December 12-én tőzsdére megy Balogh Petya cége, a STRT Holding. Befektetői szerepe mellett most ismét csapatot, céget épít, de már másképp, mint tíz éve a navigációs piacot felrobbantó sikercégénél, a Nav N Gónál (NNG). Elmondja, mit tanult azóta, és hogy mikortól hitte el, hogy van benne még egy nagy dobás.
Ember vagy gép? Jön a Forbes Tech Summit
Balogh Petya lesz a Forbes technológiai rendezvényének társ-házigazdája. Tarts velünk Te is!
Részletes program és előadók ITT.
Forbes.hu: Fontos dátum jön hamarosan az új céged, a STRT Holding életében, december 12-én tőzsdére mentek. A novemberi Forbesban megjelent Rapid interjúban beszéltünk arról, hogy az utóbbi tíz évben hányszor terveztél újra, és hogy ebben a folyamatban a STRT megszületése is fontos mérföldkő.
Balogh Petya: Igen, tavaly nyáron volt a legutóbbi nagy újratervezésem. Egy tanfolyamon éppen arról tanítottam vezetőket, hogy hogy kell nagyot álmodni és nagy célokat kitűzni, amikor visszakérdezett ez egyik cégvezető a diákjaim közül, hogy „Petya, neked most mi ez a nagy álmod, amin most dolgozol?” Mondtam, hogy most épp nyugdíjas vagyok, én megvagyok, most nincs nagy álmom. Aztán nem tudtam aludni, annyira felzaklatott ez a dolog. Hogy mi a fene, hogy nincs nagy álmom, meg nem építek semmit, csak nyugdíjas vagyok… Úgyhogy másnap reggelre megszültem ezt, hogy jó, akkor ezer cég. A STRT-tal az célunk, hogy tíz év alatt ezer cégbe fektessünk be.
További kérdések, válaszok és beszélgetés az utóbbi tíz év újratervezéseiről Petyával a novemberi Forbes Rapid rovatában.
„Úgy történik valami klassz, hogy nem nekem kell csinálni”
Nemrég azt nyilatkoztad, hogy még előtted van egy portfóliótisztítás, mert még azért több van a tálcán, mint amit elbírsz. Hol tartasz most ebben a folyamatban?
Egyik oldalról, amiben kezdünk megérkezni, hogy összeraktam egy teljesen új csapatot, nagyon komoly múltú, nagyon okos és nagyon barátságos szakemberekből. Most kezdek eljutni odáig, hogy egyre több mindent el merek engedni, és át tudok adni úgy, hogy már nem minden nálam ér össze. Mindennek van gazdája, amit ő épít. A másik oldalról azt is végig kell gondoljuk, hogy mi az, ami belefér egy napba, és ezzel még mindig küzdök. Nagyon ambiciózus voltam mindig és most is az vagyok. Mindig mindent akarok és mindig van ötletem arról, hogy valami hogy legyen jobb.
Hogy áll ehhez a csapatod?
Kezdik megtanulni, hogy nem kell mindent komolyan venni, amit megálmodok, mert nem azonnal kell mindent megcsinálni, tehát szokunk össze ebben a tekintetben. Tavaly ősszel kezdtük el építeni a csapatot a feleségemmel együtt, és úgy érzem, mostanra ért össze. Tudunk folyamatosan új befektetéseket csinálni, és oktatunk rengeteg embert. Szeptemberben több mint 200 cégvezető fordult meg a tanfolyamainkon. Közben tőkét vontunk be, tőzsdére megyünk, inkubátor programunk indul.
Most látszik, hogy mennyivel több egy csapat annál, mint amit én kis egytollú indiánként, vagy a feleségemmel, Majával ketten el tudtunk vinni,
és most érződik az, hogy egy ilyen nagyobb profi csapattal sokkal nagyobb hatásunk van, és egyszerre tudunk mindent csinálni. (Petya felesége, Balogh-Mázi Mária a STRT Holding egyik vezetője – a szerk.)
Ősszel indult a STRT Launchpad programja, ez az inkubátorprogram, amit említettél. Három hónapig korai szakaszban lévő vállalkozásokat mentoráltok. Mik a tapasztalatok? Sok jelentkező volt és jó ötleteket hoztak?
