Művészi érzékenység, egy urbex-túra és némi megszállottság is kellett ahhoz, hogy elkészüljenek a magyar Sekhina első villanykapcsolói, méghozzá betonból. A kiváló fotós, Kasza Gábor évekig kísérletezett manufaktúrájában, termékeit éppen ezért nehéz lenne ipari keretek között gyártani. A kapcsolók láttán kivétel nélkül minden kontinensen felcsillantak a designérzékeny szemek, de ahhoz, hogy a történetből tényleg világsiker legyen, még kell egy kis kezdő lökés.
Betonból kiönteni valamit első látásra nem tűnik túl bonyolult feladatnak: egy tenyérnyi tárgy nem okozhat nagy gondot egy házi betonöntésben jártas, barkácsoló hajlamokkal megáldott próbálkozónak. De csak első látásra. Mert ahhoz, hogy a felület a legszebb arcát mutassa, az anyag tartós maradjon, valamint az élek is szépek legyenek, egy kicsit több kísérletezés szükséges.
Bár a beton nagyon szépen mutat a falfelületeken, a nagy kapcsológyártók mégsem kapcsoltak, az üzemekben évtizedek óta az olcsóbb, de látványra sokkal igénytelenebb műanyag az egyeduralkodó. Az új magyar márka nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy új anyagot vessen be a prémium termékek piacára. Sőt: megteremtse a prémium piacot.
