Szántó Gábor és Vlaskovits Patrick számára az ambíció egy természetes működési forma. Olyan nemes egyszerűséggel beszélnek arról, hogyan meneteltek Kápolnásnyékről Austin-on és Los Angeles-en át egy sikeres exitig, mintha csak azt mesélnék, sikerült beütniük egy szeget a falba. Ahogy azt korábban megírtuk, a kizárólag nemzetközi piacon tevékenykedő Superpowered-öt megvette az amerikai Splice. Tudjuk, mi a történetük vége, de ettől még nem kevésbé izgalmas, ahogy eljutottak oda.
Szántó Gábor a kápolnásnyéki stúdió-irodájából jelentkezik be hangfalakkal, erősítőkkel és más kütyükkel övezve, ha a sztoriból nem lenne egyértelmű, a settingből biztosan kiderül: hardcore zenekedvelővel beszélek. A kilencvenes évek diszkókorszakában csinált bulikat, de hozzá köthető a kispesti Life klub is. „Be akartunk törni a nemzetközi slágerlistákra, ilyen egyszerű” – meséli, miért küldözgették négy éven keresztül demó CD-iket külföldi kiadóknak Soundcloud, Youtube vagy bármilyen digitális technológia híján postán. Nem volt hiába a sok bélyeg, 2001-ben leszerződtek az angol Warner Music UK-hez és a New York-i Strictly Rhythm kiadóhoz. Top huszasok voltak ibizai és angol listákon, egyik dalukat pedig Tiesto remixelte volna, amikor az MP3 technológia elterjedése miatt sorra kezdtek bedőlni a klasszikus lemezkiadók, köztük a Strictly Rhythm az egyik elsőként. Nem sikerült világsztárrá válniuk. Legalábbis nem zenével.
A Superpowered alaptechnológiája is ezekben az években született. Vájt fülű zenészként mindig zavarta, hogy a magyar zene hangzása nagyon le van maradva a külföldihez képest, annyira, hogy a diszkókban nem is igazán lehetett már magyar dalokat adni.
A dögös külföldi hangzás eléréséhez végigkísérletezte a 90-es éveket, hogy felvegyék a versenyt a külföldi piacokon is, de kispesti és tizenhetedik kerületi panelsrácokként nem volt meg a megfelelő erőforrás a profi stúdiófelszerelésekhez, fejleszteniük kellett.
A ma már széles körben elfogadott számítógépes zenélés akkoriban blaszfémiának számított, Gáborék mégis ehhez nyúltak, és így született meg az az alaptudás, ami később startupjuk, a Superpowered születéséig vezetett.
Előtte azonban még meg kellett ejtenie egy fontos kitérőt: amikor 2007-ben kijött az első iPhone, Gábor vállát újra megkocogtatta az ambíció. Ekkor már csak hobbiból zenélt, közben a Webcsatorna nevű internetes műsorközlő portál technológiai igazgatója lett. Itt egy olyan alkalmazás fejlesztésébe fogott, ami egy komplett DJ-pultot tesz a zsebünkbe, és amihez ugyanúgy lehet csatlakoztatni a keverőt és a többi tartozékot, mint a laptopunkhoz. A DJ Player 2009-es megjelenésével az első profi DJ-alkalmazás volt, ma is elérhető az App Store-ban és már több mint három millió letöltésnél jár. Itt születtek meg a Superpowered fő audiotranszformációs algoritmusai, ez az, amiben sikerült valami teljesen újat alkotni.
A Superpowered keretrendszerével és fejlesztőkészletével a korlátozott teljesítményű hardvereink is (mint amilyen az Iphone volt) stúdió minőségű audiotranszformációkra lesznek képesek, és semmilyen kompromisszumot nem kell kötnünk érte.
Ennek a fontosságát már Janosov Milán magyarázza el, aki amellett, hogy hálózatkutató, hobbizenész és tech-rajongó is, így felhasználói oldalról tudta beleásni magát a Superpowered innovációjába (épp most szerzett be egy saját DJ-kontrollert). „A DJ kontrollerek, lejátszók és keverők célhardverek: hosszú évek és számtalan mérnökóra mentén fejlődtek az optimális hangzás érdekében, míg a számítógépek, így laptopok és tabletek esetén is az audio alapesetben egy funkció a sok közül. Itt jön képbe a Superpowered-technológia: csökkenti az audio kezeléséhez szükséges számítási lépések mennyiségét, a felvett elektromos teljesítményt, és így a futtató eszköz processzor-kihasználtságát.”
„Éreztem, hogy ez valami nagyon új és nagyon jó dolog, és talán többet kéne vele kezdenem az applikációnál, de nem tudtam, hogy mit” – meséli Gábor arról, miért jelentkezett a Hild Imre vezette iCatapult akcelerátorhoz 2013-ban. Még ha kevésbé is értették, pontosan mibe nyúltak bele, ahhoz eléggé, hogy elvigyék Gábort és az ötletét Amerikába, ahol különböző kockázatitőke-befektetőktől hozta haza a legfontosabb tanulságot: kell neki egy társalapító.
