós terjeszkedést is komolyan tervezi.
„Szerintem ők is »self videót« csinálnak” – néz össze a Tamás és Csaba a fotózást és a Forbes-interjút követően. A hátuk mögött egy fiatal nő veszi videóra barátnője monológját abban a bárban, ahol találkozunk. Gosztonyi Csaba és Lengyel Tamás már jól ismerik az ún. self videók műfaját, ez ugyanis közösen alapított vállalkozásuk egyik fő mozgatórugója (ezek olyan videók, ahol a színészek magukról készítenek próbafelvételeket – az, jellemzően nagyobb piacokon, eddig is jellemző volt, hogy egy-egy castingra ilyen videókat küldtek be előzetesen a színészek, és csak ezt követte az élő meghallgatás.)
A Szabadszínész egy online álláskereső platform, ahol a színészek szabad kapacitásaikat árulhatják, és ahol a produkciók (színházak, filmek, reklámok) megtalálhatják őket. A regisztrált színészek akár a self videóikat is feltölthetik majd az online fiókjukba.
Munka van, színész is lenne – mégsem találják egymást
De mi vette rá a reklámügynökséget vezető, színészettel is foglalkozó Csabát és a Jászai Mari-díjas Tamást, hogy egy startup cégbe vágják fejszéjüket? „Tőlem nem áll messze ez a fajta tevékenység, két évtizede dolgozom a reklámszakmában, tulajdonosa vagyok a Carbon Group Communication Kft.-nek is” – meséli Csaba, akinek az indíttatásában ilyen elven nincs semmi meglepő, nem úgy, mint társáéban. Mert amíg egy cégvezető jártas az üzleti világban, addig egy színésztől ez aligha elvárható, idehaza nem is megszokott dolog.
„Évek óta vállalkozom különböző területeken: van cégem, ami sikerrel működik, de olyan is volt, amit idő előtt hoztam ki a piacra, ezért nem működött úgy, ahogy elterveztem, korán el is adtam.” A fókuszban a színészet maradt, ám miután eljött a Vígszínháztól, szembesült a szabadúszó lét minden nehézségével. „Mint színész, kiszolgáltatott helyzetben éreztem magam, ezt láttam a kollégáimon is, és ösztönösen elkezdtem azon gondolkozni, hogyan változtathatnék ezen.” Mindez 2017-ben volt. Csabával akkortájt egy gálán futott össze, de a Fapad című sorozat forgatásáról már korábban ismerte.
Lengyel Tamás, Jászai Mari-díjas színművész, aki startupot indított, hogy segítsen a szabadúszó kollégáinak. Több hazai gyártású sikersorozatban is szerepelt (Válótársak, Aranyélet, Mi kis falunk), nemcsak élvezi, hogy egyre több saját tartalmat gyártanak a hazai cégek, de üzleti lehetőséget is látott a trendben. Fotó: Sebestyén László
Tamás azzal állt elő, hogy szeretne segíteni azoknak a színészeknek, akik nincsenek szem előtt, szeretné, ha a szakma is látná, hogy melyik színész mennyire van leterhelve. Csaba hasonlóképpen azt szerette volna, hogy ne csak a színészek legyenek láthatóak, hanem a tervezett produkciók is, hiszen a készülő projekteket jelenleg nehéz átlátni, még szakmai berkeken belül is.
„Óriási a kínálat a színészek részéről, akik szerepelni szeretnének, és óriási a kereslet a produkciók részéről, amiknek egyre több arcra van szükségük, de ez a két oldal mégsem talál egymásra, vagy ha mégis, nagyon szűk a közös metszet”
– mondta Csaba.
Színész tehát akad bőven, produkció is – de számukra nem volt olyan platform, ahol egyszerűen összeakadhattak volna.
Ez a fajta önmenedzselés itthon még idegen
A hirtelen jött ötletből közös terv lett. Ezzel egy időben nem várt pénz ütötte Tamás markát: 2017 elején Jászai Mari-díjat kapott, a rangos szakmai elismerés mellé 975 000 forint összegű jutalom is járt, amit egy az egyben a Szabadszínész adatbázisának fejlesztésére költött el. Majd két év előkészület után, közel 8 millió forint kezdőtőkéből elkészült az első olyan magyar, online adatbázis, ami kifejezetten színészeknek és produkciókat menedzselő szakembereknek kínál közös platformot – a felület jelenleg tesztelés alatt áll.
Korábban már létezett hasonló adatbázis, de könyv formában, a színészlexikon arra jó volt, hogyha egy rendezőnek színész kellett a filmjéhez, de nem voltak benne naprakész információk, nem derült ki, ki mikor ér rá – vagyis sok olyan részinformáció, ami alapvetően befolyásolja, hogy valaki el tud-e vállalni egy munkát.
