Minden gardrób rejt olyan ruhákat, melyek feleslegesen foglalják a helyet. De hogy szabaduljunk meg a ruhakupacoktól? Kovács-Kiss Krisztina és férje, Kovács Zoltán erre a kimondatlan problémára talált megoldást és indított vállalkozást. A feleslegessé vált ruhák körforgásban tartása Magyarországon eddig gyerekcipőben járt, a Sulizsák ezen próbál változtatni.
Semmi kétség, ez a hiánypótló projekt az életük szerves része. „Sok minden közrejátszott abban, hogy végül a közös vállalkozásban találtuk meg a helyünket” – kezdi a beszélgetést Krisztina, aki a Sulizsák Kft. létrehozása előtt 10 évet dolgozott áruházvezetőként és trénerként, férje, Zoltán pedig egy használtruha-feldolgozó cég tulajdonosa és ügyvezetője.
„A közös vállalkozás ötlete a férjemtől származott, akitől tulajdonképpen megkaptam az ötletet és egyben a bizalmat, hogy keltsem életre az elképzelést.” Noha korábban is üzemeltek használt ruha feldolgozó cégek, ilyen formában még senki sem vágott bele a ruhaneműk újrahasznosításába. A modell egyszerű: az iskolák összegyűjtik a diákok megunt, kinőtt, elnyűtt ruháit, a Sulizsák pedig megveszi őket az iskolától, hogy aztán a használtruha-feldolgozóba kerüljön. Ezt a jól összehangolt, dinamikus körforgást tartja kézben a házaspár.
A fenntarthatóság jegyében
A jobb korokat megélt pólók, pulcsik, nacik gyűjtése egy alaposan kidolgozott forgatókönyv szerint történik. A budapesti és vidéki oktatási intézmények regisztrációja, és a gyűjtési igény megerősítése után indul a szervezés, mely a csatlakozó iskolák, óvodák számára semmilyen anyagi kötelezettséggel nem jár. Mielőtt az intézmények belekezdenének a munkába, egy alapcsomagot kapnak, ez tájékoztató anyagokat-, regisztrációs matricát- és végül a program fő mozgatórugóját, a zsákokat tartalmazza.
A zsákokkal egy dolga van az iskoláknak, óvodáknak: megtölteni azokat – a gyerekek és szüleik közreműködésével. Majd a gyűjtésért járó összeg 10 munkanapon belül az intézmények számlájára kerül. Mindehhez egy együttműködési megállapodás is tartozik.
„A folyamatot úgy raktuk össze, hogy minél kevesebb legyen az intézmények teendője. Tulajdonképpen a szülők tájékoztatása, az üres zsákok kiosztása és a megtöltött zsákok fogadása az egyedüli teendőjük. A gyerekek mégis minden alkalommal boldogan segítenek nekünk a mérésnél és pakolásnál, főleg matekóra helyett.”
Kovács-Kiss Krisztina és Kovács Zoltán / Fotók: Sebestyén László
Utóbbit Kalocsa Szilvia, a Karácsony Sándor Általános Iskola pedagógusa is megerősítette. „A Sulizsák projekt keretében ráébreszthetjük a gyerekeket, a családokat és a kollégákat arra, hogy az újrahasznosítás és a segítségnyújtás milyen jó dolog külön- külön is, hát még együtt. Osztályfőnökként pedig lehetőséget nyújt arra, hogy elbeszélgessünk a jó szándékról és a közös felelősségvállalásról.”
Naiv dolog lenne azt várni, hogy a kilónként 50 forintos összegből meggazdagodhat egy-egy intézmény. Viszont a több tízezres nagyságrendű támogatás is mindenhol jól jön. „A befolyt összeget iskolánk alapítványa, saját mikrokörnyezetünk szebbé tételére, a gyerekek életének színesítésére használja fel.”
Ha újrahasznosított ruha nem is, géprongy még lehet
A program beindulni látszik. Már az induláskor összesen 72 tonna ruha került újrahasznosításra. „Az első szezon alatt, ami az előző tanév tavaszi időszaka volt, 38 iskolával és óvodával működtünk együtt. Őszi szezonunkban pedig 34 lefixált időpontunk van és folyamatosan dolgozzuk fel az újabb jelentkezéseket. Tehát, ahogy a kapacitásunk, úgy a gyűjtések során leadott ruhák mennyisége is folyamatosan nő” – magyarázza Zoltán. A logisztikai feladatok egyelőre a pár otthonában zajlanak, amit főként Krisztina végez. Mivel kezdő vállalkozásról van szó, egyelőre maradt a családias hangulat, ma részmunkaidőben öten dolgoznak a Sulizsák Kft.-ben.
„Jelenleg csak a tervek között szerepel a lerakati pont – ha minden jól megy –, pontok létrehozása. Addig is a zsákok közvetlenül a magyarországi felvásárlónkhoz kerülnek – mondja Krisztina. – Egy magyarországi és egy külföldi felvásárlónk van, mindegyik textilválogató cég.
Az összegyűjtött ruhák és cipők tehát nem adományozási célt szolgálnak. Az üzemben a ruhaneműket és a cipőket egyesével válogatják át, szortírozzák, osztályozzák, dolgozzák fel, és végül bálázzák.
A textilek ebben a formában kerülnek exportálásra. A fajtára és szezonra válogatott daraboknál fontos a minőség, a nem használható darabok géptisztító rongyként, ipari alapanyagként kerülnek újrahasznosításra a ruhaanyag helyett.”
Új fogalom a környezettudatos szótárban
Ezen a ponton találkozunk a „de”kezdetű mondattal. A Sulizsák esetében a befektetett családi tőke és a pár harmonikus kapcsolata a tét. Lezárt évről, a befektetett összeg megtérüléséről még nem beszélhetünk, ahogy horribilis bevételekről sem, hiszen a zsákokért kapott összeg nagyobb része nem a vállalkozókhoz kerül, hanem az intézményekhez. Krisztina és Zoltán feje felett pedig ott vannak a kérdések. „Hogyan fogjuk tudni megoldani, hogy esténként ne munkáról legyen szó otthon? Mi lesz a konfliktusokkal? Ez most sem egyszerű. Zoltántól nem sűrűn lehet hallani, hogy »mára vége«. Maximalista. Úgyhogy a rendszer működtetése, a kommunikáció, szervezés és egyeztetések mellett az is az én feladatom, hogy megálljt parancsoljak.”
Krisztina és férje amellett, hogy az oktatási intézményeknek anyagi forrás biztosít a ruhagyűjtésen keresztül, fontosnak tartja a környezettudatos attitűd kialakítását és, hogy a feleslegessé vált ruhák visszakerüljenek a körfogásba.
Ha elülteted a címkét, virág nő belőle – magyar fürdőruha óceáni hulladékból