Kilenc csapattal indult az első programunk. Nagyon izgalmas projektek jöttek be, halad előre a program, sok külső mentor is van, akik segítik őket, és a csapatok is haladnak. Úgyhogy nagyon izgatott vagyok. Ilyen nagyon korai inkubátor programot, még nem csináltam, Andi – Kozma Andrea alapítótársam – pedig már nyolc éve ilyeneket csinál. Egy csomó mindenben nem értettem, hogy ő miért úgy akarja csinálni, miért nem úgy, ahogy én csinálnám, és el kellett odáig jussak, hogy rájöjjek, hogy azért, mert neki ebben már rutinja van. És ez be is igazolódott és nagyon örülök neki, hogy el tudtam ezt annyira engedni, hogy hagyjam őt jól csinálni, mert nagyon jól állt össze a program és nagyon szeretik a csapatok. Nekem az benne a nagy élmény, hogy úgy történik valami klassz körülöttem, hogy nem nekem kell csinálni, hanem valakire rá merem bízni.
Nagyon nehéz volt idáig eljutni?
Az utóbbi pár évben volt bennem egy olyan félelem, hogy mindent egyedül akartam, vagy Majával ketten csináltunk mindent. Nem akartuk és nem is mertem ezt skálázni, kiterjeszteni, sokakat bevonni. Most végre eljutottam oda, amire amúgy az NNG is épült, hogy építsek egy szuperjó csapatot és ők csinálják, én csak segítek elindulni. Nekem annyi feladatom marad jó esetben, hogy a jó embereket segítsem, hogy elérjék a saját álmaikat. Több év terápiám volt önmagammal, – gyógyulásom, újraépítésem– hogy újra merjek, mert emberileg nagyon megégettem magam az NNG sztoriban, nagyon elfogytam benne. Egy fantasztikus eredményt sikerült felépíteni, de túl sok küzdelemmel, túl nagy árral.
És kellett ez az időszak, amíg azt tudtam mondani, hogy készen állok arra, hogy visszamenjek küzdeni,
visszamenjek a mókuskerékbe, és megint valami nagy dolgot építsek.
Úgy tűnik, ez sínen is van, hiszen túl vagytok egy tőkebevonáson a STRT-tal. 1,15 milliárd forint tőkét gyűjtöttetek, kizárólag magánbefektetőktől. Számítottál ennyi pénzre és lelkesedésre?
A legvadabb álmaimban sem gondoltam. Nagyon-nagyon elégedettek vagyunk ezzel. Érdekes visszaigazolás és kihívás is, hogy javarészt olyan emberektől kaptuk a pénzt, akik ismerik ezt a szakmát. Akik értik az ilyen jellegű befektetések kockázatait, mert maguk is startupot építettek és eladtak, akik maguk is startupokba fektetnek. Az, hogy ők bizalmat szavaztak nekünk, és azt mondták, hogy szerintük ebből lehet valami, nagyon pozitív megerősítés számunkra. Egyben felelősség is, mert amit csinálunk, az nem az, hogy csak pénzből pénzt gyártunk, hanem ökoszisztémát formálunk,
a magyar startup életet akarjuk megváltoztatni pár ponton és a magyar vállalkozói közösségre hatással lenni. Ezek nagyon nagy szavak, de azt látjuk, hogy ezt nem csinálják elegen.
A mi tervünk, hogy változást hozzunk, hogy ne az állami tőke és az EU-s pénz uralja ezt a szektort, hanem minél erősebb szerepe legyen benne a magántőkének. Ebben szeretnénk katalizátorként viselkedni. Kezd felszállni a repülőnk, nagyon izgalmas utazás ez. Remélem, hogy nem csak a befektetőinknek jó ez, hanem a hazai startup világnak is értéket tudunk adni. Van egy ilyen küldetéstudat mögötte, vagy nem tudom mi ez.
Küldetéstudat az NNG-nál is volt, nem?
Igen, ott is meg akartuk mutatni a világnak, hogy tudunk valami jót csinálni, de az még sokkal inkább arról szólt, hogy hogy tudunk ebből sok pénzt csinálni. Itt is sok pénzt akarunk keresni, de sokkal fontosabb, hogy ezt úgy tegyük, hogy ez építsen valamit körülöttünk. Hogy visszahasson a környezetünkre, tehát sokkal nagyobb az ilyen jellegű tudatosság vagy céltudat.
A tőzsdei bevezetéssel nemcsak a saját, hanem mások pénzét is befektetitek.
Igen, ez is nagy lépés nekem lelkileg. 2014-ben kezdtem befektetni angyalbefektetőként, és sokáig féltem, nem akartam ezt más pénzével csinálni, mert minden egyes ilyen befektetés nagyon kockázatos, benne van a bukta esélye. Viszont mostanra állt össze az a vízió és az a tapasztalat, aminek alapján látjuk, hogy ezzel igenis lehet pénzt keresni, ennek van értelme, és megéri ebbe a kategóriába beszállni. Most már fel merjük vállalni, hogy bárki beszállhat és bárki részese lehet az ilyen jellegű befektetéseknek és sikersztoriknak.