Ezen a sémán egyébként ma is működnek casting-adatbázisok, de ezekkel ellentétben a Szabadszínész egy alulról építkező (a színészek önkéntes regisztrációján alapuló) adatbázis, és Tamásék tervei szerint jóval nagyobb is lesz, mint bármely eddigi.
„Főszerepre kerestünk színészt, így adta magát, hogy az április tesztüzem alatt kipróbáljuk az adatbázist. Remek lehetőséget láttam abban, hogy a színészek saját maguk bemutatkozhatnak, a profiljukat naprakészen tarthatják – akár elfoglaltságaik szintjén is” – meséli a Forbes.hu-nak az egyik legnézettebb napi szappanopera, az RTL-en futó Barátok Közt casting vezetője, Molnár Kata. A tesztüzem amúgy bejött, Katáék első próbálkozásra több arcot is találtak.
Noha mi csak hárman üljük körbe az asztalt, mikor az alapítókkal beszélgetek, a Szabadszínész online piacterén már 800 regisztrált felhasználó várja a jobbnál jobb lehetőségeket. Csabáék elmondása alapján ennél sokkal több, közel 2500 szakirányú végzettséggel rendelkező színész van az országban, akik számára lehetőséget biztosíthat a startup.
Ilyen Törőcsik Franciska is, aki igazán nem panaszkodhat arra, hogy nem foglalkoztatják, színházi szerepei mellett a 2013-ban végzett, a 30-at még be sem töltő színésznő már több mint 10 nagyjátékfilmben szerepelt (Isteni műszak, Budapest Noir, Aurora Borealis, BUÉK). A jelenleg szabadúszó színésznő egyetért azzal, hogy szükség van egy piactérre, ami lehetőséget teremt arra, hogy minél több helyen megmutassák magukat a színészek, ugyanakkor elmondása alapján ezt a fajta önmenedzselést – amit a platform igényel – „meg kell szokniuk” a hazai színészeknek. „Lengyelországban például már nagyon otthonosan mozognak a színészek a self videók készítésében és a személyes profiljuk kezelésében, ami azért jó, mert ez lehetőséget teremt számukra, hogy bekerüljenek a nemzetközi filmekbe. A magyaroknak viszont még idegen ez a fajta önmenedzselés.
De fel kell ismernünk, hogy minden, ami kiszélesíti a színészek lehetőségeit, az jó!”
De hol van itt a pénz?
A niche piac megvan, gyakorlatilag kész a termék is, amit a piaci szereplők részben validáltak is a tesztidőszak alatt. Már csak egy dologra volt szükség: pénzre.
„A Forbesban olvastunk a befektető cégről és felkerestük őket az ötletünkkel.” – Elég viccesen hangzik, Csaba is belátja, mindenesetre így történt. És ez eddig rendben is van; bekopogtak az 50 milliárdnyi forrást kezelő állami hátterű Hiventures kockázatitőke-alapkezelőhöz, beadták a projektjüket elbírálásra, de a történet a vége felé kezdett izgalmassá-, pontosabban azt is mondhatnánk: stílusossá válni.
Gosztonyi Csaba, a Szabadszínész társalapítója. Nem mindennapi pitchük volt: egy jelentet előadva mutatták be, mit tud a szolgáltatásuk. A befektető értékelte. Fotó: Sebestyén László
„Már túl voltunk az üzleti terv prezentálásán, de széles körben is elő kellett adnunk, hogy valójában mire lesz jó a szolgáltatás. Azt találtuk ki, hogy ha már mind a ketten színészkedünk és egy színészeket megszólító projekten dolgozunk, akkor mi lenne, ha egy rövid jelenttel is felvezetnénk, mi a platform célja.”
– mesélik. A sajátos sales megoldás úgy tűnik, plusz pont volt a befektetőnél. A befektetés is meglett, jöhet a következő nagy kérdés: miből lesz itt pénz? A befektető ugyanis elvárja, hogy a startup nőjön, minél értékesebb legyen, annál többet ér a befektetésért cserébe kapott tulajdonrésze is.
Az alapítók terve az, hogy júniusban élesítik a 1.0-ás verziót, addig minden szabadidejükben az utolsó simításokon dolgozik a három állandó alkalmazottból álló csapat. Ezen kívül külsősként egy szoftverfejlesztő cég, egy pénzügyi tanácsadó és egy grafikus dolgozik a projekten. A most kapott befektetést többek között fejlesztésre és az ő fizetésükre fordítja a cég.