A hustler és a hacker
„Olyat akartam, aki nagyon érti ezt az Amerika-dolgot, az üzletet és a technológiát is.” Gábor mondata akár Vlaskovits Patrick definíciója is lehetne, a Mexikói-öbölből, egy mólóról jelentkezik be, az interjú közben az egyik fiával horgászik. Amerikában született, a dotkomlufi idején alapított startupot, amiből nem lett nagy valami, de a tech-világ végérvényesen beszippantotta. Könyvet írt az ügyfélfejlesztésről (customer development) és a lean startupmodellről, ez utóbbi New York Times bestseller is lett.
Egy új projektre szomjazva érte Hild Imre megkeresése: van itt egy srác, nem értjük, mit csinál pontosan, de kell neki egy hustler.
Olyan valaki, aki nyomul, tűzön-vízen keresztül megy.
Az üzlettársak a Széll Kálmán téri Starbucksban találtak egymásra, majd 2013 őszén bejegyezték a Superpowered Inc.-t Amerikában, mert a kezdetektől nemzetközi ligában gondolkodtak. Az amerikai befektetők és egy esetleges felvásárlás is könnyebben kezelhető a számukra ismerős cégforma miatt. Innentől 50-50 százalékban voltak tulajdonosok a cégben CEO és CTO címekkel. Gábor felelt minden fejlesztésért, Patrické lett minden, ami nem tech: sales, marketing, könyvelés és a többi. „Bár az iCatapulttól végül nem kaptunk befektetést, nagyon sokat köszönhetünk Hild Imrének” – mondja Patrick.
2015-ben a fejlesztések során vette észre Gábor, hogy az Android rendszerekben van egy probléma, ami nemcsak az ő munkájukat nehezíti meg, hanem a felhasználói élményt is befolyásolja. A zenével dolgozóknak az egyik legfontosabb szempont, hogy a késleltetés (latency) minél kisebb, de mindenképp észrevehetetlen legyen. „Ha a zongorabillentyűt lenyomod, elvárod, hogy azonnal megszólaljon a hangja. Ez az Android rendszereken nem történik meg, csak egy csúnyán érzékelhető idő után. Odavész az élmény” – magyarázza Gábor. A probléma kifejezetten fontos karaoke alkalmazásoknál és bármikor, amikor a felhasználó visszahallja magát. Ha ez késik, az énekhangot nem lehet a zenére szinkronizálni. Gábor egy hosszú cikkben feltárta, Patrick elnevezte „Android 10-millisecond problem”-nek, a tanulmányuk technikai és üzleti oldalról is bemutatta a jelenséget mérésekkel alátámasztva.
„Így egy kicsit kihívtuk a Google-t harcra, a picike Superpowered, kiraktuk a blogunkra szerda délután, én hazamentem a családomhoz, majd csütörtökön láttam, hogy a szerverünk akkora forgalmat kapott, hogy azt hittem, elolvad.”
A cikket számtalan helyen közölték, és amit addig csak a fejlesztők érzékeltek, hirtelen globális, leleplező erejű tényfeltárás lett. Emellett a Google sem mehetett el, meghívták a Superpowered-öt egy nem nyilvános konferenciára, ahol Gáborék megoldást is pitcheltek. „Megköszönték, majd azt mondták, inkább lefejlesztik maguknak. Ennek négy éve, és még ma sem történt semmilyen változás.”
Az Android fiaskójának köszönhetően a Superpowered új szintre lépett. Sikeresen megoldották a 2010-es években jelentkező platformokon keresztüli transzformációt, a rendszerük mindenféle eszköz mindenféle verzióján fut, legyen az PC, mobil vagy bármi, amiben számítógép van. A keretrendszerük egy tipikus fejlesztői eszköz, a szoftver fejlesztőjének kell megismernie és beletennie a fejlesztendő programba. Így egy B2B üzleti modellel alapvetően egy B2C, felhasználói problémát oldanak meg.
Próbálkoztak a csapat bővítésével, de a felvett fejlesztők nem tudták tartani a lépést Gáborral, így jobbnak látták, ha ketten maradnak.
„2017-re már több mint tízezer app használt minket, ezeknek az összes letöltése túl volt a több milliárdon, ezek brutális számok. Na, ebből mi konkrétan egy fityinget sem láttunk”
– vallja be Gábor. Ő azt szerette volna, hogy minél előbb, minél többen megismerjék és használják a keretrendszerüket, és a fejlesztői hozzáállást ismerve tudta, hogy ezt legkönnyebben licenszdíj nélkül tudják elérni. Üzleti modellt kellett váltani, de ehhez már profi segítséget kaptak.