Nagyon nagy bátorság kell hozzá, mert mindig benne van a pakliban, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy reméljük. Hogy nem úgy alakul a gazdaság vagy a befektetéseink.
Ez egy izgalmas, félelmetes pillanat, amikor azt mondjuk, hogy akkor próbáljuk meg másokkal együtt. De ebben nagy erőt adott a zártkörű tőkebevonásunk eredménye.
Petya befektetői szerepe mellett most ismét céget épít. Fotó: Belicza László Gábor
Ehhez a bizalomhoz biztosan hozzájárult, hogy sokat oktatsz, oktattok, a STRT keretein belül is.
Igen, nekem nagy élmény, hogy nagyon sok vállalkozónak tudunk már tudást adni. Ez is a küldetésünk, hogy a magyar vállalkozókat a siker felé segítsük azáltal, hogy egy picit jobban értik, amit csinálnak, de ezt nehéz szavakba vagy számokba önteni. A STRT oktatási lábának egyik része az akadémia, aminek már rengeteg tananyaga van, amit el tudnak érni a cégvezetők. A másik, hogy tartunk oktatásokat is. A turbófeltöltés cégvezetőknek egy masszív tananyag. Éppen most volt egy, három napot beszéltem egyhuzamban, el is ment egy kicsit hangom. Aztán a cégvezetőknek csinálunk mesterséges intelligencia (MI) képzést is, ez egynapos. Ahogy új időpontot hirdetünk, mindig megtelik, úgyhogy egyre nagyobb termekben meséljük el a cégvezetőknek, hogy az ő életükben, meg az ő gazdasági dolgaikban mit fog okozni az MI, és mit tudnak már ma tenni. Megint sok szerepem van: vállalkozó vagyok, de befektető is vagyok, de tőkét is gyűjtök és közben pedig oktatok. És ez az oktatás az, amit én,
hogyha tíz éve meg kellett volna tippelni, hogy mit csinálok majd, ezt tuti nem gondoltam volna.
Amikor már kameraképes lettem, akkor sem jutottam el odáig, hogy én akarjak valakinek tanítani bármit. És akkor ez az utóbbi, a covid alatt kezdtem el ezzel foglalkozni, és akkor mostanra érkezett meg, ezt imádom.
Megkerestem az első Forbes cikket rólad az első magyar Forbes-ból 2013 novemberéből. Az NNG-ből akkor már tulajdonosként kiszálltál, de vezérigazgatóként te irányítottad a céget. Azt írtuk rólad: „sok tréning eredménye, hogy már ki tud állni az emberek elé beszélni, bátran ad interjút, és a zakó is természetesen áll már rajta.” Milyen ezt így most visszahallani?
A zakó az javarészt már elmarad. (Nevet.) Már csak a Cápák közöttben van rajtam zakó, és nagyon ritkán hordok öltönyt. Nyakkendőt szerintem én már nem nagyon fogok az életben felvenni, ezért hálás vagyok a sorsnak. Az önbizalmam biztos, hogy fejlődött az évek alatt, és továbbra is járok néha egy-egy ilyen tréningre, ami ebben segít, és próbálok jobb kommunikátorrá válni. Most még inkább a küldetésem része a világban, hogy hogy tudok bonyolult dolgokat elmondani úgy, hogy az másoknak hasznos legyen. Úgyhogy igen, szintet léptem, mert most van olyan, hogy tizenkét kamera előtt ülök a Cápák közöttben.
A Cápák között jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Balogh Péterből te lettél „aBaloghPetya”.
Igen, amikor az első évad előtt felhívott Kriszta (Máté Krisztina, a műsor producere – a szerk.), hogy mit gondolnék egy ilyenről, akkor nagyon gyorsan igent mondtam. Több nappal később fogalmazódott meg bennem és a feleségemben egy gondolat, hogy ez arra is jó alkalom lehet, hogy egyrészt az országban mindenki megtudja, hogy mi az, hogy startup és angyalbefektetés, másrészt, hogyha az emberek megtanulják, hogy mi az, hogy angyalbefektetés, akkor mi lenne, hogyha az első név, ami erről eszükbe jut, az Balogh Péter lenne. Mi lenne, ha behoznánk ezt a kategóriát a gondolkodásba? Az angyalbefektető persze valószínűleg az egyik legszűkebb szakma az országban, mert idegsebészből is több van, és valószínűleg atomtudósból is több van az országban, mint angyalbefektetőből – még sajnos – , de azt hiszem, hogy az a fele jól sikerült, hogy ebben láthatóvá válni vagy brandet építeni. Úgyhogy a legkisebb szakma legnagyobb sztárja lettem.