Mindenképp időre lesz szükség, hogy – ahogy Csaba fogalmaz – a három sör árába kerülő regisztrációs díjból profitot termeljenek. „A színészek előfizetési díja havonta nagyjából 1000 forint lesz, a produkciók a tervek szerint havonta 40 ezer forintért használhatják majd a platformot, de természetesen éves előfizetést is választhatnak.”
A Szabadszínész a vidéki és határon túli színészek bevonására is törekszik. „Sokkal könnyebb dolguk lesz a vidéki színészeknek, mint korábban. Vegyünk például egy pécsi színészt, akinek egy bizonytalan kimenetű casting miatt kell átszelnie a Dél-Dunántúlt, miközben teszem azt főpróbahét van. A feladat telejésítése nem áll messze a lehetetlentől. Viszont aki beregisztrál az adatbázisba, könnyen megmutathatja tudását online, miközben időt és pénzt spórol.” – Az adatbázis ugyanígy könnyedséget jelent a környező országok színészeinek és produkcióinak. Az ugyanakkor kifejezett céljuk, hogy betörjenek a régiós piacokra.
„Magyarország mellett több országban is jelen leszünk: a hazai adatbázis után megcsináljuk a románt, a lengyelt és a csehet.” A startuplét egyik fontos jellemzője a skálázhatóság, vagyis hogy milyen gyorsan lehet a terméket vagy a szolgáltatást bevinni más országokba. A Szabadszínész esetében arról van szó, hogy egy okosan összerakott szakadatbázist visznek majd be új piacokra, hiszen a régióra is igaz, ami Magyarországra: színészekre szükség van, egyre többre. Mondhatnánk drámaian, hogy ennek a startupnak a lelke az adatbázis; de pusztán pénzügyi szempontból is állhatunk a dologhoz:
ennek a startupnak a legnagyobb értéke az adatbázisa lehet majd.
Vagyis elemi érdekük, hogy minél többen regisztráljanak. A komoly régiós tervek is érthetőek: a cégnek növekednie kell, így lesznek érdekesebb egy egyre szélesebb felhasználói körnek és így tudnak eleget tenni a befektetői elvárásoknak is.
Lengyel Tamás és Gosztonyi Csaba – járják az országot, komoly régiós terveik is vannak. Fotó: Sebestyén László
Mivel még nem éles az adatbázis, a csapat különböző módon próbálja felkelteni a szakma érdeklődését és motiválni őket arra, hogy csatlakozzanak. Jelenleg színházról színházra járnak, vidéki roadshowkat szerveznek. A közeljövőben pedig Erdélybe látogatnak ugyanezzel a céllal. Csaba és Tamás ilyenkor maguk mennek, hogy népszerűsítsék a startupot.
A színészek Linkedin-je, de nemcsak profi előadóknak
A regisztrált színészek feladata lesz, hogy feltöltsék az adatokat (név, életkor, fotó, stb.) és a rövid self videót. Ezen felül már csak karban kell tartaniuk saját profiljukat. A jó referencia továbbra is prioritás, épp úgy, mint a színész diploma, ám egyik sem követelmény. “Olyan akár egy színészekre szabott Facebook”… – jegyzem meg, mire Csaba LinkedIn-re módosítja a hasonlatot.
A későbbi fejlesztések között hangbank és az ún. “hakni aloldal” is szerepel. Ez utóbbi a cég B2C lába lesz. A Szabadszínész most egy termék fejlesztésére koncentrál, de két csatornán keresztül akarnak forgalmat – és minél több adatot – generálni. A fent bemutatott a B2B, vagyis amikor céges ügyfelek fizetnek az adatbázisért és keresnek maguknak embert, a hakni pedig a B2C irányba mutat, amikor magánszemélyek rendelnek maguknak olyan szereplőt, aki jelzi az adatlapján, hogy vállal ilyet (nyilván nemcsak színészek, celebek vagy reality sztárok is regisztrálhatnak, például).
A platformra egyébként gyerekek és amatőr színészek is regisztrálhatnak
– tehát nemcsak a profi szakmának szól, ez amúgy szintén fontos a skálázódás miatt (amatőr színészekkel a nagy kőszínházak is dolgoznak, statisztának vagy mellékszereplőnek is sokszor nem profikat hívnak).
Az adatbázis különösen jó megoldás lehet a jelen helyzetben, hiszen átalakulóban van a piac. A televíziózás trendváltáson megy át, a reality– és tehetségkutató műsorokat kezdi felváltani a fikciós tartalom gyártása, a hazai gyártók is egyre több saját tartalmat gyártanak, ezért egyre több színészre, szereplőre van szükség – de leginkább arra, hogy ezek az emberek és az idejük láthatóvá váljon.