„Én azt hittem, ez még három évvel a jövőben a van!”
Jim Lucchese amerikai vállalkozó, szerény és okos ember, aki Gáborékhoz hasonló eltökéltséggel építette saját zenei elemző platformját, az Echo Nest-et, amit 2014-ben a Spotify vásárolt meg százmillió dollárért. Hasonlóan indult, mint a Superpowered, négy évig nagyon fájt nekik, minden elköltött dollár, majd az ötödik évben elkezdett megtérülni. Jim segítségével fokozatosan bevezették a licenszmodellt, lemorzsolódtak az ingyen segítséget keresők, de jöttek a helyükre fizető vásárlók.
2018-ban kerestek először komolyabb pénzt a 2013-ban alapított céggel.
Az értékes kontaktra egy szintén különleges helyen, a Techstars Music akcelerátor programjában találtak rá. Tőlük kapták az egyetlen befektetésüket, százhúszezer dollárt, ami tech-startupokhoz viszonyítva apró összegnek mondható. Itt szavazott bizalmat nekik még Jim előtt egy fontos mecénás, Bob Moczydlowsky, a Techstars Music alapítója. Bob azon kevés emberek egyike, aki érti a zenevilágot és a techvilágot is (pedig ezek általában nem jönnek ki jól egymással Patrick szerint), de ő látta, hogy a Superpowered-ben megvan a potenciál, hogy a zenevilág egyik alaptechnológiája legyen.
A Superpowered volt az első magyar cég, amelyik bekerült a Techstarshoz. A Forbes is ekkor figyelt fel rájuk, első, 2017-es startupjelentésünkben adtunk hírt róluk olyan startupok között, mint a Publishdrive és a Bitrise. Akkor azt mondtuk, ezeknél a cégeknél ott a „szilíciumszag a levegőben”, úgy tűnik, nem csalt a szimatunk. „Ez bebetonozta a hitelességünket Amerikában, addig két magyar srác voltunk, akiket senki sem ismer, de így mindenki felkapta a fejét: ja, hogy Techstars!” – magyarázza Patrik, de mivel közben a fiának kapása lesz, sürgősen le kell fotóznia, így Gábor veszi át a szót.
Az amerikai Splice egy felhő alapú zenei platform, ahol zenészek közösen tudnak alkotni, felhasználva a jogdíjmentesen elérhető hangmintákat, zenei alapokat, és megoszthatják egymással munkáikat is. A 2013-ban indított cégnek hárommillió felhasználója van, eddig több mint 100 millió dollárnyi befektetést vontak be. Gáborék korábban is ismerték az alapítókat, akiknek az igazi érdeklődését a Superpowered utolsó fejlesztése hozta meg, ez tette fel az i-re a pontot. 2019-re értek el oda, hogy tökéletesen működnek az applikációkban, de már megvan a lehetőség arra, hogy webes környezetben, böngészőről is használható legyen a rendszerük. „Nyáron bejelentettük, hogy érkezünk a webre. Patrick itt volt, elvoltunk mint a befőtt, szép kertem van. Kitalálta, hogy csináljunk egy webinart, ahol bemutatjuk az új technológiát, a fejlesztők pedig chaten tehetnek fel kérdéseket. Kiszálltunk a kis felállítós medencémből és még vizes gatyában lenyomtuk ezt a webinart, a feleségem talán lángost is hozott.”
Mint kiderült, ezen a webinaron lógott a fél Splice. Kértek tőlük egy meetinget, hogy elmagyarázzák, hogyan működik a technológia és hogyan tudják nekik licenszelni az aranykulcsot, ami webes környezetben is nulla késleltetést eredményezett.
„Megcsináltunk egy kis demót, és emlékszem hogy Steve nézte, hallgatta és azt mondta hogy, hú, basszus, én azt hittem ez még három évvel a jövőben van.” Ezután kapták az emailt, hogy lehet hogy nem csak a lincenszelésről kéne beszélniük…
A vételár titkos, de egyik fél részéről sem volt semmilyen elégedetlenség. A két létező Superpowered-szabadalom mellé érkezik egy harmadik, feltették Kápolnásnyéket az amerikai szabadalmi hivatal címlistájára. Patrick üzletfejlesztési területen, Gábor pedig az audio fejlesztések vezető fejlesztőjeként maradt a Splicenál, visz egy kis csapatot, ahol talán már tudják vele tartani a lépést: sikerült a Mozilla Firefox és a Waldorf Music vezető fejlesztőjét is leigazolniuk. A cég a vírushelyzet egyik nagy győztese, annyira felpörögtek, hogy sorra szükségessé váltak az újabb és újabb innovációk. Sőt, már a Superpowered technológiáját is továbbfejlesztették.
Borítókép: Sebestyén László