Beállok a sorba, megint Ryanair. Rendkívül szórakoztató látni, ahogy tényleg ingyen uralják az egész magyar sajtót. Pontosan az történik, amit Michael O’Leary látni szeret. Innen nehéz veszíteni.
A gazdasági szaksajtó egy részén túl tavaly nyárig senkit se érdekelt a Ryanair éves jelentése, vagy bármelyik tőzsdei beszámolója. Ma lényegében nincs olyan hírszájt, amelyik ne írna nagy cikket a friss Ryanair-számokról (elég jó évük volt), vagy azok kapcsán valamelyik hónapok óta közismert mondásuk ismételgetéséről (konszolidáció!).
A Ryanair-vezér O’Leary valószínűleg nincs teljesen tisztában a magyarországi politikai viszonyokkal, és valószínűleg nagy ívben tesz is arra, hogy ki kormányoz, meg hogyan. Simán üzleti érdekből, a szokott rutinjával idiótázta le Nagy Mártont, mint ahogy előtte már sok más politikust Európában.
Beszól mindenkinek, de a fillérekért is lehajol
Nálunk azért szólt ez hatalmasat, mert elszoktunk attól, hogy valaki így szóljon be a hatalomnak. A kis belterjes magyar valóságban
nagyjából senkit se érdekelt Európa legtöbb utast szállító, a magyar piacon is piacvezetővé váló légitársasága addig, amíg olcsón elszállított milliókat, meg jól megszívatott tízezreket.
De kevés piaci szereplő van, aki a kritikáival ne kockáztatná azt, hogy magára haragítja az állami szabályozót. Az alapvető üzleti logika az, hogy lapítunk, mint szar a fűben, addig se fenyítenek be egy kellemes különadóval, vagy kapunk egy magasról támogatott visszautasíthatatlan felvásárlási ajánlatot. O’Leary azt se tudja, ezek mik, ő azon kevesek egyike, aki bárkit nyugodtan küldhet el bárhova. Olyan üzleti modellt nyom olyan sikeresen, hogy senki se tud vele mit kezdeni. De azért lehajol minden fillérért, a költségszintet a nullához közel nyomja.
A reklám is akkor jó, ha ingyen van
Áprilisi interjúnkban el is mondta, hogy hatalmas ingyen reklám az, ahogy a média és vele a publikum nyeli a hülyeségeit, nagyotmondásait, fikázásait. Tudja, mennyit spórol azzal, hogy nem költ marketingre. Tavaly nyár óta a magyar piacon se volt szüksége erre. Bármit mond, bukik rá a sajtó, mert buknak rá az olvasók. Klikkelik a baromságait, a média meg ezt kiszolgálja.
Michael O’Leary interjút ad a Forbesnak. Rekordévet zártak – vajon mennyire lesz megint vakmerő?
A kormányt nem kedvelők azért habzsolják, mert ő be mer szólni, a Fidesz-hívők meg borzongani szeretnek, hogy mit képzel ez a bunkó. Közben persze önkéntelenül ők is a Ryanairre keresnek először, amikor utazni terveznek, O’Leary pedig röhög a markába.
Végső soron a kormány tette ismertté és naggyá azzal, hogy feldobta neki a magas labdát, amit már vagy 20-szor lecsapott előtte is máshol.
A Ryanair számai mögött
Azt tehát sokfelé el lehet olvasni a friss Ryanair-jelentés kapcsán, hogy szépen felpattant a profit, meg hogy még mindig vége az olcsó jegyek korának. A számokat böngészve nekem az a legérdekesebb, hogy valóban megerősítik azt, ami miatt a magazin címlapjára került áprilisban O’Leary. Korábban minden válságból megerősödve jött ki a Ryanair és most a covid után is ez a helyzet.
Lepattant mellőle mindenki, a Wizz Air is – legalábbis időlegesen.
Interjúnkban O’Leary nagy élvezettel hangoztatta, hogy a Wizz elmenekül a Ryanair elől keletre. A friss jelentés ad is erre egy megerősítést, csak mi magyar utasok ezt nem látjuk közelről. Épp Budapesten kitart a Wizz, sőt a Ryanair utasadó miatti szűkítésével párhozamosan kicsit erősített is, nálunk fej-fej mellett piacvezetők ők ketten. De például Lengyelországban a Wizz tényleg átengedte a terepet, a Ryanair piaci részesedése egy év alatt 26-ról 36 százalékra ugrott. Olaszországba is hatalmas kapacitással ment be a Wizz az elmúlt években, de ott is visszavett, a Ryanair része 27-ről 40-re ugrott.
Számomra az április interjú nagy meglepetése az volt, hogy O’Leary mennyire óvatos a közeljövőt illetően. Most szinte minden előjel pozitív a Ryanairnél, ő mégis
Warren Buffettet idézve azt mondja, hogy akkor kell bátornak lenni, amikor mindenki óvatos és akkor kell óvatossá válni, amikor másokon eluralkodik az optimizmus.
A részvényesek biztos nyernek, de mi lesz az utasokkal?
Lassú, de folyamatos növekedéssel tervez, a gépei és az utasai is meglesznek hozzá, az árakat meg várhatóan tovább tudja emelni.
Ami addig igaz, amíg be nem üt megint valami váratlan külső sokk. A covidnak talán vége, a háború talán nem eszkalálódik, az infláció Európában csökken, az utazási kedv magas és visszatérőben vannak a más kontinensről érkező turisták is. A versenytársak rosszabb pénzügyi helyzetben vannak, a cégek spórolnak és jobban ráfanyalodnak a fapadosokra.
Innen nehéz veszíteni – legalábbis a részvényeseknek.
Az utas viszont szomorúan konstatálhatja, hogy a jegyárak emelkedésének még van tere.
Az éves átlag a Ryanairnél már a most márciusban lezárult üzleti évben 41 euró volt, plusz kiegészítő szolgáltatásokért fizet egy átlagos utas 23-at. Ez simán felkúszhat 50 fölé, főleg olyan országokból indulva, ahol 10-20 eurós plusz adót építettek bele.
